DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE
DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE
DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A tárgyalási menet olyan volt, hogy múlt héten volt az általános vita megkezdése, és Harrach képviselő úr, illetve Sisák képviselő úr már felszólalt. Erre akkor nyilván nem lehetett reagálni a vezérszónoki rend szerint. De bizonyos értelemben az, amit Lezsák képviselő úr elmondott, összeillik az előbb említett két képviselő úr mondanivalójával. Ezzel szeretnék foglalkozni, részben reagálni rá, valamint természetesen a saját álláspontomat elmondani, és ismertetni azokat a számokat, amelyeket én gondolok helyesnek, kellő kritikával és kellő önkritikával.
Csak felvillantanám és megkérdezném ellenzéki képviselőtársaimat, hogy igazságos volt-e az a rendszer, amelyben egy háromgyermekes, minimálbérből élő házaspár 23 400 forintot kapott, míg egy adókedvezménnyel maximálisan rendelkező hasonló család 53 400 forint kedvezményt kapott. (Pettkó András: Igazságos!) Ez igazságos… Hát én erre azt mondom, hogy demokrata vagyok, más képviselőtársaim véleményét meg kell hallgatni, meg kell fontolni, de nem biztos, hogy egyet kell vele érteni. Már csak azért sem, képviselőtársam, mert nem biztos, hogy az, aki minimálbérért dolgozik, azért dolgozik minimálbérért, mert bármi módon kisebb képességű vagy rosszabb magyar ember, mint az a polgártársunk, aki félmillió forintért dolgozott eddig Magyarországon. Nagyon sok kényszer-minimálbérért dolgozó embert ismerek, és úgy érzem, hogy az ő családjuk, az ő gyermekeik ugyanúgy jogosultak egyforma állami támogatásra, mint a másik család gyermekei.
Kérdezem én, hogy igazságos volt-e az a rendszer, amelyben 306 ezer család nem tudta az adókedvezményt igénybe venni. Kigyűjtöttem az előző felszólalások jegyzőkönyvét, mert valóban, nemcsak térben és időben beszélünk el időnként egymás mellett, hanem talán a lényeget illetően is. Nem akarom azt mondani, hogy a Bokros-csomag dicsőségére válik a magyar parlamentnek. Azon már nem nagyon vitatkozunk, hogy a gazdasági részére sok tekintetben szükség volt, de a szociálpolitikai részét - s most gondolok a gyedre - talán lehetett volna egy kicsit másként is csinálni.
Azt mondta Harrach képviselő úr, amit durvább megfogalmazásban úgy szoktak mondani, hogy a gyest megszüntette a Horn-kormány. Itt ő arra tért ki, hogy jövedelemkorláthoz kötötte - pont. Nincs vessző. Mert a vessző után az következik, hogy viszont eltörölte a biztosítási előzményt. Ha megnézzük az adatokat, akkor kiderül, hogy 1995-ben 110 489 fő kapott gyest, 1997-ben pedig 232 584. Gabi, emlékszel még ezekre a változásokra! Azt hiszem, ez úgy lett volna korrekt, hogy egy másfajta filozófia folytán nemhogy beszűkült volna a gyes igénybevételi lehetősége, hanem akkoriban kiterjedt, többen tudták igénybe venni.
Sisák képviselő úr egy elég sommás véleményt mondott különböző demográfiai mutatók elemzéséről. Már szó volt a parlamentben arról, hogy ezzel csínján kell bánni. A következőt mondta: az Antall-kormány ideje alatt 115 598 gyermek született, a Horn-kormány 1998-ban 97 301 gyermek születésével adta át a stafétabotot. Ha ez az okoskodás igaz lenne, akkor megemlíteném, hogy 2001-ben az Orbán-kormány idején pedig 97 047 gyermek született, ami 254-gyel kevesebb, mint a Horn-kormány idején. Tudja, képviselőtársam, hogy ez mit jelent? Semmit! Ezt előhozni a magyar parlamentben különböző meggondolásokból, és ebből hosszabb távú következtetéseket levonni teljesen felesleges! És ezt még talán fokoznám is: egyáltalán nem vicces a demográfiai mutatókkal viccelődni, de politikai kurzusokat igazolni vagy éppen az ellenkezőjét tenni borzasztó szakmai blődség! Mert ha megnézzük, hogy 2004 és 2005 első-negyedik hónapjában mintegy 1300-zal több gyermek született, akkor hasonló, óriási demagógiával azt lehetne mondani, hogy na, most már a demográfiai mutatók bizonyították az emberek hitét, előrelátását, bizakodását a Medgyessy-Gyurcsány-kormány tevékenységében. Természetesen nem ezt jelenti, úgyhogy ne is nyomjál ezért kétpercest, csak azt akarom mondani, hogy ez sokszor elhangzott már a magyar parlamentben. A különböző demográfiai mutatókkal tehát nem illik dobálózni!
