GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Úgy élni, mint az osztrák szomszédok - legyünk őszinték, az ország lakossága, de legalábbis a lakosság túlnyomó többsége (Balogh László közbeszólása.) ilyen álmokkal, ilyen tervekkel indult neki a rendszerváltozás nagy programjának. S tegyük hozzá, tizenöt évvel később azt kell hogy lássuk, hogy sokak álma, a túlnyomó többség álma egyelőre nem teljesült, a rendszerváltás szociális ígéretei, legalábbis jelentős részben még megvalósításra, beteljesítésre szorulnak.
Akkor, amikor mi itt, a Házban arról beszélünk, hogy Magyarország, a magyar gazdaság, az Európai Unió tagjaként létező magyar gazdaság milyen szépen fejlődik, hogy milyen sokat ledolgoztunk az Európai Unió átlagához mért hátrányunkból, akkor persze igazunk van. Bonyolult képleteket használunk, bonyolult számokat mondunk, de hát lássuk be: a többséget, az embereket elsősorban kevésbé érdekli a GDP alakulása, a makrogazdaság helyzetéről tudósító ilyen-olyan mutatószám. Otthon, a családoknál, az asztal körül ülve a lehető legritkábban beszélnek ilyen mutatókról, inkább arról, hogy hogyan alakulnak a jövedelmek, és miként alakulnak az árak. Igen, ezt a fajta új szociális igazságosságot kérik rajtunk számon, ebben szeretnének előrébb jutni az emberek; azt szeretnék, hogy a szabadság, a demokratikus intézményrendszer megteremtésén túl, a gazdaság modernizációján túl a harmadik nagy célterület, a hétköznapok nyugalma és biztonsága, a társadalmi igazságosság területén is érjünk el többet a rendszerváltozás tizenötödik évében.
Értem és hallom azok szavát, akik nap mint nap változatos formában, de azonos tartalommal ugyanezt mondják. Értem és hallom azok szavát, akik azt mondják: kisebb áremelkedés, kisebb adó, növekvő jövedelmek, és annak érdekében előremenő, zakatoló modern gazdaság, hogy növekedjen a társadalmi biztonság, növekedjék az összekapaszkodás lehetősége. Erről szól a száz lépés politikája, ennek a felismeréséről szól, hogy tudja a kormány, hogy az emberek igazságosabb és biztonságosabb világot szeretnének.
Ebből a felismerésből fakad a beterjesztett adótörvény, amely azt mondja, hogy az adózás eszközeiben is lehet segíteni az igazságos teherviselést; és példának okáért azt az adót kell elsősorban csökkenteni - ez az általános forgalmi adó -, amely a szegények adója, amely egyformán sújt szegényt és gazdagot, és ad annak is, akinek nincsen saját jövedelme, ad nyugdíjasnak, ad kismamának, ad munkanélkülinek is. Ezen igazságosság szempontjait próbálja meg érvényesíteni a családtámogatási rendszer átalakítása. Igen, mert azt mondja, hogy a családok támogatása elsősorban azt az elvet kövesse szem előtt, hogy minden gyerek egyenlő, és szakítsunk azzal az örökölt családtámogatási rendszerrel, amely annak adott többet, akinek enélkül is több volt. Ez egy igazságos, tisztességes megoldás. Igen, emeljük kétszeresére a családi pótlékot, és igen, korlátozzuk a családi adókedvezményt, mert az annak ad többet, akinek egyébként is több van. Helyes, tisztességes elv, bár belátom, lehet gondolni ezt másként is.
Harmadsorban azt gondolom, hogy ezeket az elveket érvényesítjük nyugdíjpolitikánkban. A hét végén olyan javaslatot fogunk előterjeszteni az Idősügyi Tanácsnak, ami az elmúlt közel húsz év nyugdíjrendszerbeli belső igazságtalanságait orvosolja.
(13.10)
Azt mondja, nem függhet attól valakinek a nyugdíja, hogy akkor, amikor éppen nyugdíjba ment, milyen volt az aktuális szabályozás, mert minden nyugdíjast is azonos jog illet meg. És igazítsuk ki azt az igazságtalanságot, hogy aki 1989 előtt ment nyugdíjba, vagy 1991-96 között ment nyugdíjba, az ma rosszabbul jár, mint a többiek. Vagy a nem saját jogukon nyugdíjat kapó özvegyeknek az ellátását javítsuk; ők elhunyt élettársuk nyugdíjának összesen 50 százalékát kapják. Hát, kemény kihívás ebből megélni.
