GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meglepően sok ez a 20 perc, és ígérem, a késői órára is tekintettel nem használom ki, részint arra figyelemmel is, hogy mindazon problémákról, amelyekről fontos volt beszélni, a bizottságokban már megemlékeztünk. A képviselő urak, hölgyek a kérdéseket föltették, itt tehát egy rövid összefoglalót adnék mindazon dolgokról, amelyekről a bizottságokban már szó esett.
A törvény előírása arról szól, hogy a kuratórium, amely a tulajdonosi jogokat gyakorolja, érdekeket érvényesíti, évről évre számoljon be az alapítónak, az Országgyűlésnek, mindazon kötelezettségek teljesítéséről vagy a teljesítések elmaradásáról, amelyek a műsorszolgáltatót terhelik. Ebből adódóan előfordul időről időre, hogy a beszámolót készítő kuratóriumi elnök nem azonos azzal, aki azt előadja, egyszerűen azért, mert időközben lejár a mandátuma, és új elnököt választ az Országgyűlés. Ez van most is, ez volt egy esztendeje is.
Éppen azért azonban, hogy azt a sajátos, most nem taglalandó helyzetet, amely a korábbi esztendőkben volt, hogy a kuratórium nem teljes létszámban dolgozott, a később csatlakozott kurátorok által képviselt kisebbségi véleményt tartalmazza ez a beszámoló, ezt elfogadták a korábbi kuratóriumi tagok, elnökségi tagok, és miután ez szerepel a beszámolóban mindannyiszor, ezért a kuratórium elnöksége, majd a kuratórium a beszámolót egyhangúlag fogadta el. Azonban ez a tény önmagában, hogy többségi, illetve kisebbségi vélemény szerepel egymás mellett, jelzi, hogy a kuratóriumon belül viták voltak azt illetően, hogy a műsorszolgáltató vajon a törvény szellemének megfelelően teljesíti-e a kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségeit.
(22.20)
A korábbi kisebbség álláspontja szerint nem. Kétségtelen, a Magyar Rádiónak a műsorfolyam egészében kell megvalósítania a kiegyensúlyozottságot, a műsorfolyam egészében kell reprezentálnia a pártatlanságot. Mindazáltal - és ez a személyes véleményem is, hozzáteszem, ha ez számít valamit, hogy azért az életemet ebben a közegben töltöttem javarészt, és elméletileg is igyekeztem valamilyen felkészültséget szerezni az adott tárgyban, a média tárgyában - a közmédiumokban megengedhetetlen akár egyetlen műsor is, amely rendszeresen és vállaltan egyfelé húz, legyen az világnézeti, politikai vagy bármilyen elfogultság. Ez nem megy. Nem fér bele a közszolgálatiság elvébe, gyakorlatába.
Úgy találom, találtuk többen, hogy ilyen műsorok bizony vannak a Rádióban, ami természetesen nem teszi semmissé azt, hogy a Magyar Rádió összegészében kultúraközvetítési kötelezettségeit teljesíti, és színvonalas műsorok sokaságát állítja elő. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, olyanfajta akaratra volna, van szükség, amely minimum azzal a belátással bír, hogy a közmédiumok működése semmilyen más relációban nem vizsgálható, csak abban az egy viszonyban, hogy amiért a testület felelős, a Magyar Rádió ugyanis, teljesíti a viszonyokat. Nem vehető figyelembe az, hogy mi a véleményünk a médiavilág egészéről, és hogy ezt politikailag hogyan ítéljük meg, az végképp nem vehető figyelembe. Nem ennek tükrében, hanem önmaga teljesítményében kell, kellett volna megítélni a beszámolási időszak műsorait és az eltéréseket a normától.
Ha viszont - és ez már messzebb mutat a beszámolási időszaknál, vonatkozik akár az egész törvényre - valamelyik politikai oldal rokonszenvét kivívja a műsorszolgáltató vezetése, és ez teljesen mindegy, hogy melyik oldal, akkor négy esztendőn keresztül minden további nélkül eltérhet a normáktól, ha a politikai támogatottságot megkapja. Lényegtelen egyébként, hogy melyik közmédiumról van szó, azt gondolom, hogy ez pontosan ellentétes azzal a szándékkal, amely a törvényt létrehozta.
A másik lényeges elem, amely a beszámolóban hangot kap, a gazdálkodás kérdése.
Tisztelt Országgyűlés! Itt rendszerint azzal büszkélkedünk, büszkélkedtek elődeink, hogy a Magyar Rádió gazdálkodása kiegyensúlyozott. Mérleg szerint és a számok nyelvén ez valóban így van. Mégis, ha ennek a gazdálkodásnak a szerkezetét megvizsgáljuk, akkor óvatosabban kell fogalmazni, mert tudnivaló, hogy a Magyar Rádió cash-flow helyzete valóban jó. Ha azonban ezt összevetjük azzal, hogy az első számú közrádió vagy az egyetlen közrádió eszközállománya, műszaki felszereléseinek zöme 3-5-8 esztendőn belül elavul, ezek azok az eszközök, amelyeket a műsorkészítéshez közvetlenül használnak, stúdióberendezések, felvevőkészülékek, s a többi, és ezeknek a pótlása nem történik meg időben, nagy értékű műszaki berendezéseket sokkal tovább használnak, mint ahogy azok amortizálódnak, az épületek, amelyek a jelenlegi telephelyen vannak, részint van két műemléképület és öreg házak, néhány viszonylag korszerű, ami azt jelenti, hogy 25 éves épület is van közöttük, de mindegy, szóval ezeknek az időszakos felújítása rendszerint elmarad, csak a tűzoltásra van éppen pénz.
