KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nem könnyű állást foglalni a T/13673. számú törvényjavaslattal kapcsolatban. Kilenc településen képviselem a választókat, mind a kilenc település része az agglomerációnak, és így törvény által érintve van.
Március 5-én Törökbálinton, a választókörzetem egyik településén járt a miniszterelnök úr, és a miniszterelnök úr fórumán a település sorsáért aggódó és felelősséggel gondolkodó környezetvédelmi egyesületi elnök arra kérte a miniszterelnök urat, hogy minél előbb szülessen meg a törvény, és ne engedje felpuhulni a törvényt.
Ugyanezen településen a települési önkormányzat több határozatban rögzítette, hogy a nagy sebességű vasútvonalak Törökbálinton történő átvezetése ellen foglal állást. A szomszéd város, Budaörs város önkormányzatának szakmai álláspontja egy mondatban úgy foglalható össze: a törvény ebben a formában való jóváhagyása Budaörs terveivel ellentétes.
A felsorolásból nem hagyhatom ki Biatorbágy nagyközség önkormányzatának 62/2005. (III. 3.) számú határozatát sem. A testület álláspontja az alábbiak szerint foglalható össze: “A képviselő-testület támogatja a kötött pályás közlekedés hálózatának terve alapján a meglévő vasútvonal fenntartását, korszerűsítését, a járatok sűrítését.” Vagyis támogatja a törvényt. Ugyanakkor: “A testület tiltakozik a tervezett új nyomvonalon történő nagy sebességű vasútvonal kiépítése ellen. A tervezett nyomvonal helyileg védett természeti területet érint, egyben a domborzati, geológiai viszonyok miatt a műszaki megvalósítás lehetősége is erősen megkérdőjelezhető.” Azaz nem támogatja a törvényt. Egy és ugyanazon határozatban került mindez megfogalmazásra.
Tisztelt Ház! Ennyire bonyolult a helyzet a törvénnyel kapcsolatban. Mi lehet a közös nevező? Hogyan lehet az eltérő érdekeket harmonizálni? Először is: senki nem vitatja, hogy egy ennyire frekventált területen, mint az agglomeráció, koordinált fejlesztésre, összehangolt tervezésre van szükség. A törvény ilyen szempontból egy szükséges feltétele mindennek. Másodsorban: a kiemelkedő jelentőségű közművek és közlekedési hálózatok helyének kijelölését biztosítani kell, mondhatom azt, hogy hosszú távon. Harmadsorban: a környezetünk védelme érdekében hosszú távon óvni kell az erdőgazdasági természeti területeket, a zöldfelületeket. Végül negyedszer: gondoskodni kell a természeti erőforrások megőrzéséről. Nos, tisztelt Ház, ezeket lehet közös nevezőnek tekinteni.
Mindezek érvényesítésében érdekeltek az önkormányzatok is, nemcsak a központi államigazgatás. Az is igaz, ezt is látni kell, hogy az önkormányzatokat a környezetük védelme mellett a fejlődés feltételeinek a biztosítása is erősen motiválja. Mégis azt mondom, hogy képesek az egyensúly biztosítására. Az egyensúly nem jelent mást, mint a fenntartható fejlődéshez szükséges területi szerkezet kialakítását összhangba hozni az egészséges környezetünk megóvásához elengedhetetlenül szükséges zöldfelületek hosszú távú garantálásával.
Megismerve az eddigi véleményeket a törvényjavaslatról, azt kell mondjam, hogy módosítások nélkül - és nyilván ennek kidolgozását szolgálta az, hogy hosszú időn keresztül pihent a törvény a Ház előtt - ezt a célkitűzést még nem sikerült megnyugtató módon rendezni, annak ellenére, hogy példa nélkül hosszú ideje folyik a törvény előkészítése. Nem az előkészítők szakértelme kérdőjeleződik meg, hanem a helyzet bonyolult, tagolt érdekviszonyai miatt nehéz eljutni az egyensúlyi állapot megteremtéséhez.