Visszatérve a gyermektámogatási rendszer változására, említsük meg, természetesen nem igaz az, hogy csak a pénzek újraelosztásáról van szó, mert a jelenlegi költségvetési források a következők: családi pótlék 2 millió 105 ezer gyerek, 196,9 milliárd, adókedvezmény - jó sokan nem tudták igénybe venni - 1 millió 150 ezer gyerek, 67,5 milliárd, rgyt 675 ezer gyerek, 46,6 milliárd forint. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Én meg foglak benneteket hallgatni, kérem, hogy ne kiabáljatok bele a mondókámba. Ez mindösszesen mintegy 311 milliárd forint. Az új rendszerben az új családi pótlék körülbelül 319 milliárd, és megmarad az adókedvezmény 10 milliárd forinttal a három- és többgyermekes családok esetében. 280 ezer forint a határ, vagyis ahol legalább az egyik kevesebbet keres, mint 280 ezer forint, ott már megmarad a csökkentett adókedvezmény. Kedves képviselőtársaim, egyfajta társadalmi szolidaritás azért lehet! Ahol a két szülő bruttó 560 ezer forintot keres, nem biztos, hogy teljes mértékű állami támogatásra van szükség. S akkor még a valóban rászorulók - mert itt azért még egy kicsit biceg a rendszer - családi és szociális segélyezésére mintegy 20 milliárd forint fog a későbbiekben rendelkezésünkre állni a különböző hiányosságok és hiátusok kezelésére.
Természetesen szó sincs arról, hogy a három- és többgyermekeseknél megszűnne az egész rendszer, mert ez a fajta adókedvezmény-bekorlátozás azt jelenti, hogy azok a családok, akik “a legrosszabbul járnak”, ott is a 17 800 forint helyett 14 000 forint támogatást kapnak gyermekenként. Azt hiszem, ezt a fajta szolidaritást ettől a rétegtől el lehetne várni.
Ugyanakkor elismerem, hogy van egy olyan szűk réteg - persze nem több százezer családról van szó, ahogy Lezsák képviselőtársam mondta, hanem körülbelül 15-20 ezer családot érinthet ez a probléma -, amely egy keresettel rendelkezik, valamiféle kicsi adókedvezmény azért van, és rgyt-t is kapnak egyidejűleg. Itt egy-két gyermekes családokról van szó. Képviselőtársaim nagyon korrektül kiszámolták a különböző összegeket, és ha jól emlékszem, 11 412 ezer forintot számoltak. Ez valamivel több mint a 11 ezer forint, de ha az egyszeri 5 ezer forint támogatást is hozzászámoljuk, akkor a különbség már nem olyan nagy. Itt mondom azt, hogy ezt egy kicsit talán lehetett volna nagyvonalúbban megoldani, elsősorban azért, hogy a leggazdagabbakon kívül senki ne érezze magát vesztesnek még pár száz forint vonatkozásában sem, másrészt pedig azért, mert akkor egyfajta vitalehetőségnek az elejét vettük volna. Tehát ezeknél a családoknál sem arról van szó, hogy ők valamiféle borzalmas rosszul járnának, hanem igazából arról, hogy nem járnak jól. Egy nagyon egyszerű példa: 5100 forint családi pótlék és 3 ezer forint adójóváírás, ez 8100 forint, ehelyett most lesz 11 ezer forint. Nagyon sok ilyen család lesz. Ez nagyon egyszerű matematika, ezt nagyon könnyen és egyszerűen meg fogják érteni azok a családok, akik ebbe a kategóriába fognak beleesni.
Tehát amikor azt mondom, hogy 17 ezer nagycsaládost érint ez a relatív adókedvezmény-beszűkítés és mintegy 15-20 ezer családot az rgyt- és egyéb variációknál az a pár száz forintos esetleges hátrány - amit majd, mint mondtam, a 20 milliárd forintos keretből lehet kompenzálni -, és ha a rendszer valamilyen formában 20 ezer családra nem kedvező, akkor még nem lehet azt mondani arra a rendszerre logikailag, hogy 1,2 millió családnak nem jó. Ez a logikai megközelítés szerintem semmiképpen nem állja meg a helyét.
Még annyit mondanék összefoglalólag, hogy úgy érzem, kisebb hibáival, vitatható számadataival együtt is ez az új rendszer biztosan sokkal jobb lesz, mint az előző, két okból is. Egyrészt azért, mert valamilyen forrásbővülés lesz, és egy 10 százalékos forrásbővülés az államháztartás bármilyen alrendszerében azért üdvözlendő lenne, akár az önkormányzatoknál, akár az egészségügynél. Egy 10 százalékos forrásbővülés egy relatíve alacsony infláció mellett összességében tehát mindenképpen előrelépés; másrészt pedig igazságosabb lesz a rendszer. Ugyanakkor viszont még lehetne jobbá tenni, és azért vagyunk itt, hogy ezt megtegyük az elkövetkezendő hetekben.
Általánosságban még annyit szeretnék mondani, az egyfajta politikai, szakmai és emberi intő jel, hogy a szerzett jogok átalakítása, átnevezése a kormánypárti képviselők és a kormányzat részéről nagyon nagy felelősséggel jár, de az ellenzéki képviselők részéről is, mert ennek korrekt interpretálása az érintettek irányába nagyon lényeges lenne. Azzal egyetértek, hogy nem lehet mindenkinek kedvezni a politikában, de a családpolitikában azért törekedni kell erre. Amikor azt mondom, hogy 560 ezer forint bruttónál - és nem egy öt-hat-nyolc gyerekes családról beszélek, ahol az egy főre jutó jövedelem talán már nem is olyan magas - el tudom fogadni, de hogy az alsó határ környékén apró disszonanciák legyenek… nos, erre mondom azt, hogy valamilyen formában érdemes lett volna, illetve lenne törekedni arra, hogy ez a réteg se kerüljön a vesztesek közé, illetve azok közé, akik magukat veszteseknek érzik.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
(21.20)