Vagy erről szól például az a javaslat, hogy az idei fűtési szezonban már adjunk támogatást azoknak a nyugdíjasoknak, akik távfűtéses lakásban, egy nagyon drága rezsiköltségű lakásban élnek. De mehetnék tovább: ugyanez az elv, az igazságosság elve vezényel bennünket akkor, amikor azt mondjuk, hogy a szociális földprogrammal adjunk földet azoknak az önkormányzatoknak, amelyek azt vállalják, hogy a település határában azok fogják majd a földet megművelni, akik számára az itt megművelt földön termett nagyon kevéske kis élelmiszer, termés nyugalmat fog adni a hétköznapoknak. Vagy a Földalap földjeit osszuk szét hosszú hitelekkel támogatva, hogy növekedjék a versenyképessége a kis parcellán termelő gazdáknak és vállalkozásoknak. Ezek az igazságosság szempontjai, természetesen.
Persze, el kell jutni mindezzel aztán a legvégsőkig, a jövedelemig. Mit fogunk csinálni a jövedelmekkel? Akkor, amikor azt mondják politikusok, gazdaságpolitikusok és mások, az összes törekvésünknek az a célja, hogy úgy éljünk, mint pár száz kilométerre tőlünk Burgenlandban, Bajorországban vagy Toscanában, az nem önmagában arról szól, hogy a gazdasági mutatók így vagy úgy alakuljanak, hanem arról, hogy a jövedelmeink úgy alakuljanak, a hétköznapok nyugalma és biztonsága úgy alakuljon. Ha Magyarország fel kíván zárkózni Európához, és ezt mondja, ez a közös törekvésünk tengelyében álló akarat, akkor ezt úgy is le kell fordítani, hogy legyen olyan programunk, ami a következő időszakban európai bérfelzárkóztatást is jelent.
Szeretném önöknek elmondani, a magyar kormány készen áll arra, hogy miután az ötéves adóprogramját benyújtotta, hosszú távú programokat dolgozzon ki a bérfelzárkóztatásra is. Hosszú távú európai bérfelzárkóztatási program kell. Ha azt mondjuk, hogy a mi gazdaságunk gyorsabban növekszik, mint az európai gazdaság, és azt mondjuk, hogy a bérek növekedését ehhez a növekedéshez igazítjuk, akkor a bérekben is utol fogjuk érni az Európai Unió átlagát, márpedig az embereknek az kell, hogy a bérekben is érjük őket utol; hogy az a hétköznapi életszínvonal, az a hétköznapi nyugalom, amit sokszor csodálva, helyenként talán irigykedve nézünk, a miénk legyen.
Ezért először is azt fogom javasolni, és azt fogja javasolni a munkaügyi miniszter úr az Országos Érdekegyeztető Tanácsban részt vevő valamennyi partnernek, a Gazdasági és Szociális Tanácsban ülő partnereknek, hogy kezdjünk el konzultációt nemcsak a gazdaság európai felzárkóztatásának programjáról, hanem az ugyanezzel az ütemmel lépést tartó európai bérfelzárkóztatás következő évi programjairól is. Az európai bérfelzárkóztatás egy tisztességes, azt gondolom, jövőbe mutató baloldali program, amelyhez ma Magyarországon lehet támogatást kapni bal- és jobboldalról, munkáltatóktól és munkavállalóktól egyaránt.
Másrészt: miközben 1989 óta növekedtek a jövedelmek - a jövedelmek vásárlóértéke összesen 15 százalékkal nőtt -, ezen belül az igazi növekedés időszaka egyébként 1998-tól valósult meg. 1998-tól a mai napig mintegy 50 százalékkal növekedtek összesen a jövedelmek az akkori, a ’98-as szinthez képest, de az is igaz, hogy a jövedelmekben a különbségek sokat növekedtek. Azaz a legmagasabb jövedelem és a legkisebb jövedelem közötti távolság nőtt. Baloldali kormány, olyan kormány, amelyik azt mondja, hogy az igazságosság van tevékenységének a középpontjában, nyilván arra törekszik, hogy szűkítse ezt a különbséget. Mert garancia, a biztonság garanciája az, ha a minimálbérekhez nyúlunk hozzá.
