PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felelősen gondolkodó politikusként és két kamaszkorú gyermek édesapjaként engedjék meg nekem, hogy kijelentsem, a drogpolitika nem egyenlő a büntetőpolitikával.
(13.00)
A kábítószer a fiatalok egyre nagyobb tömegét fenyegeti, beleértve születendő gyermekeiket, a jövő ígéretét is. Az MDF, megalakulása óta a nyugodt, higgadt párbeszéd híve. A kábítószerekkel kapcsolatban a mi értékrendünk, jelmondatunk a “Ne próbáld ki!”. Tehát a hangsúlyt a megelőzésre helyezzük. Ez nemcsak álláspont, hanem hitvallás is. Meggyőződésem, hogy minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy távol tartsuk a kábítószert a gyermekeinktől. Ha azonban az már a közelünkbe férkőzött, mert az iskolák előtt, a szórakozóhelyeken leselkednek rájuk a mindenre elszánt dílerek, akkor viszont a gyermekeinket kell távol tartanunk a kábítószertől, azt viszont tűzzel-vassal. Ha a prevenciós programok kevésnek bizonyulnak, és nem segítenek, akkor a jog adta lehetőséget kell eszközként használnunk. A büntetőjog eszközei arra valók, hogy védelmet nyújtsanak az állampolgárok, a társadalom egésze számára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az MDF, modern konzervatív választ adva a növekvő drogfogyasztásra, a határozott büntető törvénykönyvi szabályozás mellett a prevenciós programok támogatásában látja a kábítószer-fogyasztás visszaszorításának eszközeit. A kannabiszfogyasztás ártalmatlanságát szajkózók, mintha tudomást sem vennének arról, hogy az elmúlt évtizedekben kiderült, hogy társadalmi mértékekben e kábítószer alattomos egészségkárosító hatása összevethető a viszonylag szűk körben fogyasztott heroin, illetve kokain fogyasztásának következményeivel. Felelőtlenül hivatkoznak egyes hazai epidemiológiai felmérések eredményeire, ezek a számok azonban csak kisebb mintán, különböző módszerekkel végzett önbevallásos, kérdőíves vizsgálatokon alapulnak, ezért nem feltétlenül jellemzőek az egész korosztályra és az egész országra. Önmagában ezekre az adatokra szorítkozva nem lehet egy filozófiát alapozni. Az viszont tény, hogy a másfél millióra tehető 15-24 éves magyar fiatal korosztály többsége még soha nem próbálta ki sem a marihuánát, sem a többi kábítószert. Az emberi életnek nemcsak a halál az ellentéte, hanem az emberhez méltatlan lét is.
Svédországban a hetvenes években a fiatalok nagy tömege fogyasztott hasist és amfetaminszármazékokat az akkor még liberális drogpolitika következtében, egészségügyi és családi problémák oly mértékű növekedését okozván, hogy a kormány a tömegek követelésére áttért a tiltó drogpolitikára, amely együtt járt a kezelő rendszer jelentős fejlesztésével is. Jelenleg Európán belül a skandináv országokban a legkisebb méretű a drogprobléma. A szemléletet egy, a drogozás következtében tönkrement fiatal generáció sorsa változtatta meg.
Kevés reklámot kapott nálunk az, hogy a korábban liberális holland drogpolitika is megkeményedett a kilencvenes évek második felétől. Immár nem 30 gramm, hanem 5 gramm kannabisz a fogyasztónál tartható mennyiség, a bűnüldözés sokkal keményebben lép fel a kábítószercsempészek és az -előállítók ellen. Ezzel párhuzamosan a szociális és az egészségügyi szférában jelentősen le lehetett csökkenteni a kábítószeresekkel foglalkozó intézmények korábban igen nagy mérvű támogatását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi azon dolgozunk, hogy minél kevesebben nyúljanak a tiltott szerhez. A tiltó drogpolitika nyilván sérti azokat, akik megsértik a törvényeket. A törvények azonban mindig a társadalom többségének érdekében születnek. Az állampolgárok többsége számára fontos cél, hogy a törvény megvédje a családokat és a helyi közösségeket a nem kívánt következményektől. Az 1970-es években, amikor Nyugaton divatba jött a marihuánafogyasztás, a hippikorszak, a kannabisz 1 százalékos hatóanyag-tartalmú volt. Ettől meredeken eltérnek a mai fajták, amelyek géntechnológiával, hidropon kultúrában termesztve 7-14 százalékos THC-t, sőt néha 21 százalékos hatóanyagot tartalmaznak. Az ilyen tömény készítmények tudatmódosító, egészségkárosító hatása felér a heroinéval.
