GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnöke: Igen, az, hogy a helyemen maradok, talán az idővel való ökonomikus gazdálkodásra is rákényszerít.
Nagyon röviden néhány fontos dologra szeretnék reflektálni, ami elhangzott itt a vitában. Mindjárt a végével kezdem, a Halász János képviselő úr által mondottakkal: a Magyar Rádió függetlensége önmagában is csak akkor érvényes, hogyha kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatással együtt valósul meg. Az a függetlenség, amely kiegyensúlyozatlan és pártos tájékoztatást ad, mit sem ér - azt gondolom, ebben egyetértünk.
A mi törekvésünk az volt - személy szerint nekem az lesz a továbbiakban is -, hogy ez a három követelmény, amely egyszerre fogalmazódik meg a médiatörvényben, egyidejűleg érvényesüljön a Rádió életében. Ez maradéktalanul most nem valósul meg, és erről - függetlenül az egyetértésemtől vagy egyet nem értésemtől Pető Ivánnal - már a szóbeli előterjesztésben vagy kiegészítésben megemlékeztem.
(23.00)
Néhány dolgot mindenképpen helyére kell tenni. Homa képviselő úr elég gyakran hivatkozott itt hallgatottsági adatokra. Amit a Gallup leír, az egy meghatározott metszetben igaz, tehát egy olyan összevetésben, amikor mondjuk, a nagy kereskedelmi rádiókkal összevetve vizsgálja a Magyar Rádió hallgatottságát. De amiképpen teljesen megtévesztő volna, mondjuk, napilapok ügyében beszélni egyik, másik, harmadik országos lapról - az országos lapok együttes példányszáma 650 ezer, ebben benne van az ingyenes újság, nem mondom a nevét, 300 ezer példánnyal, a másik négy összesen 350 ezer, és nincsen benne a bulvár, a megyei lapok együttes példányszáma 850 ezer -, ez a helyzet a Rádiónál is. Tehát rendkívül megtévesztő az a hallgatottsági adat, ha én ezt a Danubius, a Sláger Rádió adott idősávban mért hallgatottságával vetem össze. Egyébként két ilyen idősáv van, amikor a Magyar Rádió jó pozíciót ér el, egyben mindig megveri az összes kereskedelmi rádiót, ez a Déli krónika időpontja; már a reggeliben is bizonytalan, de ott jó pozícióban van a Rádió. Egyébként a reggeli és a déli között egy szép nagy gödör látható a diagramon. És a hallgatottsággal körülbelül ennyit érdemes foglalkozni - megtévesztőek ezek az adatok.
Tehát a rádiózási szokásoknak az a változása, ahogy elhagyják Budapestet a képviselő urak is, és hagyják az autórádiót egy kicsit szólni, pillanatokon belül egy olyan rádióra kapnak rá, teljesen mindegy, milyen irányban mennek, amit korábban nemigen hallgattak, feltéve, hogy nem haza mennek. Mert ez az egész struktúra gyökeresen átalakult itt az elmúlt nyolc esztendőben, ezzel együtt a hallgatottsági szokások, és ha ezt az egész mezőnyt veszem figyelembe, akkor korántsem annyira kedvező a helyzet, mint amit a Gallup kimutatása esetleg sugallna.
A Danubius-koncesszió ügyéről. Az egész történet jóval messzebb mutat, mint ami itt pusztán a Magyar Rádiónak juttatott koncessziós díjból következnék, mert akkor vissza kellene mutogatni, hogyan is állapították meg 1996-97-ben az első szerződéskötéskor ennek a frekvenciának az értékét; akik ezt megállapították, helyesen mérték fel a piacot, valóságos értéket állapítottak meg? És akkor olyan emberek felelősségéről kellene megemlékezni, akik már nincsenek a helyükön, más szempontok alapján határoztak és így tovább. Előállt egy piaci helyzet, amikor nem vitásan mégiscsak az történt, hogy az eredetileg kialakított 1,2 milliárdos koncessziós díj tarthatatlan volt. Versenyhivatali döntés emlékezett volna meg arról, hogy ez nem felel meg a piaci viszonyoknak. Ez idő előtt a felek által megszüntetett bírósági eljárásban a Sláger ügyében derült már ki. Úgyhogy itt nem a Rádiót érte sérelem, és senkinek nem volt szándéka sem az ORTT-ben, sem egyebütt a Magyar Rádiót megkárosítani, megrövidíteni, egész egyszerűen egy korábban rosszul felmért piaci helyzet korrekciójából adódott ez a dolog.
De ami már a Rádiót illeti: az tudható volt, hogy a múlt évben lejár a Danubius-koncesszió. Senki nem gátolta meg a részvénytársaság vezetését abban, hogy bejelentkezzenek az ORTT-be, és azt mondják, hogy kérem szépen, szeretnénk részt venni a koncessziós tárgyalásokon, mert mi érdekeltek vagyunk ebben a történetben. Ez azonban nem történt meg. A legutóbbi bizottsági ülés óta megnéztük a vonatkozó dokumentumokat, nem történt ilyesmi. Utólag sajnálkoztak afölött, hogy az ORTT kihagyta őket ebből a folyamatból. Az ORTT-nek nem a Magyar Rádióval kell foglalkozni, a Magyar Rádió anyagi, gazdasági érdekeit a Magyar Rádiónak kell képviselni. Ezzel nem mentegetni akarom az ORTT-t, mert nyilván bevonhatták volna felszólítás nélkül is a Magyar Rádiót, de ettől függetlenül a mulasztás az mulasztás.