(12.50)
Azért is nehéz konszenzust teremteni, mert sokan - jogosan - többet várnak a törvényjavaslattól, mint amennyi egyébként elvárható lenne tőle. Nemcsak azt, ami a címéből kiolvasható, hanem hogy a települési térségek, övezetek kijelölésén túl rögzítésre kerüljenek a konkrét célkitűzések módjai, forrásai is.
Hogy ilyen várakozásokat táplál a törvény, abban egyébként maga a törvényjavaslat szövege is hibáztatható, mondhatom ezt, hiszen például az elővárosi vasútról ne csak annyit fogalmazzunk meg, hogy a Kelenföldi pályaudvart alkalmassá kell tenni az elővárosi vasút fogadására, hanem sokkal többet. Ez a vágyakozásunk, ha már egyébként a területrendezésről szóló törvénybe az előterjesztő ilyen megfogalmazást írt bele. Tehát vagy nem illik bele a Kelenföldi pályaudvarral kapcsolatos rész, vagy ha beleírta, akkor már többet kellett volna beleírni az elővárosi közlekedésről, amikor az agglomeráció egyik legnagyobb problémája a közlekedési rendszer szinte ellehetetlenülése.
A megoldáskeresésben üdvözlendőnek tartom a tárca szakembereinek toleráns, konszenzuskereső magatartását. Választókörzetem szempontjából fontosnak tartom, hogy sok-sok egyeztetés után megállapodásra jutottunk az előterjesztőkkel abban, hogy a hatályba léptető rendelkezéseket ki kell egészíteni, egyértelművé kell tenni. Nyilván ilyen tartalmú módosító javaslatok meg fognak jelenni.
A törvény elfogadását segíti, hogy megoldást találtunk a nagy sebességű vasútvonalak problémájára, azaz azok nyomvonalát a környezeti hatásvizsgálat alapján, ahol szükséges, alagútban kell vezetni. Örülök annak, hogy néhány önkormányzati kérést, az én választókörzetemben például Sóskút esetében, sikerült megfelelően, vagy remélem, a módosítókkal sikerül megfelelően kezelni, és ehhez meglesz az előterjesztő támogatása.
Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tehetem meg, hogy nem teszek említést a törvényjavaslat kapcsán a Talentis-program előretörésével kapcsolatban. A program megalapozottságáról most nem akarok beszélni, hiszen nem a törvényjavaslat témája. Nem kétséges, a program keresztapái a 2002. évi kormányváltás után megszerezték a Herceghalmi Kísérleti Rt. részvényei tulajdonjogát, és ezzel együtt - kiemelkedően kedvezményes feltételekkel - 4200 hektár földterület 50 éves bérleti jogát is. Ez nagy falat.
Miután mára az állattartás teljes mértékben felszámolásra került, talán nem véletlen, hogy a program mögött állók részéről rendkívül komoly igény mutatkozik a mezőgazdasági művelésben lévő területek kedvezőbb átsorolására. Ezáltal még közelebb kerülhetnek a terület jelenlegi birtokosai a tulajdon megszerzéséhez, felhasználva az Orbán-kormány által hozzájuk eljuttatott információkat a természetileg védett területekről. (Beszélgető fideszes képviselők felé:) Remélem, figyel, Répássy képviselő úr. (Dr. Répássy Róbert: Persze!)
Nem zárom ki, hogy az előttünk álló vita során lesznek kísérletek arra, hogy a területek övezeti és térségi besorolása mellett területek megszerzésének előkészületei is legyenek törvénybe foglaltak. Az Országgyűlés és természetesen a kormány felelőssége, hogy útját állja az aránytalan és igazságtalan földcseréknek, és a területbesorolásoknál minél teljesebben érvényesítse a fenntartható fejlődés és környezetünk megóvása igényéből származó, meglehetősen eltérő érdekeket.
Amennyiben ezen feltételeknek a törvényjavaslat módosításokkal meg tud felelni, akkor én a magam részéről mint az agglomeráció egyik jelentős képviselője - miután mind a 9 település, amelyet képviselek, a törvény hatálya alá tartozik -, támogatni tudom a törvényjavaslatot. De nagyon szeretném kérni, hogy mindarra, amit elmondtam, az előterjesztő komoly figyelmet fordítson.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
