DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt hetekben a Magyar Szocialista Párt egy mosópor- és egy üdítőreklám között óriásplakátokon ígérte azt az igazságosságot az embereknek, amelyről most miniszterelnök úr itt, a parlamenti ülés előtt is beszélt. A céllal senki nem száll vitába. Mi mindannyian igazságosságot akarunk. Nyilván az igazságosság nem egy szocialista érték, hanem egy univerzális érték, amelynek megteremtése mindannyiunknak kötelessége is ebben a parlamentben. De vajon az MSZP-SZDSZ-kormány a meghozott vagy a tervezett döntéseivel igazságosabb Magyarországot teremt-e?
Azzal egyetértünk, miniszterelnök úr, hogy a minimálbér kapcsán van tennivalónk. Az a kérdés, hogy mindaz, amit miniszterelnök úr elmondott, hogy abból meg is lehessen élni, azt hogyan fogják kiszámolni. Erről nem beszélt miniszterelnök úr, pedig ez a legkardinálisabb kérdés. Ha elfogadjuk az Európai Uniónak azt a javaslatát, hogy az átlagbér 60 százaléka legyen egyfajta minimálbér, akkor egyetértünk, és azt a Magyar Demokrata Fórum támogatja. Ha elkezdenek számolni, és a kormány fogja kiszámolni azt, hogy egy hónapban mennyi pénzből lehet megélni, akkor elindul egy számháború. És miután abban sem tudunk egyetértésre jutni immáron hetek óta, hogy nettó vagy bruttó befizetők vagyunk az Európai Unióban, hogy valójában mennyi is az államháztartás hiánya, ezért arra kérem miniszterelnök urat, hogy az átlagbér 60 százalékában jelöljék meg azt az összeget, amely egyben a megélhetést szolgálja, és amely egyben a minimálbér fedezetét kell hogy jelentse.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Igazságosnak érzi-e valójában a családtámogatási rendszert, amiről beszélt, akkor, amikor a három- és többgyermekes családok az új rendszernek köszönhetően nyilvánvalóan kárvallottjai lesznek a változtatásnak? Ők nem érzik annak. Mindennap találkozunk egy nagycsaládossal, aki ebbéli tiltakozásának hangot ad. Pontosan azokat sújtja a kormány ezzel a változtatással, akik egyébként a mai, rendkívül alacsony gyermekvállalási hajlandóság közepette vállalnak három-négy-öt gyermeket. Őket aztán igazán meg kellene becsülni, és őket támogatni és ösztönözni kellene!
De a kormány arra is rendkívül büszke volt az elmúlt időszakban, hogy a rászoruló gyermekek támogatásában nagyot léptünk előre. Nos, az a támogatás, amit a kormány adott, 40 ezer gyermek étkeztetéséhez elegendő. Ma a Gyermekétkeztetési Alapítvány és az UNICEF legfrissebb felmérése szerint 120 ezer gyermek szorul támogatásra. Ebből adódóan igazságos-e az a rendszer, hogy 40 ezret támogatunk, csak alsó tagozatosokat, viszont az ugyanabban az iskolában, ugyanabból a családból érkező felső tagozatos gyermek nem kaphat semmiféle támogatást? Valószínű, hogy nem igazságos így ez a rendszer.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Igazságosnak érzik-e Magyarországot a kistelepülésen élők, akiknek az életkörülményeiben az elmúlt időszakban jelentős változás állott be? Hiszen egy igazságosztás jegyében születnek meg a kórházak bezárásai, az egészségügyi intézmények átszervezése, az iskolabezárás, a tömegközlekedés leépítése, az óvoda, a posta… - nem sorolom tovább; ez valójában mindenütt a kistelepüléseket sújtja. De szeretném elmondani, hogy a vízkárok kapcsán a kistelepüléseket sújtotta leginkább az például, hogy az előző költségvetés egy forintot nem adott a vízitársulatoknak. Ebből adódóan hány kistelepülést ért felesleges kár, pontosan azért, mert nem tudták a szükséges munkálatokat elvégeztetni?
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Itt van aztán a legutolsó bejelentése miniszterelnök úrnak a kispénzű nyugdíjasokkal kapcsolatban! A miniszterelnök úr megígérte, hogy a távfűtéses lakásban élő kisnyugdíjasok fűtési költségeit 10 százalékkal csökkentik októbertől. Szeretném megkérdezni, mi lesz azokkal a kisnyugdíjasokkal vagy alacsony jövedelműekkel, akik családi házban laknak, vagy akik szénnel, olajjal vagy fával fűtenek. Ők másodrendű állampolgárok lesznek? Kérdezzük meg őket a falvakban, a tanyákon, a kistelepüléseken, ahol nincs távfűtés, ahol nem társasházi lakásokban laknak, hanem kicsi falusi portákon, hogy vajon ők igazságosnak tartják-e ezt a kormányzati intézkedést.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Igazságosságot ígérni lehet, és mi mindannyian törekszünk is egyfajta igazságosság felé. De az egészen biztos, hogy másképp igazságtalan a mostani rendszer, mint amilyen volt, mondjuk, három évvel ezelőtt. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Mert abban egyetérthetünk, hogy egy olyan országot, ahol a kétgyermekes értékesebb, mint a nagycsalád…