2000 óta valamennyi kormány - ebbe beleértem az előző kormányt is természetesen - folyamatosan arra törekedett és erőfeszítéseket tett arra, hogy a minimálbéreket jelentősen és érdemben növelje. Itt az 1998-2002 közötti és az azt követő politika között egy ponton volt csak érdemi különbség, hogy 2002 előtt döntően a bruttó jövedelmek növekedése volt a törekvések középpontjában, 2002 után pedig a bruttó és a nettó jövedelmek együttes emelkedése került a törekvések középpontjába azáltal, hogy a minimálbér adóját megszüntettük.
Most azt mondjuk, hogy lépjünk még eggyel tovább, lépjünk egy nagyobbat. Ráadásul lépjünk úgy, hogy honorálja a minimálbérrendszer azt, hogy kinek milyen a szakképzettsége. Ne csak beszéljünk arról, hogy Magyarországon érdemes tanulni, hanem ezt honorálja is a rendszer. Egy olyan többelemű, differenciált minimálbérrendszert vezessünk be, amely többet ad annak, aki többet tanult, többet ad annak, aki magasabb szakképesítést igénylő munkakört lát el.
Azt javasoljuk az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak - a múlt hét péntekén benyújtottuk ezt a javaslatunkat -, hogy fontolja meg a kormánynak azt a javaslatát, amelynek ezen túlmenően van még egy fontos eleme, olyan eleme, amely a rendszerváltás során folyamatosan itt volt szándékként, hogy a minimálbért kössük hozzá a megélhetési költségekhez, legyen olyan a minimálbér, amelyben kifejeződik az, hogy a létminimumot legalább meg kell keresniük azoknak, akik tisztességesen dolgoznak, azaz a minimálbér legyen magasabb, mint a létminimum. Ezért azt javasoljuk az Országgyűlésnek majd törvényben, előtte azt javasoljuk a társadalmi partnereknek, hogy másik nagyon fontos elemként a minimálbérrendszer átalakításában döntsünk úgy, hogy a legalacsonyabb minimálbérnek magasabbnak kell lenni, mint az utolsó nyilvánosságra hozott létminimumnak a járulékokkal felbruttósított összege. Azaz tisztességes munkáért legalább a létminimumnál nagyobb bért kapjunk. Azt gondolom, ez egy támogatható, okos, szociálisan is igazságos javaslat. (Taps az MSZP soraiban.)
Harmadrészt, mélyen tisztelt Országgyűlés, ahogyan az adókat rögzíteni kívánjuk a következő négy-öt évre, hogy növekedjen a biztonság és a kiszámíthatóság, ahogyan azt javaslom, hogy egy európai bérfelzárkóztatási programot alkossunk meg, nyilván több évre, ugyanígy azt javasoljuk az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, a szociális partnereknek, a Gazdasági és Szociális Tanácsnak, hogy állapodjunk meg a minimálbér emelésének következő négy-ötéves programjáról. Tűzzük ki célul, hogy 2010-re a minimálbér átlagos összege eléri vagy meghaladja a 100 ezer forintot. Azt gondolom, ez olyan program, amely képes mozgósítani sokakat, olyan program, amely támogatást élvezhet nemcsak azok között, akik elvállalják a munkát, de azok között is, akik nyújtják ezt a munkát.
Miért merem ezt mondani? Azért, kérem szépen, mert látom és ismerem azt a megállapodást, amely már majdnem a végénél tart, és az építőiparban formálódik. Igen, munkáltatók, munkavállalók, munkaadói szervezetek és szakszervezetek próbálnak megállapodni ágazati bértarifáról, és ők maguk önkéntesen olyan legalacsonyabb bért állapítanak meg, amely fölötte van a ma ismert átlagos béreknek. Pontosan tudják ők, akik valóban végzik a munkát, pontosan tudják ők, akik vezetik a cégeket, hogy ma a magyar munkaerő többet ér annál hivatalosan kifizetett bérben is, mint amit időnként a statisztikákból kiolvashatunk bérekben és jövedelmekben.
