HOMA JÁNOS
HOMA JÁNOS
HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki átnézte az előttünk lévő beszámolót, akkor valószínűleg két fontos megállapításra juthatott. Az első mindenképpen az volt, hogy az intézmény, a Magyar Rádió közszolgálati szerepét kiszámíthatóan, nagyobb zavaroktól mentesen látta el. A másik pedig az, hogy a költségvetés időnként megpróbálta ellehetetleníteni a közszolgálati rádiót ebben az időszakban. Ha megvizsgáljuk, hogy hogyan látta el a közszolgálati szerepét az intézmény, akkor felfigyelhetünk arra, amit az elnökség többsége megállapított, hogy a hitelességét tekintve a Magyar Rádiónak jelenleg nincs versenytársa a hazai rádiózásban. Ez részben olyan magatartási normák vállalásának köszönhető, amelyek az önös érdekekkel szemben is a köz érdekeinek képviseletére köteleznek. Mindez a műsorfolyam megvalósításában részt vevők személyes ízlésén és egyéni értékrendjén való felülemelkedés képességét jelenti. Eddig az idézet.
De hogyan érvényesül a közszolgálatiság a médiapiacon? A közrádiónak több olyan műsora van, amely felveszi a versenyt a kereskedelmi adókkal, de nemcsak felveszi, hanem őrzi piacvezető pozícióját is. A beszámolóban is említésre kerül, hogy a Déli krónika nemegyszer 1 millió fős hallgatottságot vonz. A Magyar Gallup Intézet felmérését nézve elmondhatjuk, hogy az ország egészét tekintve fej-fej melletti küzdelem figyelhető meg a két nagy kereskedelmi adó, a Danubius és a Sláger Rádió, valamint a Kossuth rádió között. Mindhárom a népesség közel egyharmadát, illetve valamivel többet képes megszólítani. De jelentős a Petőfi adó hallgatottsága is. Budapesten és környékén az Info Rádió jelentős konkurenciája a nemzeti főadónak s a nemzeti főadó legnépszerűbb műsorainak. Tehát összességében elmondható, hogy a Magyar Rádió Kossuth, Petőfi és Bartók adója magasabb elérhetőséget mondhat el magáról, mint a második helyezett Sláger Rádió.
A beszámoló egy végtelenül figyelemre méltó megállapítást is tartalmaz. Eszerint amíg 1998-ban a Kossuth rádió hírműsorai a rádióhallgatók feléhez jutottak el, addig ez a hallgatottság 2002 nyarára 30 százalékra csökkent. A hallgatottságot nézve erényként mondhatjuk el, hogy a közszolgálati rádió az elmúlt évtized során is az élmezőnyben maradt, állja a versenyt ugyanakkor, amikor a kereskedelmi televízió ugyanebben az időszakban már nem volt képes lépést tartani a kereskedelmi csatornákkal. Természetesen a közszolgálati adónál a hallgatottságot nem tekinthetjük döntő értékmérőnek, de ez a szempont mégis egy fontos és objektív mutató. Ide tartozik az is, hogy a Magyar Rádió műsorai ellen benyújtott panaszok száma évről évre csökkent. A kuratórium tagjainak többsége úgy véli, ez a tény is erősíti: a Magyar Rádió a törvényi kötelezettségének eleget téve 2003-ban is megfelelően látta el közszolgálati feladatait.
Tisztelt Képviselőtársaim! A második állításom az volt, hogy a költségvetés megpróbálta ebben az időszakban ellehetetleníteni a Magyar Rádió Részvénytársaságot. Mire is alapozom ezt az állításom? Megnéztem azokat a költségvetési plusztámogatásokat, amelyeket az elmúlt évben biztosított a költségvetés, különös tekintettel a 2003. esztendőre. A beszámolóban szereplő közszolgálati médiumok, a részvénytársaságok alaptőke-emelésére összesen 7,2 milliárd forintot különítettek el. Ebből az összegből a Magyar Televízió 6 milliárdot, a Duna TV 0,6 milliárdot, míg a Magyar Rádió 0,5 milliárd forintot kapott alaptőke-emelésre. De a 2004. évben sem sokat változott a kép, igaz, akkor már a közszolgálati struktúraátalakításra biztosított 6,8 milliárd forintból 4,8 milliárdot kapott az MTV Rt., 0,8 milliárdot a Duna TV és 1,2 milliárdot a Magyar Rádió Részvénytársaság.
