NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A távhőszolgáltatást legalább három szempontból kell vizsgálnunk.
Az első: mindenekelőtt mint egy kényelmi jellegű közszolgáltatást kell jellemeznünk, amely mára sokak számára inkább a kiszolgáltatottság érzését kelti. Erről beszéltünk sokat, hogy mi a megoldás: vagy az, hogy valaki kiköltözik abból az épületből, ahol távhőszolgáltatás van, vagy leválik róla, erről is beszéltünk. És itt hadd említsem meg újra azt, hogy nemcsak az egyéni, éppen a rendszerből kiváló fogyasztó érdekét kellene védeni, hanem a többiét is, aki éppen marad. Hiszen ha nagy tömegű kiválás történik, akkor prognosztizálható az alapdíjak növekedése, hiszen ugyanannyi általános költség kevesebb fogyasztóra fog hárulni.
Beszélnünk kell a távhőszolgáltatásnak az energiagazdálkodási szerepéről is, mivel kapcsolt energiatermelés, és a viszonylag egyszerűen megvalósítható energiahordozó-váltás lehetőségét is magában rejti.
A harmadik fontos tulajdonsága a települési, de tágabb körben is hasznos környezetvédelmi előny a többi hőtermelési módokkal szemben.
A cél az kell hogy legyen, hogy a hőfogyasztás mérése, amit már az 1998. évi törvény is kötelezővé tett a szolgáltatók számára a hőközpontokban, a fogyasztói rendszereken egészen a díjfizetőkig megvalósuljon. Az elmúlt években több pályázat igyekezett ösztönzést biztosítani a társasházak, lakóközösségek részére energiatakarékosságot eredményező szabályozó és költségosztó készülékek felszerelésére. Ennek ellenére még mindig túlnyomó többségben vannak azok az épületek, amelyekben ezt nem tudták megvalósítani.
Köztudott, hogy a társasházakban lakók anyagi helyzete, fizetőképessége igen nagy mértékben differenciált, jelentős azoknak a száma, akik a lakás rezsiköltségeit sem képesek kifizetni. A társasházak lakásonkénti hőfogyasztás-szabályozását és elszámolását biztosító rendszereknek az a tulajdonsága, hogy csak száz százalékos kiépítettség mellett működnek. Ezek alapján érthető, hogy miért nem tudták megoldani a távfűtéses tömbházak túlnyomó részében még ma sem ezeknek a berendezéseknek a felszerelését. Szinte minden társasházban laknak olyan szegény emberek, akik a beruházási költségeket nem tudják vállalni. Megoldást jelentene - Podolák képviselő úrnak is jelezve ezt -, ha törvény rendezné az ezeknek a fogyasztói berendezéseken végzendő beruházásoknak a szolgáltató cég által történő megvalósítását.
Lehetőséget kell teremteni arra, hogy a beruházáshoz a szolgáltató pénzügyi forráshoz jusson, majd a fogyasztók felé azt a hőszolgáltatás díjában közvetítse. Erre a feladatra a fogyasztó, a díjfizető az általános hőszolgáltatási szerződésen kívül egyedi szerződést kell hogy kössön. A szerződéskötés a fogyasztók kezdeményezésére, a szolgáltató számára legyen kötelező, amennyiben számára az állam biztosít visszterhes pénzügyi forrást.
A lakásonkénti fűtésszabályozás és díjelszámolás nélkül soha nem fog bekövetkezni az egyedi fűtéseknél tapasztalható energiatakarékos fogyasztói magatartás, nem várható a fogyasztói elégedettség növekedése, nem várható az épületeken belül tapasztalható, sokszor nagymértékű hőmérséklet-különbségek megszűnése, folytatódni fog a tömbházakból való menekülés folyamata, az ingatlanok értékvesztése. A helyzet javítására nem elég a társasházi közösségek részére 20-30 százalék beruházási kedvezményt nyújtó energiatakarékossági pályázat, mivel az nem oldja meg a sokak számára hiányzó önrész problémáját.
A távfűtéses tömbházak fűtés-korszerűsítésének megvalósítását törvénnyel kell kikényszeríteni, mellétéve természetesen azt a hitellehetőséget, ami méltányos feltételeket biztosít. Ebben az esetben viszont határidő is kiszabható, amelynek az elmulasztása akár szankciót vonna maga után.
