HADHÁZY SÁNDOR
HADHÁZY SÁNDOR
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Budapest és környezetére vonatkozó rendezési terv előkészítése az 1997-es évtől folytatódott. Ez elég hosszú idő, nyolc év, ami munkával telt el.
Szeretném a tisztelt Házat emlékeztetni dr. Kolber miniszter úr bevezető szavaira. A 2005. február 15-ei plenáris ülésen a következőket mondta a miniszter úr: “A koordinált fejlesztés és az összehangolt tervezés igényének felel meg az Országgyűlés elé most került törvényjavaslat.” Majd később: “A tervezési és egyeztetési folyamat elhúzódásának legfőbb oka az volt, hogy jelentős ellenállás volt tapasztalható a tervvel szemben, alapvetően az érintett ágazati és önkormányzati érdekeket tekintve, amelyek között konszenzusra csak hosszas egyeztetéseken át lehetett jutni.”
És itt javaslom, tisztelt Ház, hogy álljunk meg egy kis időre. Konszenzust említ a miniszter úr a bevezetőjében, és azt tapasztalhattuk az elmúlt hónapokban, hogy ez a konszenzus bizony nem áll rendelkezésre. Nem áll rendelkezésre azért sem, mert február 15-e óta a parlament levette napirendjéről ennek a törvénynek a tárgyalását, hiszen láthatóvá váltak azok az ellentmondások, azok az érdekütközések, azok a feszültségek, amelyek kormánypárton belül és a kormánypártok és az ellenzék között is láthatók voltak, és legfőképpen a települési önkormányzatok vezetői, a polgármesterek képviselték ezeket az érdekellentéteket.
(13.00)
Tisztelt Ház! A törvény-előkészítés nyolc éve alatt számos egyeztetés történt, de még mindig nem jutott el oda a törvény-előkészítés folyamata, hogy ezek az egyeztetések lezárultak volna.
Tisztelt Országgyűlés! Olyan alapvető hiányosságai vannak ennek a törvénynek, amelyek, úgy gondolom, módosító javaslatokkal sem hozhatók helyre. Éppen ezért csodálkozom, és a Fidesz nevében azt tudom mondani, hogy nem tartjuk helyénvalónak az ilyenfajta tárgyalást, amelyet most is folytat a tisztelt Országgyűlés, hogy mindenféle előrejelzés nélkül, a pénteki napirendi szavazás során tudhattuk meg azt, hogy ma itt a Házban ez tárgyalásra kerül. Tiltakozunk ez ellen. (Soltész Miklós: Hétfői.) Tehát a hétfői napirend elfogadásakor tudtuk meg. Nem lehet tisztességesen felkészülni ennyi idő alatt, még akkor sem, ha azt is tudjuk, hogy két hónapja fekszik előttünk ez a törvénytervezet. Nem tudjuk az időnket úgy beosztani, hogy itt tudjon lenni mindazon országgyűlési képviselő, aki ebben érintett. Látható egyébként, hogy csak néhány képviselő van jelen, hiszen egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudták a részvételt biztosítani.
De hogy az előkészítés hiányosságait bizonyítsam, tisztelt Országgyűlés: számos levelet és megkeresést kaptam a térségemben lévő, Szentendre és környékén lévő települési önkormányzatok vezetőitől, különféle társulások képviselőitől. Néhányat szeretnék ezek közül önök elé tárni. Például Dunabogdány polgármestere, Schuszter József polgármester úr levélben jelezte azt, hogy az ő esetükben hiányoznak azok a módosítások, belterületbe vonások, amelyeket a képviselő-testületük a szakhatóságok jóváhagyásával már 1997-ben elfogadott. 1997-es, elfogadott adatokat nem tartalmaz a törvénytervezet. Tisztelt Országgyűlés! Ez képtelenség! Dunabogdány esetében ez “csupán” kétezer ingatlan érint. De a szomszédos településen, Tahitótfaluban ugyanilyen problémák vannak, Pomázon ugyanilyen problémák vannak, Pilisszántón hasonló jellegű problémák vannak, és úgy gondolom, ha a térségemben több települést érintenek ezek a kérdések, ezek a dolgok, akkor Budapest agglomerációját ez halmozottan is érintheti. Kaptam más településekről is egyébiránt jelzéseket. Ennek tükrében, tisztelt Országgyűlés, nem tudom azt igaznak elfogadni, amit dr. Kolber István miniszter úr mondott, hogy alapos egyeztetések és konszenzus után lett előterjesztve, benyújtva a tisztelt Ház elé ez a törvényjavaslat. Ez egyáltalán nem állja meg a helyét.
A másik kérdéskör, amivel szeretnék felszólalásomban foglalkozni, egy alapkérdés. Alapkérdés azért, mert úgy gondolom, hogy időnként fordítva ülnek szakértők, településtervezők, -rendezők és akár politikusok is a lovon. Mert egyébiránt rendkívüli módon szükség van erre a törvényre, ezt nem vitatom, azonban az alapkérdést szerintem rosszul teszik fel. Az alapkérdés az az én szememben, hogy hogyan lehet biztosítani a helyben élők számára a megfelelő életkörülményeket. Nem azt kellene preferálni, hogy újabb és újabb autópályákat, utakat, gyorsforgalmi úthálózatot, vasutat építsünk Budapest irányába, hanem az a fő kérdés, az a lényegi kérdés, hogy hogyan lehet az adott térségben, kistérségben, mikrorégióban a helyben maradást, a helyben foglalkoztatást, az alapvető szolgáltatások kiépítését megoldani, biztosítani. Ez a fő kérdés.
Ez a törvény tiltásokat, tabukat fogalmaz meg, állít elénk, és nem ösztönzi a térség erőit, társadalmi és gazdasági erőit arra, hogy a térség önellátását, a munkahelyteremtést, az alapvető szolgáltatások biztosítását elérje. Ez alapvető hiba. Így újabb és újabb körgyűrűket fogunk építeni, újabb és újabb elkerülő és tehermentesítő utakat fogunk nagyon sok milliárdért, több százmilliárdért megvalósítani, amelyeknek a környezete újból be fog épülni, először ipari parkok, üzletek, áruházláncok jelennek meg, majd azt követően lakóparkok és egyebek. Így nem megyünk egyről a kettőre. Így csak azt fogjuk elérni, hogy a területünket, a zöldterületet, az élőterületet föl fogjuk élni. Egészen más megoldást vártunk volna a kormányzattól, nagy lendülettel és megfontoltsággal, mégpedig azt, hogy olyan ösztönző rendszert, pénzügyi és egyéb ösztönző rendszert fog biztosítani a térség számára, amelyek az általam elmondottaknak megfelelő gazdasági fejlődést segítik elő a térségben.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni: a Budapest környéki emberek nem szeretnének bejárni Budapestre dolgozni, mert sem az idejüket, sem a pénzüket, sem az egészségüket nem kívánják feladni, nem kívánják ezen az oltáron feláldozni. Helyben keresik a megélhetést, helyben keresik a boldogulást. Ehhez kérném tisztelettel a kormányzat munkáját, a kormányzat tényfeltáró munkáját, hogy ez a folyamat végre elindulhasson. A kistelepülések a térségben lassan haldokolnak, elveszítik még az iskolájukat is. Én úgy látom, hogy pontosan ellenkező irányú folyamat kezdődött el, és folytatódik ma is, mint amire valójában a térségnek szüksége van.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
