HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz szakmai és társadalompolitikai szempontokat érvényesíteni a politikai polémia közepette, ezért megpróbálok ettől eltekinteni, bár nem olyan könnyű olyan megjegyzéseket szó nélkül hagyni, mint például: az új rendszer kedvez a szegényeknek, vagy a családok támogatása 84 százalékkal emelkedik. Ezt senki nem gondolja komolyan.
De nézzük a tényeket! Mikor kezdődött a probléma? Valamikor ’95-96-ban, a Bokros-csomaggal.
(14.10)
Mit tett a Bokros-csomag? Egyrészt a családi pótlék és a gyes alanyi jogosultságát szüntette meg, gyakorlatilag segély lett ebből a két támogatásból, hiszen jövedelmi viszonyokhoz kötötte; megszüntette a gyedet, azt az eszközt, amely a szakma véleménye szerint leginkább alkalmas arra, hogy a gyermekvállalási kedvet erősítse. Megszűnt a várandóssági pótlék, amely lényegében egy előrehozott családi pótlék volt. Tehát ezt tette az akkori szocialista-szabad demokrata kormány a családtámogatási rendszerrel.
Ezt kellett újraépíteni '98-ban, és ennek legfontosabb elemét abban láttuk, hogy a gyedet visszaállítottuk, ezt a rendkívül fontos és hatékony eszközt, illetve bevezettük az adókedvezményt, amely gyermekenként havi 3-8-30 ezer forintos összeghatárig hagyta ott a szülőknél az általuk megkeresett összeget. Itt egy pillanatra meg kell állnom, hiszen eszmei szempontok jelennek meg mint különbség a két rendszer között.
Mi volt az indoka az adókedvezmény bevezetésének? Ahogy említettem, nem elvenni akart, hanem otthagyni, méghozzá azoknál a szülőknél, akik kettős terhet vállalnak: gyermeket nevelnek és dolgoznak. Tehát a társadalmat fenntartó, adófizető polgárnál otthagyta a gyermeke neveléséhez szükséges adót. Nem igaz az, hogy ez a gazdagok támogatása volt. Oly mértékig nem igaz, hogy a kisjövedelműek is részesedtek ebből, vagyis a dolgozó emberek támogatása az adókedvezmény. Egy működő társadalomban pedig, akár tetszik, akár nem, arra a rétegre kell támaszkodnunk, amelyik a nagyobb terhet viseli, aki adót fizet és dolgozik.
A másik jelentős növekedés volt ebben az időszakban a rendszeres gyermekvédelmi támogatás emelése, amit mi kiegészítő családi pótléknak neveztünk. Ilyen értelemben a családi pótlék és a kiegészítő családi pótlék együttes kezelése azt az állítást teszi érvénytelenné, hogy a családi pótlék nem emelkedett. Hiszen pont a szegények esetében emelkedett ez a két lábon álló családipótlék-rendszer.
Amikor a három támogatási elemet nézzük, ismét hivatkoznom kell arra, hogy elhangzott egy ilyen mondat, hogy a három elemet együtt kezeljük, amikor kiszámítjuk az új támogatási rendszer egyes családtípusokra tett hatását. Sajnos ez nem igaz, mert ezt a három elemet külön kezeljük, vagyis a legszegényebbeknek járt a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, vagy ha úgy tetszik, kiegészítő családi pótlék, emellett sok esetben átfedés volt a dolgozók és jövedelemmel rendelkezők adókedvezménye között. Tehát tessék szíves lenni azt a szlogent, ideológiát elfelejteni, hogy vagy kiegészítő családi pótlék, rendszeres gyermekvédelmi támogatás, vagy adókedvezmény; a kettő nagyon sok családnál együtt jelentkezett. De általában az adókedvezményben részesülők természetesen a nagyobb jövedelmű családok voltak. Tehát a három elemet külön kezelve, differenciáltan, a mai magyar valóságnak, a társadalmi helyzetnek megfelelően úgy támogattuk a családokat, hogy mindenki a helyzetének megfelelően megkapta a gyermekneveléshez szükséges támogatást. Volt egy társadalompolitikai célja is ennek a differenciált rendszernek, és ez a munka társadalmi megbecsülése volt, amit a jelenlegi rendszerben sajnos nem látok.
De most nézzük talán magát a törvénymódosítást, hiszen fontos szempont, hogy mi az a változtatás, ami az előző, most ismertetett rendszerhez képest megtörténik. Az első állításom az, hogy a Gyurcsány-kormánynak nincs családpolitikája. Mi van? Szociálpolitikája van. A kettőt nem szabad keverni, hiszen a család önmagában lévő érték, nem csupán annak anyagi helyzete dönti el az értékét, hanem a család mint a társadalom legkisebb természetes egysége, önmagában segítendő és erősítendő, és ezért önálló családpolitikát igényel.
Azt állítom, hogy a jelenlegi változtatás igazságtalan, szemben a kormány állításával, amely igazságosnak tartja. Miért? Azért, mert a rászorulók kevesebbet fognak kapni, és a viszonylag gazdagabbak, nagyobb jövedelemmel rendelkezők többet.
