MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Micsoda metamorfózis! Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Miniszter Asszony helyett Államtitkár Úr! 2004. május 1-je óta EU-követelmény is, hogy az ország komolyan vegye a szegénység elleni és a társadalmi összetartozást erősítő terveket, intézkedéseket, lépéseket. A szolidárisabb, összetartozóbb társadalom középpontjában a szegények méltóságának védelme kell hogy álljon.
Ugyanakkor emlékeztetni szeretnék arra, hogy 2005 tavaszán az UNICEF, az ENSZ gyermekjogi szervezete hatodik alkalommal tette közzé a “Gyermekszegénység a gazdag országokban” című kiadványt. A vizsgált 24 OECD-országban 40-50 millióra tehető a relatív szegénység definíciója alapján számított szegény gyermekek száma. A vizsgálat adatai a relatív szegénység definícióján alapulnak, amely fogalom azokat tekinti szegénynek, akik az országos átlagjövedelem 50 százalékából kénytelenek megélni.
A kiadvány három nagy csoportba sorolja az OECD-országokat. Az első csoportba kerülő skandináv államokban a gyermekszegénység rátája 3 százalékos, a harmadik csoportba kerülő Egyesült Államok és Mexikó esetében meghaladja a 20 százalékot. A második csoportba és így a középmezőny tagjai közé sorolt Magyarország a kilencedik pozíciót foglalja el a maga 9 százalékos rátájával.
A jelentés legfontosabb megállapítása ugyanis éppen az, hogy a kilencvenes évek eleje óta a szegénységben élő gyermekek aránya a 24 OECD-állam közül 17-ben növekedett, és jelentős csökkenés mindössze négy országban - Ausztráliában, Norvégiában, az Egyesült Államokban és Angliában - tapasztalható. Magyarországon az emelkedés 1,9 százalékos.
A jelentés is megerősíti, hogy a kormányoknak módjukban áll csökkenteni a rátákat. Magyarországon - a jelentés adatai alapján - kormányzati intézkedések, költségvetési támogatások nélkül 23 százalékos lenne a gyermekszegénységi arány.
A hatékony kormányzati intézkedések elősegítése érdekében az UNICEF egyúttal ajánlásokat is igyekezett megfogalmazni, hiszen komplex programokra van szükség. A gyermekszegénység enyhítése a társadalmi esélyegyenlőséghez vezető út fokmérője. Minden társadalomnak elementáris önérdeke és abból származó kötelessége, hogy sokkal nagyobb mértékben részt vállaljon a gyermekek felnevelésének költségeiben.
Mindezek ismeretében a következő kérdést teszem fel: milyen hathatós intézkedéseket tesz és tett a kormányzat a rossz körülmények között élő gyermekes családok helyzetének javítása érdekében?
Tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormánypárti oldalon.)
