DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök úr beszédét azzal kezdte, hogy nagyon sokan szeretnének az osztrák életszínvonal szerint élni, nagyon sokakban volt ez az illúzió a kilencvenes évek elején, a rendszerváltás időszakában. Be kell látnunk, hogy ma már a választópolgárok többsége ennél kevesebbel is beérné - örülne, ha lenne munkája. Mert, miniszterelnök úr, az önök kormányzása alatt jelentősen nőtt a munkanélküliség; csak mióta ön a miniszterelnöke ennek az országnak, az elmúlt egy évben közel 60 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma.
Még riasztóbb a pályakezdő fiatalok esetében a munkanélküliség növekedése, itt most már minden ötödik fiatal munkanélküli. Bizonyára tudja ezt, miniszterelnök úr.
(13.30)
Annak mindenesetre örülök, hogy az az izgága hang, ami az elmúlt két megszólalását jellemezte a parlamentben, úgy néz ki, hogy a mai beszédéből legalábbis kimaradt, és megspórolta a gyűlöletfélórát is, aminek megint csak tanúi lehettünk az elmúlt két alkalommal az ön megszólalásait figyelve. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.)
Miniszterelnök Úr! Sajnálattal látom, hogy ön nemcsak hogy a 2002-es választási ígéreteikre nem emlékszik, nemcsak hogy a kormányprogramban egy évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatokra nem emlékszik, de arra sem emlékszik, hogy mit mondott néhány hónappal korábban. Hadd emlékeztessem néhányra!
Ön most is, a beszédében is és a hétvégén is földosztást ígért. Földosztást. Hadd emlékeztessem egy két hónappal ezelőtt elmondott beszédére, ahol a következőket mondta a magyar mezőgazdasággal kapcsolatban. “Nagyon sok féligazság jellemezte az elmúlt éveket. Ezeknek egy része abból indult ki, hogy hozzuk vissza az egykor volt magyar mezőgazdaságot, agráriumot; az »egykor voltba« nagyon sokan beleértik a két világháború közöttit meg a második világháború utáni földosztást követő időszakot. Ha beleszakad a szívünk, ezt az időszakot akkor sem tudjuk visszahozni.” - mondta ön néhány hónappal ezelőtt, miniszterelnök úr, majd a Benelux-országok példájára hivatkozva, a minél nagyobb földbirtok-koncentrációk mellett érvelt.
De nézzük a fűtés, a távfűtés problémáját! Ön most nagy sikerként könyveli el, hogy arra törekszik a kormány, hogy a panellakásban, távfűtéses lakásban élő emberek, egészen pontosan a nyugdíjasok egy kicsiny részének valamilyen kompenzációt szeretne adni a kormány. Hogyan nézett ki ez az ígéret két hónappal ezelőtt? Hadd idézzem ismét az ön szavait! “A fűtési rendszerek korszerűsítésével, a távfűtés árának felülvizsgálatával, a szolgáltatók árképzésének ellenőrzésével és az adórendszer átalakításával átlagosan 5-10 százalékkal csökkentjük a távfűtéses lakásban élők terheit.” De mindenkiét, miniszterelnök úr! Ön mindenkinek ígérte. 1 millió 800 ezer ember él ma távfűtéses lakásban, két hónappal ezelőtt még mindannyiuknak ígérte a távfűtéses lakások fűtési költségeinek csökkentését, ma pedig csak mintegy 200 ezer nyugdíjasnak fogalmazta meg ugyanezt az ígéretet.
De ugyanígy probléma van a rendőrök fizetésével is. Mert lehet azt mondani, hogy az jó dolog, hogy most pótlékot adnak a közterületi feladatot ellátó rendőröknek, csakhogy az önök választási programjában az szerepelt, hogy kiemelt béremelést nyújtanak a rendőröknek, mindenkinek, kivétel nélkül, azért, hogy a közbiztonság javulhasson Magyarországon.
Végül a minimálbérről. A minimálbér emelése helyes dolog. Érdemes azonban egy összevetést alkalmazni, hiszen az előző ciklusban, az Orbán-kormány idején a minimálbér 19 500 forintról 50 ezer forintra nőtt. Most, ha az önök szándékai megvalósulnak, akkor négy év alatt 50 ezer forintról 63 ezer forintra nő majd a minimálbér. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból: Csak éppen adómentes!) Ez önmagában még nem mond semmit sem, ezek csak rideg számok, és azt gondolom, hogy sokkal izgalmasabb - és akkor hadd elégítsem ki a bekiabáló szocialista képviselők igényét -, ha arról beszélünk, mennyi marad az emberek zsebében.
Nos, a polgári kormány időszakában a zsebben maradó rész négy év alatt 20 ezer forinttal nőtt, tehát a ciklus végére 20 ezer forinttal több maradt egy minimálbérből élő zsebében, mint a ciklus kezdetén. Ha az önök elképzelései megvalósulnak, ez az összeg 17 ezer forint lesz. A 3 ezer forint - ön mondta a hétvégén: ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli - bizony, azt gondolom, hogy ebben a jövedelmi kategóriában sokat számít. Ráadásul, ha hozzátesszük azt, hogy a családtámogatási rendszer segítségével azok a minimálbérből élők, akik egy vagy két gyermeket neveltek, sokkal magasabb jövedelemhez jutottak hozzá, így a különbség már lényegesen nagyobb.
Tehát azt javaslom önnek, miniszterelnök úr, hogy bátorság, bátorság a minimálbérek emelkedése vonatkozásában is - tegyenek rá még egy lapáttal!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