Tisztelt Képviselőtársaim! A médiatörvénnyel összhangban kialakult egy arány az előfizetési díj elosztásakor a három közszolgálati médium között. Ez az arány a következő: a Magyar Televízió a befolyt előfizetési díj 40 százalékát, a Duna TV - hivatalos nevén a Hungária Televízió Részvénytársaság - a 24 százalékát, míg a Magyar Rádió a befolyt összeg 28 százalékát kell hogy kapja.
(22.50)
Nos, ezek az arányok egyáltalán nem jelennek meg a már említett alaptőke-emelésben, illetve a struktúraátalakításban, hiszen a 7,2 milliárdnak a 0,5 milliárd egyáltalán nem a 28 százaléka, még a 10 százaléka sincs.
Tegyük fel tehát a kérdést: mi lehetett az oka, hogy miközben az alapítvány kuratóriumának többségi véleménye szerint a hitelességet tekintve a Magyar Rádiónak nincs versenytársa a hazai rádiózásban, és miközben a közalapítvány gazdaságilag egyensúlyban van, nem kapta meg azokat a pénzeket, amelyeket fejlesztéseire tervezett, valamint a honoráriumkifizetésekről a bérjellegű kifizetésekre való átállásra kívánt fordítani? Ugyanis miközben a rádiósok bére alacsony, 2004-től a jövedelemkiesés pótlására nincs fedezet.
De nemcsak emiatt, sok más miatt is nehéz időszak elé nézhet a Magyar Rádió Részvénytársaság. Szerepel a beszámolóban, hogy az ORTT 1997-ben műsorszolgáltatási szerződést kötött az Országos Kereskedelmi Rádió Részvénytársasággal a korábban a Magyar Rádió Rt. által Danubius Rádió néven üzemeltetett frekvenciasávok koncesszióba adásáról, jóllehet 2004-ben járt volna le a szerződés, de 2002. december 17-én született meg újabb öt évre a műsorszolgáltatási szerződés az ORTT-vel. Ez a szerződés, amelyet a beszámolóban említenek, és amelyről hivatalosan nem hallottak, kellemetlenül érinti a Magyar Rádiót, hiszen a koncessziós díj a nem hivatalos döntés szerint nagyságrendekkel kisebb, mint a korábbi szerződésben szereplő hasonló díj. Vajon kinek volt érdekében egy ilyen szerződést kötni az adófizetők, illetve a Magyar Rádió Rt. kárára?
Bizony, elkelt volna a támogatás a digitalizálásra, tehát arra, hogy a magnószalagról átkerülhessenek a riportok digitális adathordozókra, de a közszolgálati rádió megfelelő anyagi támogatása elősegíthette volna, hogy a Magyar Rádió hanganyagai megjelenjenek az interneten. Sőt, a megfelelő anyagi támogatás biztosította volna azt is, hogy a Magyar Rádió művészeti együttesei megkapják a működésükhöz szükséges méltó összegeket.
Tisztelt Képviselőtársaim! E beszámoló jó néhány tanulságot hordoz. Az egyik talán az, hogy az a közszolgálati médium, amelyik betartotta a szabályokat, az a médium, amelyik végrehajtotta a szükséges intézkedéseket, az a médium, amelyik együttműködött az Országgyűléssel, illetve az Országgyűlés illetékes bizottságaival, és ha kellett, képes volt a nadrágszíj összehúzására, nemhogy jutalmat, hanem büntetést kapott, hiszen jóval kisebb támogatásban részesült, mint az a médium, amelyik lazábban gazdálkodott.
Könnyű kitalálni, hogy mi okozhatta az effajta, erősen vitatható döntéseket. Elsősorban az, hogy a döntéshozók, tehát a baloldali parlamenti többség nem kívánta biztosítani a Rádió számára az elvileg biztosítható összegeket, azért, mert a közszolgálati rádió vezetése nem volt szimpatikus számára, mintegy ki akarta éheztetni a Rádiót. Emiatt is fontos elgondolkozni azon, hogy az elkövetkezőkben hasonló pénzosztás során be kell tartani a már említett 40-28-24-es arányt a közszolgálati médiumok között.
Ami a beszámolót és a határozati javaslatot illeti, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciója nevében javaslom a beszámoló tudomásulvételét és a határozati javaslat elfogadását.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