De ha már az Országos Érdekegyeztető Tanácsnál tartok: természetesen meg kell állapodnunk arról is, hogy mi lesz a javaslatunk a következő évi bérintézkedésekre, mit mondunk majd a közszolgálatban dolgozóknak. A konzultációk, a tárgyalások most kezdődnek, a kormány pontosan tudja, és arra vállalt kötelezettséget korábban, hogy ezekben a konzultációkban az Országos Érdekegyeztető Tanácsban ülő partnerekkel együtt hozza meg a döntést. Nekünk itt csak javaslattételi jogunk van, kezdeményezési jogunk van, de élni kívánunk ezzel a joggal, kezdeményezni kívánunk, és javaslatot kívánunk tenni. Azt javasoljuk a tárgyalás kiindulópontjaként, hogy a közszférában a jövedelmek reálértékének növekedése érje el jövőre a gazdasági növekedés ütemét.
(13.20)
Azt gondolom, hogy ez egy tisztességes javaslat. Sőt, tegyük azt hozzá, hogy az egyenruhásoknál ennél egy magasabb jövedelemnövekedés történjen meg azért, mert ők az elmúlt években lemaradtak. Sőt, akkor tegyünk még egy lépést: van egy olyan nagyon fontos csoportja az egyenruhásoknak, a rendőrök, akiknél, azt gondolom, ha azt akarjuk, hogy hétköznapi biztonságunk ténylegesen növekedjen, hogy a látható rendőrség programja megvalósuljon, hogy a lakótelepi rendőrség, az autópálya-rendőrség programja sikeres legyen, hogy a biztonság ne csak a magas jövedelműeknek adassék meg, akkor náluk még többet kell tenni. Azt szeretnénk, hogy a rendőrség körében, különösen az utcán szolgálatot teljesítők körében új kiegészítő juttatások és pótlékok megállapításával és felemelésével a jövedelmek ennek a korábban említett, a gazdasági növekedéssel lépést tartó növekedésnek legalább a háromszorosát érjék el. Ha ezt megtesszük a rendőrségnél, azt gondolom, jó dolgot szolgálunk. (Taps az MSZP soraiban.)
Azt tudom mondani, hogy mi a költségvetés tervezésekor ezeket a szándékokat vettük figyelembe. Úgy és olyan módon állapítottuk meg a költségvetés számait, hogy ez a jövedelemnövekedés ebbe a költségvetésbe beleférjen. Úgy állapítottuk meg a költségvetést, hogy a költségvetés vitája során, amikor már megvan az Országos Érdekegyeztető Tanács végső megállapodása, akkor kellő forrás álljon rendelkezésre valamennyi fejezetben, valamennyi ágazatnál, hogy az ilyen módon megállapított jövedelemnövekedést és bérintézkedést a költségvetésben végre lehessen hajtani.
Tisztelt Országgyűlés! A minimálbér a biztonság mértékegysége a mindennapokban. Fontos, hogy egy kormány mennyit és hogyan tesz a minimálbér felemeléséért. A minimálbér differenciálása pedig garancia. Állami garancia arra, hogy az állam is hozzájárul ahhoz, hogy megérje tanulni, hogy megérje befektetni a jövőbe, hogy nemcsak beszélnek arról a parlamentben ülő politikusok, hogy tanulni érdemes, hanem olyan környezetet alakítunk ki, amelyben ennek utána valóban megvan a fizetsége. Hadd lássák végre az emberek a fizetési csekkjükön is, hogy megérte tanulni, megérte munkát befektetni! Mert az emberek igazságosabb viszonyokat és több biztonságot akarnak.
Van, amikor ez nemcsak a pénzen múlik, hanem a politikai bátorságon is. Erről a politikai bátorságról, ami egy igazságosabb és biztonságosabb Magyarországot szolgál, erről szól a száz lépés programja. Ezt a programot hajtjuk végre itt nap mint nap, mint ahogy a mai napon itt, a Házban elkezdődik a megváltozott, igazságos családtámogatási rendszer általános vitája. Igazságosabb országért, egy biztonságosabb országért, Magyarországért és a köztársaságért!
Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)