Ha azt vesszük figyelembe, hogy a gazdálkodásból vagy az alulfinanszírozottságból adódóan ezeknek a pótlása nem történik meg időben, akkor már korántsem jó a helyzet, és egy olyan gazdálkodás beállását állapíthatjuk meg, amely egy lefelé gyorsuló spirálra emlékeztet, ezt máshonnan talán ismerjük. Ezt azért is fontosnak tartom megemlíteni, mert a beszámoló e tekintetben ugyan óvatosan fogalmaz, mégis fontosnak tartjuk az alapító tudomására hozni azokat a veszélyeket, amelyeket a jelenlegi helyzet magában rejt.
A Magyar Rádió műsorstruktúrája - erről a beszámoló megint óvatosan fogalmaz - egyfelől keresi a helyét, másfelől pedig tradicionális. Amikor ezt a szót kimondom, hogy tradicionális, akkor kérem, hogy valami csekély iróniát próbáljanak mögé érezni, egyszerűen azért, mert ha elővesznek egy 25-30 esztendővel ezelőtti rádióújságot, és megnézik, hogy abban milyen műsorok voltak, és hogyan néz ki a mai rádióműsor, akkor legfeljebb a címek változtak, a műsorstruktúra nem, miközben itt azért voltak változások az elmúlt években, nem is csekély változások. Ezeknek a változásoknak a követése, legalábbis olyan értelemben, hogy tudomásul vesszük őket, és megpróbálunk tenni valamit annak érdekében, hogy a közrádió igenis betölthesse azt a funkciót, amelyet a törvény szán neki, ez nem történik meg. Itt sajnos, és ezt önkritikusan be kell látnunk, adósai vagyunk elsősorban maguknak a hallgatóknak természetesen.
A műsorstruktúrának ez a tradicionalitása, konzervativizmusa elsősorban persze a Kossuthra vonatkozik és némiképpen a Bartók rádióra. A Petőfi ismert okokból keresi a helyét és a hangját, az elmúlt esztendőkben többször is megváltozott a hullámhossz, amelyen hallgatni lehet, ami egy rádió, egy rádióállomás esetében elég drámai változás, mert a hallgatók igen hamar leszoknak valamiről.
És akkor ez a probléma, amiről eddig szóltam, már átvezet az utolsóhoz, amelyet említendő vagyok, ez pedig a médiapiaci helyzet és a Magyar Rádió viszonya. 1996, egészen pontosan '97 óta, amikor valóságosan beindult a kereskedelmi rádiózás az országban, rövid idő alatt jelentősen átstrukturálódott a hallgatóság az egész országban. A helyi és a körzeti rádiózásnak olyan mértéke valósult meg az elmúlt szűk nyolc esztendőben, amelynek a kifutását, hatásait nemigen mérte föl sem a törvényalkotó 1995-ben, sem pedig azok az intézmények, amelyeknek szerepük volt a frekvenciakiosztásban, szerepük volt abban, hogy megmérjék, milyen is lesz ez a médiapiac.
A helyi rádiózás milliókat von le, a rádiózás szokásai jelentősen átalakultak ahhoz képest, amilyen a médiatörvény előtt volt Magyarországon. Maga a rádiózás a médiastruktúra átalakulása következtében sokat veszített népszerűségéből, hallgatói számából. Ha ezt egy egzaktabb számmal akarom értésre adni, akkor azt tessék elképzelni, hogy ma a médiagazdaságban, pontosabban a reklámgazdaságban megforduló pénznek nem egészen tíz százaléka az, ami a rádiós piac, 8-10 százalék között van a rádiós piacé, a többi 40-40 százalék a lapoké, a televízióé, a rádió jelentősen visszaszorult, és ezen belül a Magyar Rádió is rengeteget veszített.
(22.30)
Ennél drámaibb dolog azonban, hogy a Magyar Rádió hallgatói között mind kevesebb a fiatal; az egzakt felmérések sajnos azt mutatják, hogy a 19-35 év közötti korosztályban a Magyar Rádió hallgatottsága kimutathatatlan. Számunkra, akiknek az a feladata, hogy foglalkozzunk hivatalból a Magyar Rádió jelenével, jövőjével, talán ez a legfájdalmasabb.
Amikor erről gondolkodunk, akkor természetesen megpróbáljuk egyben látni a problémát. Ez is összefügg azzal a szándékkal, amit a bizottsági üléseken már említettem, hogy egyhangúlag úgy döntött a kuratórium elnöksége, hogy új székházat építünk, és ez az új székház nem pusztán egy fizikai változás, nem pusztán egy földrajzi változás lesz, hanem tartalmilag a kihívásokra reagálni inkább képes rádiót próbálunk kialakítani, fölépíteni.
Abban a pillanatban, amikor értékelhető adatok lesznek a birtokunkban, természetesen idejövünk a tisztelt Ház elé, a szakbizottság elé beszámolni, mert hiszen ez kötelezettségünk, amikor eljutunk eddig, de tény - és ez a beszámoló időszakában történt meg, és ezért szólok róla zárásképpen -, hogy az új székházra vonatkozó kuratóriumi elnökségi döntés ebben az időszakban született meg. Azt gondolom, ez volt ennek az időszaknak a legfontosabb döntése, és remélem, hogy amikor a végére érünk, akkor úgy állhatok ide önök elé, hogy mindazok a remények, amelyeket fűztünk az új székházhoz, beteljesültek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
