SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvénytervezet, amely itt van előttünk, hogy csak a súlyát emeljem, 2,7 millió embert érint, itt termelődik meg az ország nemzeti jövedelmének 40 százaléka. A közlekedési útvonalak nagy többsége, legyen az vasúti vagy közúti, ide, ebbe a térségbe fut be, Budapestre és az agglomerációba. Közvetlenül 81 települést érint, közvetve pedig több mint száz települést. Ezért nem mindegy, hogy ezt a törvényt milyen módon kezeljük, mennyire vesszük komolyan az előterjesztő gondolatait, mennyire vesszük komolyan a módosításokat benyújtó vagy szorgalmazó települési vezetők, települési önkormányzatok gondolatait, és nem mindegy az, hogy adott esetben a kormány mennyire veszi figyelembe az ellenzék gondolatait is. Éppen ezért szeretném egy dologra felhívni a figyelmet, amelyet bővebben ki is fejtenék.
Itt arról beszélnék, hogy Budapestről, az agglomerációról és a jövőjéről csak úgy lehet beszélni, ha három dolgot egységesen kezelünk: az infrastruktúra fejlesztését, a helyi adópolitikát és gazdaságpolitikát, valamint a területrendezési tervet. Ha ezt a hármas egységet - még egyszer mondom: az infrastruktúrát, a helyi adópolitikát és gazdaságpolitikát, valamint az agglomeráció területrendezési tervét - nem egységesen kezeljük, akkor bizony itt önkormányzati érdekeket fog sérteni ez a törvény, és az lesz a következménye, hogy egyes települések el fognak lehetetlenülni, nem fogják tudni fenntartani magukat.
Először hadd beszéljek nagyon röviden az infrastruktúra-fejlesztésről. Ez a törvénytervezet, ez a terv pont az egyik legnagyobb problémával, a közlekedéssel csak érintőlegesen foglalkozik, részben kitér rá, a mellékletekben néha lehet vele találkozni. De például olyan közúti, közúthálózati kapcsolatokat nem említ meg, amelyek már sok év óta a Pest Megyei Közútkezelő Kht. terveiben és elképzeléseiben benne vannak. Nem foglalkozik vele, csak felszínesen, például az M0-s körgyűrű északnyugati bezárásával. Tisztában vagyok azzal, hogy sok tíz-, inkább majdnem százmilliárdos összegről van szó az M0-s körgyűrű bezárásával kapcsolatban, de akkor is foglalkozni kell vele, mert azok a települések, amelyek területén jelenleg most egy vonallal megjelenítették önök az M0-s körgyűrű folytatását, joggal kérdezik: most ez a felszínen, nálunk fog megjelenni, ott, ahol például Üröm és Pilisborosjenő összeér, ott, ahol Budapest határa összeér Solymárral? És folytathatnám tovább a sort.
Tehát ha ilyenek megjelennek egy törvénytervezetben, ha ilyenek megjelennek egy tervben, egy rajzon, egy mellékletben, joggal háborodnak fel az ott lakók, vagy joggal kérdezik: mi lesz ővelük? Mi lesz a házukkal? Száz méterre, ötven méterre fog elmenni az autópálya? És nem lehet visszamutogatni azokra a településekre, amelyek kijelölték fejlesztési területeknek ezeket a területeket, mert már megtörtént, akik pedig ott laknak, nem tehetnek róla, nem tehetnek arról, hogy annak idején ott vettek telket.
Ugyanígy nem foglalkozik az elővárosi vasúttal. Ez nagyon nagy baj. Keller képviselőtársam említette - azt hiszem, ebben a gondolatban azonosak vagyunk -, hogy egy ilyen törvénytervezet nem gondolkodhat csak arról, hogy a Kelenföldi pályaudvart alkalmassá kell tenni az elővárosi forgalom fogadására. Azért nemcsak Kelenföld felé érkeznek be, és nemcsak az északnyugati, délnyugati régióról kell beszélni, hanem Pestről is kell beszélni! Ha az ingázók számát vesszük, akik csak az agglomerációból érkeznek Budapestre, több százezer emberről van szó. Ha az elővárosi vasutakat nem fejlesztjük, ha az elővárosi vasutak nem kerülnek olyan helyzetbe, mint ahogyan az Bécsben, Bázelban, Münchenben, sok nyugat-európai nagyvárosban megvan, akkor az útjaink végleg tönkre mennek, az útjaink használhatatlanok lesznek, az utakon olyan dugók alakulnak ki, mint mondjuk, sokszor Párizsban, és azok, akik itt, Budapesten termelik meg Budapest város iparűzési adóját, a jövedelmét, egyszerűen nem fognak tudni bejutni Pestre, nem tudnak bejutni a fővárosba. Ha ezzel nem foglalkozik a törvény, akkor nagyot vét, nagy hibát követ el.
