LÁZÁR MÓZES
LÁZÁR MÓZES
LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azt hiszem, ez a megszólítás különösen érvényes ilyenkor, mert a Ház nyomasztóbb, mint a képviselők létszáma. Egy kicsit nosztalgiám van, mert néhány évvel ezelőtt az első hozzászólásomat, az úgynevezett szűzbeszédemet hajnali 4 órakor tartottam. Egy kicsit javult a helyzet, de már majdnem az jutott eszembe, hogy itt az útvitában, főleg a Békés megyei problémára való tekintettel, kicsit hosszabb lesz.
Ettől függetlenül az előttünk lévő téma rendkívül fontos, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy Magyarországon mind a 10 millió ember rendkívül érzékeny az energiaköltségekre, főleg így tél idején, a fűtési szezonban, és ennek egyik fontos eleme az a távhőszolgáltatásról szóló törvény, amelynek módosítása előttünk van. A távhőszolgáltatás maga egy olyan közösségi érdekű és közösségi tulajdonságot, tudatosságot feltételező közszolgáltatás, amely a piacgazdaságokban létezik, elismerésre és fejlesztésre ítélt szolgáltatás. Számos kellemes tényezőt, kulturált komfortérzetet, környezetvédelmet, a fűtés gondjainak teljes kiiktatását, biztonságos technológiát jelent. A biztonságot úgy értem, hogy távhőrobbanásról és komoly problémákról, katasztrófákról távhőszolgáltatás esetében még nemigen hallottunk.
A távhőtörvény és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletek megkísérelnek eleget tenni a távhő-szolgáltatói szakma és a fogyasztók közönsége különféle, távhőszolgáltatásra vonatkozó igényeinek és elvárásainak. Ezek az igények sokszor ellentmondásosak, sokszor egymással ellentétesek, erről itt, a parlamentben is többször váltottunk már szót, és vitatkoztunk bizottsági üléseken is, nagyon sok esetben szociális, szociálpolitikai, illetve piacgazdasági várakozásokkal is telítettek.
A távhőszolgáltatás és más közszolgáltatások számos hasonlóságot, ugyanakkor jelentős különbséget is mutatnak. A távhőszolgáltatás is természetes monopólium, és ez az előttünk lévő törvényjavaslat szöveges részében is többször megemlítésre kerül, az indoklásban, miszerint az, hogy ez egy természetes monopólium, a távhőszolgáltatásról szóló törvényen és rendeleteken is végigvonul, ugyanis ezt adottságnak kell tekinteni. Egy településen általában van egy víz-, egy csatorna-, egy gázszolgáltató, egy elektromos és egy távhőszolgáltató rendszer egyidejűleg. A rendszerek kiépítése bármely közszolgáltatás tekintetében rendkívül komoly beruházási összegeket igényel, ezért több azonos rendszer kiépítése a kiépített rendszer megtérülését és gazdaságos működtetésének lehetőségét gyakorlatilag kizárná, arról nem is beszélve, hogy sok esetben fizikailag sem lenne megoldható.
Minden közszolgáltatásnak természetes igénye tehát, hogy a szolgáltatás költségei és elvárható nyeresége a szolgáltatást igénybe vevők, a fogyasztók által fizetett díjakból folyamatosan megtérüljön. Erre is utal az előttünk lévő törvénytervezet szöveges indoklása. Ebből következik, hogy a szolgáltatónál kiemelt jelentőségű tény a szolgáltatás díjainak megfizetése, de ugyanúgy elmondhatjuk a fogyasztókról is, akiknek sok esetben komoly terhet jelent a díjak megfizetése, és ennek a helyenként konfliktushelyzetnek a kezelésére tesz kísérletet a távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat, illetve annak módosítása.
A hőenergiát a felhasználónál vagy fogyasztónál egy berendezés segítségével adják át a fogyasztó vagy felhasználó rendszerének, ez a hőátadó berendezés, ez a hőcserélő, amely mindenki által úgynevezett hőközpont, a rendszer egyik legfontosabb része.
(23.10)
Ebből az is következik, hogy mindaz, ami az épületen belül található, azt fűtési rendszerként kell definiálnunk, és nem közvetlenül a távhő-szolgáltatási rendszer része, hanem egy központi fűtésrendszer. Ha a központi fűtésrendszereket megvizsgáljuk, akkor az látható, hogy ezek fizikai valóságukban, műszaki megoldásaikban egységes rendszerek, olyanok, amelyeken belül minden beavatkozás, átalakítás az egész rendszert érinti, amelyeknél egyes ingatlanrészek kikapcsolása, kiválása, leválasztása nem valósítható meg sok esetben, más esetekben viszont jelentős költségek árán lehet ezt csak megtenni. A távhőszolgáltatás tehát - ellentétben az elektromos, gáz- vagy vízszolgáltatással - gyakorlatilag nincs abban a helyzetben, hogy viszonylag egyszerű műszaki-technikai megoldással el lehessen végezni bármilyen beavatkozást, korszerűsítést.