Ha megengedik, példát mondok, amely, úgy gondolom, cáfolja az előbb elhangzott néhány állítást. Adva van egy adókedvezménnyel nem rendelkező, tehát a legkisebb jövedelemből vagy munkajövedelem nélkül élő család, amely viszont rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesül a jelenlegi rendszer szerint. Ez kerekítve 5400 forint egygyermekes családnál. A jelenlegi családi pótlék 5100 forint. A 13. havi családi pótlék egy hónapra eső része 425 forint. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás 13. havi juttatásának egy hónapra eső része 453 forint; ha összeadjuk, akkor 11 412 forint jön ki. Ezzel nehéz vitatkozni, hiszen számokról van szó. És ehhez még nem adtuk hozzá az infláció január 1-jétől számított mértékét, amelyet annak idején még 5 százaléknak vettünk, de legyen 2 százalék. Akkor is hozzájön ehhez, és 11 800 forint körüli összeg jön ki. Ez mindenképpen több, mint az új rendszer szerinti 11 ezer forint. Ezt nehéz vitatni. Tehát egy egygyermekes, legszegényebb család közel 1000 forinttal kevesebbet fog kapni havonta az új rendszer szerint, mint kapott volna a régi szerint. A kétgyermekes családnál ez már 2 ezer forint fölötti összeget jelent, és a háromgyermekes család esetében 3 ezer forint fölötti összeget.
Tehát nyugodtan elmondhatjuk azt, hogy a leginkább rászorulók kevesebbet fognak kapni az új rendszer szerint, mint az eddigi szerint kaptak volna. És van még egy családtípus, amelyik rosszul jár: a több gyermeket nevelő családok. Viszont jobban fognak járni azok, akik rendszeres gyermekvédelmi támogatást nem kaptak, de családi adókedvezményben jelentős mértékben részesültek - ők a nagyobb jövedelműek. Ezért igaz az, amit az előbb mondtam: többet kapnak a gazdagabbak, mint a szegények. Ezért ez a módosítás nem igazságos, hanem igazságtalan.
Megszüntet négy ellátási formát, ugye? A rendszeres gyermekvédelmi támogatást és ennek 13. havi változatát, a családi pótlékot és ennek 13. havi változatát is. Mi itt a probléma? Ha önmagában a rendszer úgy épül fel, hogy közben nem jár rosszul senki, akkor talán ez az átalakítás nem jár zökkenővel. De ha vannak, akik rosszabbul járnak, akkor el kell fogadnunk a demográfusok véleményét, akik azt mondják, hogy egy rendszer változtatásánál a leépítés mindig negatív hatással van a gyermekvállalási kedvre. Azt nem mondhatjuk, hogy több gyermek születik, ha több pénzt adunk, mert ilyen direkt összefüggés rövid távon nem tapasztalható. Az összefüggés ott van, hogy a biztonságos, kiszámítható, hosszú éveken, évtizedeken át azonos támogatást nyújtó rendszer jó hatással van a demográfiai folyamatokra. A leépítés pedig már rövid távon is rossz hatással van. Ezért nem volt többek között szerencsés ez a módosítás. Nem szerencsés, hogy egy logikusan egymásra épülő rendszer elemeit kivesszük, a rendszert magát szétverjük, még akkor sem, ha egyszerűsítésre hivatkozunk.
S ha megengednek még néhány szempontot: hivatkoztak arra, hogy bizonyos igazolások bevezetésére van szükség. Igazolások ugyan eddig is voltak, de azok nem ilyen igazolvány jellegűek voltak, ami az emberben felkelti a szegénységi bizonyítvány rémképét. Nem biztos, hogy ezzel kell a legrászorultabbak önérzetét bántani.
(14.20)
Nagy eredményként könyvelték el kormányzati oldalról, hogy a 16 év fölötti, de kiskorú szülők is igénybe vehetik az ellátásokat. Gondoljanak bele, vajon nem ösztönöz-e ez korai, felelőtlen gyermekvállalásra. Tudom jól, hogy nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, ami a rászorultak támogatása és bizonyos, a társadalomban jelen lévő negatív magatartásformák erősítése között van. Úgy kell támogatnunk a segítségre szorulót, hogy közben ne késztessünk senkit arra, hogy nemkívánatos magatartást kövessen. Én látok problémát a kiskorúak támogatásánál.
Engedjenek meg még egy szempontot: azt is eredményként jelentették be, hogy a rendszer bevezetésében bizonyos átmeneti idő szükséges, vagyis a választások időpontjáig - nevezzük nevén a dolgot -, az utolsó kifizetés határidejéig lehetőség van arra, hogy akik rosszabbul járnak az új rendszer szerint, azok még a régit megtartsák. Talán nem sanda politikai szándék, ha itt felfedezni vélek némi szavazatvásárló szempontot. Mert úgy gondolom, ha egy jó rendszert bevezetünk, akkor azt nyugodtan megtehetjük január 1-jén vagy akkor, amikor bevezetni szándékozunk, de nem feltétlenül kell ilyen eszközökhöz nyúlni.
Befejezésül: úgy érzem, hogy a törvénymódosítás részben elbizonytalanít, hiszen az előbb említett módon a gyermekvállalási kedvet veszélyezteti, részben pedig igazságtalan, hiszen elvesz a szegényektől, és ad a gazdagoknak. Mindez ellentétes azzal a kormányzati propagandával, amely ennek az ellenkezőjét mondja, és próbálja azt igazolni, hogy ez egy igazságos és egyszerű rendszer.
Azt hiszem, az a négypárti találkozó, amelyet a ma délutáni órákra terveztünk, és amely éppen a népesedési helyzetről szól, megkívánná azt, hogy az abban a megnyilatkozásban foglaltakkal ellentétes és ellentétes hatást kiváltó törvénymódosítást a kormány visszavonja, és olyan konszenzusra törekedjen, amely ilyen hosszú távú tervezést igénylő kérdésekben a magyar társadalom egészének a javát szolgálja.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