Mi nem kívánjuk megengedni azt, hogy a magyar fiatalok agyát tudatosan THC-vel bombázzák, hogy emiatt ne tudják elvégezni az iskolát, ne tudjanak normálisan dolgozni, és normális családi életet élni. Ne lógjon a terhes anyák szája sarkában marihuánás cigaretta, a jövő generációinak genetikai ártalmakat okozva. Nem akarjuk azt sem, hogy a magyar földet indiai kenderrel vessék be, és marihuánával más országokat árasszanak el. Azt sem kívánjuk, hogy Magyarország szembeszálljon az ENSZ kábítószer-egyezményeivel, amelyeket minden ENSZ-tagállam elfogadott és alkalmaz. Nem válhat Magyarország a drogosok Mekkájává, ne rontsák el Budapest látképét a coffee-shopokból kidülöngélők. A dohányzás elleni küzdelem jegyében azt sem kívánjuk, hogy a profitéhes dohánygyárak a dohánylevél helyett a jövőben indiai kenderből állítsák elő tömegével a füstölnivalót.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha képszerű szeretnék lenni, azt kell mondjam, hogy azon a hídon, amelyen közösen haladunk a célunk felé, szükség van korlátra. Szükséges a korlát, mert határt szab, ugyanakkor biztonságot is ad. Természetesen ezt a korlátot hosszában és nem keresztben szeretnénk rakni a hídon. A korlát szükségességének elfogadásában, azt gondolom, mindannyian egyetértünk. Különbség csupán abból fakad közöttünk, hogy ez a korlát milyen magas legyen. Ha túl alacsonyra építjük, akkor azok, akik a híd szélére sodródtak, könnyen leeshetnek. Ha túl magas korlátot hozunk létre, akkor megalkotjuk saját ketrecünket.
Azt gondolom, most egy erős, biztonságos korlátra van szükségünk. Tudomásul kell venni, hogy a kábítószer-fogyasztást nem szabad divatkérdésként kezelni. A liberális elvek hirdetői szerint minden személynek joga, hogy magát kábítószerekkel szabadon tönkretegye, és az állam e szabadságot nem nyirbálhatja meg. Ám még ez esetben is nem köteles-e az állam másokat gátolni abban, hogy ilyen veszélyes helyzet alakuljon ki? Tűrnie kell-e békésen az államnak a kábítószer-fogyasztási szokások elterjedését? Polgárjoggá kell-e emelnie az államnak a közös, illetve a csoportos kábítószer-fogyasztást? Gyengíteni kell-e az iskolák köré vont állami védőburkot?
Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményem szerint a drogkérdést nem szabad elszigetelten kezelni. Itt nem a kipróbálók, a használók, a betegek, a terjesztők problémájáról van szó, hanem az egész társadalmunkat átszövő jelenségről. Ez nemzeti ügy, és higgyék el, ezek nem nagy szavak. Ha egy probléma kerül elém, mindig felteszem a kérdést: miért? A kábítószerhelyzettel kapcsolatban is ezt tettem. Miért fordul egyre fiatalabb generáció a pillanatnyi örömet szerző lehetőségek felé, legyen az hagyományos vagy füves cigaretta, alkohol vagy gyógyszerek? Miért a látszatmegoldásokat, a látszatörömöket részesítik előnyben, az élet valódi lehetőségeinek figyelmen kívül hagyásával?
Sajnálatos módon Magyarország a legtöbb negatív statisztikát illetően vezető helyet foglal el. Hosszú idő óta ranglistavezetők vagyunk az alkoholfogyasztás, a válás és az öngyilkosság terén. Meg kell akadályozni, hogy a drogfogyasztás terén is az élbolyhoz tartozzunk. Véleményem szerint ezért a drogkérdést csak globálisan szabad kezelni. Nem tüneti kezelésre van szükség, hanem az alapprobléma, az okok megszüntetésére van szükség.