Talán első hallásra a részletes vitára tartozó a következő, amelyről beszélni szeretnék, de alapvető kérdésnek tekintjük, és erről komoly szakmai vitát folytattunk a frakción belül is, de megkérdeztünk szakembereket is, ugyanis a törvénytervezet megítélésünk szerint kissé váratlan és néha zavaró, megtévesztő módon felváltotta az évek óta vagy évtizedek óta a közüzemi szolgáltatásról szóló különféle jogszabályokban, a hatályos távhőtörvényben is használt fogyasztó, fogyasztói berendezés s a többi fogalmát a felhasználóval. Ez a szóhasználat egyetlen közüzemi szolgáltatásról szóló törvényjavaslatban, jogszabályban és az azóta elfogadott, 2004. január 1-jén hatályba lépett új gáztörvényben sem szerepel például. Nehogy azt gondolja bárki, hogy ez a felhasználó és fogyasztó megnevezés, terminus csak a szavakkal való játék, ez nagyon komoly dilemmát okoz szakmán belül, és eljuttattak hozzánk fogyasztói érdekképviseletek is olyan véleményt, amely ezt kifogásolja, illetve megkérdőjelezi. Például egy olyan vélemény is elhangzott, hogy a tervezetben alkalmazott megközelítéssel, tehát a fogyasztó helyett a felhasználó megközelítéssel megnyílik a lehetőség a díjfizetésnek éppen a tervezet 44. §-ában tiltott egyetemleges kötelezésére.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy ítéljük meg, hogy természetesen alapvetően ezzel a módosítással, amely előttünk van a távhőszolgáltatásról szóló törvényhez, egyetértünk, nagyon sok olyan technikai jellegű módosítás van, amely valóban megérett az elmúlt időszakban. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy talán ez csak egy lépés lehet abban az irányban, hogy akár a parlament, akár a kormány elfogadjon, kidolgozzon egy olyan nemzeti távhőprogramot, amelynek az alapjai lennének ezek a változtatások, illetve egy olyan programot, amelynek a legfontosabb eleme ezt követően az lenne, hogy megpróbáljunk segíteni a fogyasztóknak vagy a felhasználóknak abban, hogy a távhő-szolgáltatási rendszert, illetve a központi fűtési rendszert - a törvénytervezet terminológiáját használva - korszerűsíteni tudják. Lehessen a szabályozást - itt nem a törvényi szabályozásra, hanem a hőszabályozásra gondolok - megoldani, ugyanis abban, azt gondolom, mindannyian egyetértünk, és ezt nem vitatta az utóbbi néhány nap politikai vitáját figyelembe véve sem egyik politikai szervezet sem, hogy bizony, az egyedi fűtéseknél lényegesen drágább ma még a távhőszolgáltatás fűtés- és melegvízköltsége. Különféle számítások hangoztak el, de ha azt az 1500 köbméteres gázfogyasztást vesszük alapul, amit az MSZP-SZDSZ-kormány az elmúlt másfél esztendőben bevezetett mint átlagos egyedi fűtésű fogyasztás, az mondjuk, 75 ezer forint, és mi megnéztünk vidéki városokat, fővárost: ennél lényegesen magasabbak éves szinten a távhőszolgáltatás költségei.
Mi beadtunk egy módosító javaslatot, amelyről sajtótájékoztatót is tartottunk. Mi azt szeretnénk, ha a sokat hangoztatott szolidaritás, esélyegyenlőség, szociális érzékenység elvét itt is figyelembe véve megtehetnénk azt, hogy támogassuk valamilyen formában a távhőszolgáltatásban részesülőket, mert ha ilyen magasak maradnak a terheik, akkor kicsi az esély arra, hogy abban a korszerűsítési, szabályozási, felújítási, szigetelési programban valamilyen önrészt tudjanak vállalni.
Nagyon bízunk abban, hogy meghallgatásra talál ez a javaslatunk, és remélhetőleg a különféle módosításokkal, esetleg pontosításokkal elfogadható a kormányoldal számára is.
Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Még maradt néhány gondolat, de majd egy kétperces hozzászólásban befejezem. (Taps a Fidesz soraiból.)