A távhőszolgáltatás költségeinek csökkentése érdekében több szolgáltató megújuló energiaforrást állított rendszerbe, geotermiát vagy biomasszát. Ezen beruházások állami ösztönzésre, kedvezményes hitelek igénybevételével valósultak meg az esetek többségében. A megújuló energiaforrások fokozottabb kihasználása az ország energiapolitikájának ma is része, nem is lehet ez másként, mivel az Európai Unióval kötött megállapodás szerint ez országunk kötelessége.
Az utóbbi idők intézkedései azonban a távhőszolgáltatás szempontjából szembemennek ezzel a törekvéssel. A geotermikus energiafelhasználás után fizetendő vízkészletjárulék szorzóját 3,40 forint/köbméterről 3,90 forint/köbméterre emelték az idei évtől. Ezzel a hagyományos eszközzel - tehát nem méregdrága hőszivattyúval - kinyerhető távhő-szolgáltatási célú energia vízkészletjáruléka 300-400 forint/gigajoule körüli nettó érték. A lakossági földgáz ártámogatása ebben az évben viszont 375 és 476 forint/gigajoule nettó értéken, következésképp ennyivel támogatjuk a földgáz felhasználását, nagyságrendileg ugyanennyivel sújtjuk a geotermikus energia hasznosítását. Amit az egyik kezével ad az állam a beruházási támogatásban, azt a másikkal visszaveszi adóban.
A helyzet nem jobb a biomasszánál sem: támogatjuk a létesítést, majd egy rosszul, nem körültekintően meghozott intézkedéssel a működtetést ellehetetlenítjük, illetve kizárjuk azokból az előnyökből, amelyet más felhasználónak megadunk.
Az ország öt városában létesítettek távhőszolgáltatók biomassza, tehát faapríték alapon működő hőtermelő műveket. Ezek előkészítése és a beruházás elindítása körülbelül hat, a tatai esetén húsz évre nyúlik vissza. Ebben az időszakban az erdőgazdálkodásról szóló értekezések évi egymillió köbméter tűzifáról beszéltek, amit évente a tartamos és egyensúlyi erdőgazdálkodáshoz ki kellene termelni. A távhőszolgáltatók erre alapoztak, a pályázatokat elbíráló állami illetékesek pedig jóváhagyták a benyújtott üzleti terveket. Három évvel ezelőtt azonban állami beruházási támogatással és a villamosenergia-termelésre biztosított nagyon jelentős állami támogatással elindult három villamoserőmű azonos fabázisra való átállítása.
Ebben az évben az egymillió köbméter tűzifát a villamosenergia-termelés valószínűleg felveszi a fapiacról, miközben az állami ártámogatás segítségével a faapríték árát a két évvel ezelőttihez képest - tessenek figyelni! - megduplázták. Ez viszont már nem eredményez alacsonyabb hőárat a hőszolgáltatónál, mint a dotációban részesülő lakossági földgáz. 6-7 milliárdot fordít az állam erre a programra, a villamosenergia-termelésre, körülbelül 100-120 millió kellene ahhoz, hogy a jóval jobb hatásfokú, 80 százalékos hatásfokú hőtermelés rentábilis legyen ezekben a biomassza-erőművekben.
Így a távhőszolgáltató két dolgot tehet: drágábban termeli és szolgáltatja a hőt a lakosság számára, mint az ártámogatásban részesülő földgázból tenné, vagy visszaáll a földgáz használatára, és igénybe veszi az ártámogatást. Az utóbbi esetben viszont felmerül a kérdés: érdemes-e egy nem körültekintő, mondhatni, diszkriminatív támogatási intézkedéssel egy másik támogatási pénzt befagyott költséggé tenni?
Hátrányos diszkrimináció a távhőszolgáltatás szempontjából a CO2-kereskedelemből való kiszorulás is, mivel ezek a fűtőművek nem érik el a nemzeti kiosztási tervbe való bekerülés alsó határát, a 20 megawattot.
(0.30)
A törvényben célszerű volna rögzíteni, hogy a távhő-szolgáltatási célra felhasznált energiák és energiahordozók után a szolgáltatók jogosultak igénybe venni azt a támogatást, amit ezek felhasználása után bármely más célra maximálisan igénybe lehet venni, illetőleg azt, amit a földgázra biztosít a mindenkori kompenzációs rendelet.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