Az elkerülő utakról beszéltem, de például autópálya-ráhajtásokat, autópálya-kapcsolatokat nem tüntet fel a törvénytervezet, holott ezek a kapcsolatok is nagyon fontosak lennének ahhoz, hogy azok ellen az elkerülhető dugók ellen, amelyek jelenleg sok-sok település életét tönkreteszik, valamilyen segítséget nyújtson.
Azt mondtam, az adópolitikával és a gazdaságpolitikával mindenképpen foglalkoznia kell ennek a törvénynek. Lehet, hogy úgy gondolják, nem ennek a törvénynek a feladata, de abban az esetben, ha rögzítik egyes települések jelenlegi állapotát, ha egyes települések már nem fejlődhetnek tovább sem abban, hogy adott esetben lakóterületeket hoznak létre és lakótelkeket tudnak kiárusítani, sem olyan tekintetben, ahol lehetséges - főleg autópályák mellett -, hogy ipari területeket alakítsanak ki, akkor ezek a települések ellehetetlenülnek.
Mindenki nagyon jól tudja, az iparűzési adó az egyik olyan forrása ezeknek a településeknek, amelyből valamilyen módon a hiányos állami támogatást fedezik a községek, városok, falvak. Ha nem jelenik meg, vagy pedig nem adunk alkalmat ezeknek a településeknek, akkor bizony ezektől a forrásoktól el fognak esni, és ennek az lesz a következménye, hogy iskolákat kell bezárniuk, olyan alapfeladatokat nem fognak tudni ellátni a települések, amelyeket joggal vár el tőlük a lakosság. Ki lesz ennek a felelőse? Ki fogja ezt magára vállalni, ha a törvény rögzít ilyen állapotokat?
Ezért is nagyon fontos pénzügyi szempontból kitalálni, elindítani azt a lehetőséget, hogy a főváros és az agglomeráció egységes adópolitikával lépjen fel. Ez nagyon fontos a külföldi befektetők számára is, de fontos a településeink számára is. Ha nincs egységes adópolitika, ezek a kisebb települések el fognak lehetetlenülni. Tehát nagyon nem mindegy az, hogy a fővárosban 2 százalék az iparűzési adó, a másik településen 1 százalék, de ezt azért gyorsan bünteti a Pénzügyminisztérium, pluszban pedig hosszú távon nem tudnak új területeket kialakítani az önkormányzatok, mert nincs hol, a fővárosnak pedig bőven van barna területe, ahol újrakezdheti az ipari fejlesztéseket. Tehát úgy tűnik a terv, e törvénytervezet alapján, hogy ezzel nem is kellett volna foglalkozni, de összességében ez mégis egy olyan fontos kérdés, amelyet sajnos mégsem érint a törvénytervezet.
Ugyanilyen a gazdaságfejlesztés. Itt vitatkoznék Keller képviselőtársammal, hisz egy olyan mondatot vagy szókapcsolatot használt, hogy a program “keresztapái” a Talentisszel kapcsolatban; a Zsámbéki-medence térségfejlesztő programjáról van szó. Aki ismeri ezt a programot, aki ezen a településen lakik, aki ott polgármester vagy képviselő, az tudja, hogy ez mit jelent ennek a térségnek.
(13.30)
Én ilyen szóösszefüggést nem nagyon használnék, hogy “program keresztapái”, hisz ez a program egyedüliként jelent meg mint térségfejlesztő program Brüsszelben, a Magyar Köztársaság kormányának nem volt más programja, hanem ez a program került ki Brüsszelbe, és igenis, ez a program nemcsak a Zsámbéki-medencére, hanem a környezetére is nagy kihatással lehetne, végre megszüntethetné azt a statikus állapotot, hogy mindenki csak Budapestre jár dolgozni, és végre nemcsak az egyirányú közlekedést vennék igénybe az ott lakók, hanem a keresztirányú közlekedés is, amire ugyanolyan fontos szerep hárulna, végre megvalósulhatna.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ahhoz, hogy ez a törvény valóban valós legyen, valóban éljen, valóban az ott élő embereknek az életét szolgálja és segítse, teljesen természetesen akár a zöldterületek megvédésével, a zöldfelületek óvásával és még nagyobb területek kialakításával, sokkal egységesebben kell ezen a területen, ezen a kérdésen gondolkozni, mint hogy csak - idézőjelben mondom a “csak”-ot - a tervekkel, illetve csak a szigorításokkal, hanem sokkal inkább a gazdasági, pénzügyi és infrastrukturális fejlesztésekkel is foglalkoznia kellene.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