A hitelességi versenyről, amit Homa képviselő úr előszeretettel emleget. A hitelességnek e pillanatban nincs jobb értékmérője, mint a hallgatottság, nem tudunk ennél jobbat. Bárki ezzel előhozakodik, hogy ennek, annak a hírszolgáltatónak a hírei számára a leghitelesebbek, ez nagyon-nagyon vitatható. És ebben a hallgatottsági versenyben minden nem vitatható pozitívuma ellenére folyamatos vesztésben van a Magyar Rádió, sajnálatosan. Ennek egy része egyébként természetes, tehát félre ne értsék, nem arról van szó, hogy bárkinek a számlájára akarom írni, ez egy szükségszerű átalakulás, ennek a mértéke, sebessége és mélysége az, amivel kapcsolatban folyamatosan meg kell kérdezni, hogy megtettünk-e ellene mindent vagy sem. S nem hiszem, hogy bármi okunk volna az elégedettségre. Legkevésbé - ezért hoztam szóba még a pulpituson - a fiatal korosztály körében, ahol sajnos a Magyar Rádió nincs jelen a 19 és 35 év közöttiek között. Az a korosztály pedig, amelyik arra szocializálódott, hogy reggel a Magyar Rádióval ébred, este azt hallgatja, isten tudja, még milyen programokat hallgat, az egy más kérdés.
A döntések, amelyek még előttünk vannak, olyan tapasztalatokra kell hogy épüljenek, amelyek az egyes adókat, tehát a Kossuth, Petőfi, Bartók hallgatottsági adatait, struktúráját, miegyebét nagyon alaposan megméri az elmúlt esztendők változásainak mérlegén. Sajnálatosan az a helyzet, hogy a Petőfi hallgatottsága a legjobb esetben is - mondjuk, az olimpia egy kiugró időszak volt ebből a szempontból, és ez nem is a beszámolási időszak tárgya, de ha már szóba hozta képviselő úr, hogy a Petőfi hallgatottsága - egyébként kimutathatatlan rendesen. A Bartóké is. De ez nem feltétlenül baj. Ha a Bartókról kimondhatná a vezetés, hogy igen, ez egy elit kulturális rádió, ennek a döntésnek volnának következményei, sokféle, műsorpolitikai, strukturális, személyzeti és egyéb következményei. De ki kell mondani, nem kell félni ezektől a döntésektől, és ennek megfelelően lehet egy korszerű műsorstruktúrát hozzárendelni. De ezek a döntések odázódnak különféle módokon.
Még egy dologról szeretnék megemlékezni, ez pedig a digitalizáció. Ezt Homa képviselő úr is, Halász képviselő úr is szóba hozta. A digitalizáció a jelen valóság és még egy tisztázatlan jövőkép egyszerre. Jelen valóság annyiban, amennyiben a műsor felvétele, vágása az esetek igen nagy hányadában már digitálisan történik, a sugárzás azonban nem, ez a jövő. Nem akarok ennek a mibenlétéről itt részletekbe bocsátkozni, mert ilyen értelemben ez nem szakmai fórum, viszont az biztos, hogy ennek az a 880 ezer fájlnak, hangfelvételnek, amely e pillanatban a Magyar Rádió archívumában van 1925-től napjainkig, a megbízható megőrzése kulturális misszió, egyszersmind a Rádió számára kötelezettség.
A dolog lassan zajlik, merthogy ez drága. Azt gondolom, hogy nem is egyszerű akkor ezzel az üggyel foglalkozni, amikor van olyan vezetője, mi több, döntéshozó vezetője a Magyar Rádiónak, aki azt mondja, hogy az egész archívumot egy gardróbszekrénybe be tudnám rakni. Ilyen nincs.
(23.10)
Ez nem egyszerűen a dolgok nem ismerése vagy félreismerése, hanem ennél súlyosabb probléma. Hogy egy archívum hogyan épül fel, hogy az eredeti példányoknak, másodpéldányoknak, a munkapéldányoknak helyigényük van. Nem lehet eredeti példányokat kiselejtezni! Ha valaki ma megmondja, hogy egy ma alkalmazott digitális adathordozó, egy CD-lemez mennyi ideig őrzi meg minőségi romlás nélkül az eredeti felvételt, annak igen-igen drága vacsorát vagyok hajlandó fizetni. Ilyen műszaki ember ma a világon nincs, találgatnak, hitegetnek, senki nem tudja ezt pontos mérésekkel igazolni. Tehát minden eredetit meg kell őrizni, és így tovább.
Végezetül: mondhatom, hogy a Magyar Rádióban a munkatársak fizetése gyalázatos. De inkább csak annyit mondok, hogy nem versenyképes a rádiózás piacán. Húsz-huszonöt éve a Magyar Rádióban dolgozó megbízható munkatársak 150-180 ezer forintos bruttó fizetésért dolgoznak. Van azonban egy jelentős ellentmondás, amely ezt az egész helyzetet erkölcsileg kétségessé teszi, hogy miközben ez a helyzet a munkatársak körében, a Magyar Rádió vezetőinek a fizetése több mint versenyképes, ugyanazon a rádiós piacon. Ezt nem nekünk kell megoldani, de azt gondolom, hogy az alapítónak tudnia kell mindezekről.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
