CSAMPA ZSOLT
CSAMPA ZSOLT
CSAMPA ZSOLT (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hallgatóság! A Nemzeti Fórum nevében a múlt héten sajnos nem tudtam elmondani az álláspontunkat, képviselőtársaim álláspontját, így megpróbálok egy kicsit inkább pontosabb lenni. Átolvasva a múlt heti jegyzőkönyveket, a 17-18 darab módosító javaslattal, amelyeket beadtunk, pontosan szeretnék választ adni - illetőleg önök elé terjeszteni.
Gyakorlatilag ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységről szóló törvény álláspontunk szerint jó lenne, ha kettéválasztódna. Jó lenne, ha kettéválasztódna, bár lehet, hogy gyakorlatilag egy kamarába tartoznak az urak, illetve ezek a szervezetek, de a magánnyomozók - a filmekben is szoktuk tapasztalni - egy külön specifikus terület, a személy- és vagyonőri, illetve a vagyonvédelemmel kapcsolatos terület is egyfajta más specifikus terület, ezért jobbnak tartanánk azt, ha a közeljövőben a kormány részéről a magánnyomozókkal kapcsolatos törvényjavaslat benyújtásra kerülne.
Inkább a módosító javaslatokról szeretnék bővebben szólni, hisz gyakorlatilag a 11. § (4) bekezdése arról szól, illetve az előterjesztő úgy fogalmaz, hogy ha büntetőeljárás indul valakivel szemben szándékos bűncselekmény miatt, akkor esetleg már felfüggesztésre kerülhet a tevékenysége. A mi javaslatunk az, hogy akkor vonják vissza, ha jogerős elítélésre kerül sor, hiszen mindannyian halljuk és tudjuk azt, hogy az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, és ha arról beszélünk, hogy esetleg a konkurens cégek közötti vetélkedés zajlik vagy zajlódhat, akkor abban az esetben, ha egyik a másikát feljelenti, ezáltal a tevékenysége háttérbe szorulhat, hiszen a jogalkotó szándéka szerint mindenféleképpen fel kell függesztenie a tevékenységét.
A 6. § (3) bekezdése alapján álláspontunk szerint inkább a hátrányos jogkövetkezmények alóli mentességet kellene kihangsúlyozni, nem pedig a bűnügyi nyilvántartás időtartamát. Ezt indokoljuk mindazért, mert a tervezet azt a veszélyt rejti magában, hogy ha pusztán a büntetőeljárás megindításával a konkurens vagyonvédelmi cégek - erre az előbb is utaltam - egymást feljelentik, a rendőrség az igazolványt bevonja, ez a 12. §-ban egyértelműen fogalmaz, de a tervezett elem megfogalmazásában a selejtezési idő számít, ezt rejti magában, ami rendkívül hosszú a bűncselekmények esetében. Ugyanakkor, ha az intézkedés vagy az enyhébb büntetés kiszabásra kerül, a minimum hároméves várakozási idő tűnik indokoltnak, ezért ezt a javaslatot terjesztjük önök elé.
A 26. § (1) bekezdésénél gyakorlatilag csak egy pontosítást szeretnénk elérni, mivel a vagyonőrzési feladatokat ellátó cégek, a személy- és vagyonőr megfogalmazás ugyanazt a személyt, magát a vagyonőrt fedi, tehát a helyes szöveg a vagyonőrzési feladatokat ellátó. Itt egy kicsit megpróbálunk a pontosításra, a szakmaiságra és a hétköznapi életre utalni.
A tervezet 26. § (4) bekezdése esetében egy kicsit arról beszélünk, illetve az előterjesztő azt próbálja a törvényben rögzíteni, hogy ha bármelyik vagyonőrt vagy pénzszállítót - ez nem ugyanaz a kategória - támadás éri, ha a hétköznapi életben nézünk egy támadást - ezt a rendőrségi hírekből is hallhatjuk -, az nem arról szól, hogy a vagyonőrnek van-e lehetősége igazolni mondjuk azt, hogy az elkövető vele szemben rendőr vagy nem rendőr, jogos vagy jogtalan bűncselekményt szeretne-e vele kapcsolatban kifejteni... Gyakorlatilag a mi javaslatunk mindenféleképpen arra törekszik, hogy törvényalkotói koncepcionális hiba a személy- és vagyonőröket feladatuk ellátása során elbizonytalanítani, és megvonni azt a törvényi támogatást, illetve hátteret, mely magabiztos és határozott, ugyanakkor törvényes és arányos fellépésüket az ilyen típusú támadásokkal szemben megalapozná.
Itt mindenféleképpen arra tettük a hangsúlyt, hogy alapos, illetve a támadással arányos, mert nem mindegy, hogy fegyvert, gumibotot, gázspray-t vagy esetleg kutyát használ ebben az esetben, ebben a szituációban.