Tudom, hogy mind a négy parlamenti párt egyetért azzal, hogy a kábítószer-fogyasztás visszaszorításában a prevenciónak kulcsszerepe van. Erre alapozva már el lehet kezdeni a közös építkezést. Össze kell fognunk, és cselekednünk kell, mert sürget az idő. A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy nő a kábítószert kipróbálók száma, és az érintettek egyre fiatalabbak. Már az általános iskolások is veszélyeztetett helyzetben vannak. Bízom abban, hogy ezzel a ma tárgyalt törvényjavaslattal is megteszünk egy közös lépést a cél felé, és közelebb jutunk a megoldáshoz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróságnak a 52/2004. (XII.13.) számú határozatában az egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a kábítószerekre vonatkozó hatályos büntetőjogi szabályozás több szempontból is összeegyeztethetetlen a vonatkozó nemzetközi szerződésekkel. Ezeket a szerződéseket hazánk is vállalta, törvénnyel kihirdette, ugyanakkor a belső jog megalkotása nem teljes körű vagy éppenséggel ellentétes a nemzetközi szerződések aláírásával. Nem teljes körű, ezért a jogbiztonságot sérti a szabályozás a kábítószerek és a pszichotróp anyagok meghatározását illetően, míg a gyermeki jogok és a fiatalkorúak védelme szempontjából ellentétes a hatályos szabályozás a vonatkozó nemzetközi szerződésekkel.
A tárgybéli törvényjavaslat az előbbi kérdéssel, azaz a kábítószerekre és a pszichotróp anyagokra vonatkozó nemzetközi szerződéseket érintő teljes összhang megteremtésével foglalkozik. Az Alkotmánybíróság 2005. május 31-ei hatállyal megsemmisítette a büntető törvénykönyv 286/A. §-ában foglalt, a kábítószer fogalmára vonatkozó értelmező rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság nem tartotta a jogbiztonsággal összeegyeztethetőnek, hogy az 1965. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett egységes kábítószer-egyezmény, illetve az 1979. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett pszichotróp-egyezmény mellékleteiben szereplő listáknak eredeti és mindenkori hatályos módosított szövegét az Országgyűlés törvényben nem hirdette ki.
(13.10)
Az Alkotmánybíróság határozata szerint a kábítószereket, illetve a pszichotróp anyagokat felsoroló listák törvényi szintű kihirdetésének hiányában a kábítószerrel összefüggő bűncselekmények elkövetési tárgya, a kábítószer és annak fogalma a jogbiztonság követelményeit kielégítő módon nem határozható meg. Ezért az MDF részéről fontosak tartjuk, hogy a módosítás megszülessen, és a fenti időpontban hatályba léphessen, mivel az Alkotmánybíróság határozata alapján 2005. május 31-én a megsemmisítésre tekintettel kikerül a Btk.-ból a kábítószerrel visszaélés bűncselekmény tárgyának, a kábítószer fogalmának meghatározása.
A törvényjavaslat az egyezményekhez tartozó listák kihirdetése mellett pontosítja, aktualizálja és összehangolja azok tartalmát, valamint a javaslat meghatározza az egyezményben nem szereplő, úgynevezett nemzeti listás pszichotróp anyagok körét, tehát amelyek a hazai jogalkotási döntés alapján minősülnek ilyen anyagnak. Ezen anyagok listáját az emberi felhasználásra került gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény mellékletében helyezi el. A törvényjavaslat újraalkotja a büntető törvénykönyv kábítószerekre vonatkozó értelmező rendelkezését, amikor az egységes kábítószer-egyezmény és a pszichotróp-egyezmény, valamint a gyógyszertörvény immár törvényben is kihirdetett listáira utaló hivatkozást tesz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összegzésképpen kijelenthető: a benyújtott törvényjavaslat támogatható, ahhoz csupán jó néhány jogtechnikai szövegpontosítás fűzhető. A két ENSZ-egyezmény fordítása évtizedekkel ezelőtt, az 1961. és '72., illetve az 1974. években készült az angol eredetiből francia nyelvre fordított szöveg alapján. Az 1961-es ENSZ-egyezmény szövegén végighaladva számos hibát lehet találni. A statisztikai kimutatások, becslések területén inkább stilisztikai hibák találhatók, de azért vannak ott is egyéb hibák is. A szöveg többi részében túl sok az értelemzavaró hiba, a fordítási hiba és terminus technicus probléma is található.
Kérem a képviselőtársaimat, hogy a jobbítás szándékával meg egyszer nézzük át a benyújtott javaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
