KÖRÖMI ATTILA
KÖRÖMI ATTILA
KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Választási Bizottság két alkalommal hirdetett eredményt, december 11-én és január 4-én. Meg kell mondani, hogy a december 11-ei és a január 4-ei eredmények egyetlen száma sem egyezik, azaz a Legfelsőbb Bíróság 1154 szavazókörben elrendelt újraszámolása után más eredményt hirdetett az Országos Választási Bizottság január 4-én, mint december 11-én.
Az eredmény megsemmisítéséhez vezető útról nem szólnak az előttünk fekvő anyagok, ezért nézzük meg, mi is volt a népszavazás eredménye, mi maradt ki a jelentésekből. Egyértelműen kiderül, hogy a választási törvénynek elsősorban a fellebbezési és a jogorvoslati részei miatt nem lehet demokratikus választást tartani e törvény alapján, ez nem alkalmas demokratikus népszavazás lebonyolítására. Az Országos Választási Bizottság gyakorlatilag semmilyen hatáskörrel nem rendelkezik, állásfoglalása szerint nem értelmezheti a választási eljárás alapelveit sem, azonban állásfoglalást adhat ki a választással kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezésére és az egységes joggyakorlat kialakítására, és ezen állásfoglalás elleni jogorvoslatnak helye nincs.
Nincsenek szabályok a kampány megsértőivel szemben, az OVB nem állapította meg a kormány kampánysértő tevékenységét, szemben a Fővárosi Választási Bizottság döntésével, mely kimondta a választási alapelvekre, valamint az Alkotmánybíróság 52/1997. október 14-ei határozatára hivatkozva, hogy a kormány nem folytathat kampányt népszavazás idején. Nincs szabályozva a népszavazást kezdeményező szervek részére nyújtandó támogatás mikéntje. Amíg a kormány szabálytalanul, közpénzen milliókat költött a kampánynak nevezett riogatásra, addig a kezdeményezők nem kaptak egy fillért sem.
A választási eljárás jogorvoslati rendszere áttekinthetetlen, értelmezhetetlen és végrehajthatatlan, nemcsak a választópolgárok nem tudják értelmezni, de a választási szervek sem. A Magyarok Világszövetsége a népszavazást követően az ország húsz területi választási bizottságához nyújtott be kifogást, melyre a válaszok annyi változatot tartalmaztak, ahány választási bizottság határozatot hozott. A Fővárosi Választási Bizottság még akkor sem tudott döntést hozni, amikor a Legfelsőbb Bíróság az Országos Választási Bizottság eredményt megállapító döntését megsemmisítette. A szavazatszámláló bizottságok a szavazatok újraszámlálásának feladatát szintén változóan értelmezték, a legjellemzőbb az az állásfoglalás volt, hogy a bizottságok tagjai szavaztak arról, akarnak-e újraszámolni.
A jogorvoslati jog gyakorlására biztosított határidők szintén végrehajthatatlanok, még a Legfelsőbb Bíróságra nézve is. A Legfelsőbb Bíróság elnöke el is mondta, hogy a törvényben a Legfelsőbb Bíróságnak biztosított 24 órás határidő nem teszi lehetővé a megalapozott döntést.
Az Országos Választási Bizottság ennek ellenére véleményem szerint javíthatott volna a helyzeten, hiszen kötelessége is a törvényesség biztosítása, de a “ne szólj szám, nem fáj fejem” magatartást választva, azt kell mondanom, sajnos magára hagyta a területi választási bizottságokat és a szavazatszámláló bizottságokat. Nem az a felelős a kialakult káoszért, aki alkotmányos jogaival élve él a fellebbezés jogával mint demokratikus alapjoggal, hanem azok, akik ezt a káoszt hagyták kialakulni, és azon szavazókörökben dolgozó tagok, akik sajnos pontatlanul végezték el a munkájukat. Senki nem akarja bántani azokat és kifogásolni azok munkáját, akik azt tisztességesen végezték el a szavazókörök döntő többségében, pusztán arról van szó, hogy az Országos Választási Bizottság sajnos, kezeit föltartva, hagyta a káoszt kialakulni. Érdemben nem foglalkozott a beadványokkal, és még ezekben a jelentésekben sem tért ki részletesen ezekre az anomáliákra, noha itt már a szóbeli előterjesztésnél legalább némi jelzést kaptunk ezekre.
Tételesen nem igaz, hogy az 1154 szavazókörben hiánytalanul megtörtént az újraszámlálás, 105 szavazókörben megtagadták a szavazatok újraszámolását. Nem hallgathatjuk el, amit mindkét jelentés elhallgat, miszerint a szavazókörök közül 229-ben meg kellett változtatni a szavazás eredményét, ami 25 százalékos hibaarányt mutat a választási szervek működésében, és ami teljességgel elfogadhatatlan, különösen, ha arra emlékezünk, hogy egy képviselői mandátum akár egyetlen szavazaton múlhat.
Azt javasolom a tisztelt Háznak, hogy a belügyminiszter asszony határozati javaslatát azért ne fogadja el, mert a fő bűnös véleményem szerint a miniszterelnök úr, aki elindította azt a kampányt, amely alkotmánysértő, és alapjaiban rengette meg ennek a népszavazásnak a hitelességét és minden pozitív célját. Az Országos Választási Bizottság elnökének beszámolóját pedig azért javasolom elutasítani a tisztelt Ház részéről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert az Országos Választási Bizottság véleményem szerint nem használta ki a rendelkezésre álló jogi lehetőségeket, és emiatt mindenképpen felelős azért, hogy ez a helyzet kialakult Magyarországon. (Közbeszólások: Idő!)