(12.20)
A 39. § (1) bekezdését szeretném kiegészíteni azzal kapcsolatban, hogy a kamara és a törvény gyakorlatilag azt a hiányt rejti magában, hogy az oktatási, tematikai, elsajátítási és egyéb dolgokkal nem foglalkozik. Emiatt szeretnénk egy s) ponttal kibővíteni, ami arról szólna, hogy együttműködik azon társadalmi szervezetekkel - ilyen például a polgárőrség, nemzetőrség, önkéntes tűzoltók vagy egyéb egyesületek -, melynek tagjai a kamara által kidolgozzák a speciális oktatási tematikát, melynek elsajátításával önkéntes segítséget nyújtanak kiemelkedő rendezvények biztosítására. Miért mondom én ezt? Ma jelen pillanatban Magyarországon például a személyvédelem oktatásával egyedül és kizárólag a Köztársasági Őrezred foglalkozik, gyakorlatilag szakmai cégek ilyen magas szinten nem tartanak oktatásokat.
A következő módosítási javaslatunk a 27. § (4) bekezdése, amely ismételten visszautal a rendeltetésszerűségre és az annak megfelelő jogtalan támadás esetén az elhárításra, és ezzel gyakorlatilag szeretnénk egy kicsit pontosítani ezt a törvényjavaslatot.
A 32. § (3) bekezdése számunkra egy kicsit problémás, illetve ha a cégeket egy kicsit előbbre helyezzük, akkor arról beszélünk, hogy azok a beléptetési rendszerek, amelyeket akár több millió forintért megvásárolnak a cégek - alkalmi beléptetésekre is gondolhatunk, nemcsak a hosszú távú beléptetésre -, itt a törvény azt írja elő, azt javasolja, hogy 24 órás megőrzésére tesz javaslatot. Mi ezzel szemben a 30 napot tartanánk normálisnak és jónak, már csak abból kifolyólag is, hogy visszakövethető legyen az esemény, a bűncselekmény. Mert ha egyfajta szituációról beszélünk, mondjuk, pénteken történik egy eltulajdonítás egy adott telephelyről, nagy a valószínűsége, hogy ezt vasárnap vagy inkább hétfőn fogják észrevenni. Ha a 24 órát vesszük alapul, akkor körülbelül 72 óra, de minimum 48 óra eltelik kétszeri beléptetésre, és innentől kezdve nem lehet visszakövetni az eseményt. Ezért a javaslatunk mindenféleképpen a 30 napra terjed ki.
A 3. § (4) bekezdése, ahol nagyon szépen és jól kibővítik a sort azzal, hogy a rendőrség és egyéb tevékenységek esetén kik lehetnek, kik nem lehetnek. Szeretnék utalni arra, hogy nem olyan régen fogadta el a köztársaság parlamentje azt, hogy hivatásos hadseregünk van, professzionális hadseregünk van. Arra szeretnék kitérni ezzel kapcsolatban, hogy nem csak a hivatásos állomány, egy szerződéses állomány lép életbe, itt szeretném mindenféleképpen beemelni azt, hogy hivatásos, szerződéses és természetesen a polgári alkalmazottakra is vonatkozzon ez a dolog, hiszen a rendőrségnél is van hivatásos, illetve polgári állomány, aki esetleg a keresetét úgy egészíti ki, hogy egyes vagyonvédelmi cégeknél a hétvégéjét vagy éppen a szabadidejét tölti el.
A 3. § (5) bekezdése EGT-tagállamokkal alapított, külső országból érkező cégek működésére utal, amelybe célszerű ugyanakkor beilleszteni azt a rendelkezést, mely szerint a hivatásos tisztek és rendőrség munkatársai a magyar kamara által nem ellenőrzött EGT-vállalkozásban se vállalhassanak aktív szolgálatot, ilyen munkát, hiszen ezt a joghézagot a tervezet felkínálja. Ezt több képviselőtársam is felvetette az előző vitában.
Egy kardinális ponthoz érkeztünk azzal kapcsolatban, hogy tudjuk azt, hogy vagyonvédelmi és egyéb cégeket megbíznak, mondjuk, egy telephely őrzésével, és tudjuk azt, hogy... – mondjuk, szerződést kötött 500 forintos órabérrel, ezt feltételezzük; ezek továbbadódnak, továbbmennek, és mondhatjuk úgy, hogy a tulajdonos olykor-olykor nincs tisztában azzal, hogy a végén hányadik cég őrzi az ő telephelyét. Konkrét példát is tudnék erre mondani. Nincs képben arról, hogy valójában az a fővállalkozó, akivel vállalkozott, kinek adja tovább a munkát és mennyiért.
Ezért szeretnénk egy olyan javaslatot tenni, hogy a megbízó, aki megbízza a céget, ő mindenképpen tudomást szerezzen arról, megkapja azt a tájékoztatást, és az ő beleegyezése szükségeltetik ahhoz, hogy továbbadhassák a munkát.
Röviden ennyit szerettem volna mondani a vita első részében, és köszönöm szépen, elnök úr.
