DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Május 9-én éjszaka a választókörzetemben, a Karinthy Frigyes úton ismeretlen tettesek rövid időn belül másodszor verték be az Éghajlat Könyves Kávézó kirakatát. Történt mindez azok után, hogy a könyvesboltban a történettudomány kiváló művelői tartottak előadássorozatot egy, a magyar Himnusznak emléket állító szoborkompozíció felállításának támogatására.
A XI. kerület rendőrkapitányával magam is beszéltem, a rendőrség nyomoz, és mindent megtesz a tettes vagy tettesek kézre kerítésére, ám ez az eset mégsem csupán rendőrségi ügy. Ami történt, egyértelmű provokáció a kulturális közéletnek egy olyan találkozóhelye ellen, ahol Németh Lászlóról tartottak előadást, nemrég Márai Sándor és Wass Albert munkásságát mutatták be. Az a hatalmas kődarab, amelyik nemcsak az utcai kirakat vastag portálüvegét törte be, röptében még a belső üveget is átütötte. Kellett hozzá némi erő és elszántság. A kő éppen Wass Albert könyveit érte, a Romániában még ma is háborús bűnösnek tartott Wass Albert műveit, akinek magyar állampolgárságát az előző baloldali kormányzat utasította el, és akinek szobrát - nem a főváros költségére - a városvezetés máig sem engedte felállítani.
Volt az üveg mögött más is, a szent koronás magyar címer - csak emlékeztetőül: a Magyar Köztársaság állami címere -, Mária-szobor, egyházi könyvek is. Ez a harc azonban, amely talán még mindig nem a végső, most nem az átkos nacionalizmust és nem is a klerikális reakciót vette célba, hanem Wass Albertet találta el. A könyvre támadó barbárság azt vette célba, amit ennek az írónak a munkássága jelent a mai Magyarországon, azt a szellemiséget, ami egy politikai oldalhoz vagy egy adott párthoz köt, pedig egy igazi író sohasem lehet pártkatona, mert az igazi magyar író hagyatéka az egész nemzet öröksége.
Tisztelt Országgyűlés! Amit a betört kirakat esetéből levonni érdemes, azt a kirekesztőknek, a kirekesztéstől rettegőknek és a közömbösöknek, mindenkinek tudnia kell: megesett már az európai történelemben, alig több mint hatvan éve, hogy valami a gyűlölt könyvek kirakatának betörésével kezdődött, aztán a könyvégetéssel folytatódott. Egy polgári demokráciában azonban az ilyesminek a leghatározottabban ellenállni nemcsak a rendőrség dolga, hanem mindenkinek. Ettől is el kell határolódni, ez ellen is föl kell lépni, és nemcsak rendőrségi eszközökkel, hanem mindenekelőtt a közszellem megváltoztatása által.
(14.20)
Mert egy normális országban, a normális Magyarországon nem fordulhat elő, hogy akár Móricz Zsigmond vagy Kosztolányi Dezső, József Attila és Tamási Áron könyveire, akár pedig Esterházy Péter, Kertész Imre vagy bárki más könyveire támadjon rá bárki bármilyen okból. Ha ez mégis megtörténhetett, akkor nem a gyönge utcai közvilágítással és nemcsak a közrenddel van baj, hanem mással is: a politikával, amelynek szelleme a kútmérgezők mellett a józan avagy a részeg elkövetőket is ilyen tettekre bátoríthatja.
Mindezt azért kell szóvá tenni itt az Országgyűlésben ilyen felfokozott érdeklődés mellett, mert úgy tűnik, úgy látszik, hogy a választások közeledtével az előrehozott idegháború egyoldalú, de tettleges összecsapásai máris elkezdődtek.
Ami történt, az nemcsak az egyre alacsonyabb színvonalú magyar közélet primitív eldurvulásának a következménye, nemcsak a szélsőségek aktivizálódását vetíti előre, hanem arra is figyelmeztet, hogy már a könyv, a szellemi érték és a kultúra közvetítői is támadások célpontjaivá váltak.
Tisztelt Országgyűlés! Ma még nincs későn! Nincs késő az ádáz politikai egymásnak feszülést itt tartani a Parlament falai között; nincs késő a nagyok totális háborúját a politikai vitatérben olyan mederbe szorítani, hogy az a politikai kultúra írott és íratlan szabályainak megfeleljen úgy, hogy elhangzó szavainkkal és magatartásunkkal sem a durvaságra, hanem a kultúra megbecsülésére adunk példát. Ez persze minimális megbecsüléssel kellene hogy elkezdődjék, amire ma egymás között ebben a teremben biztos, hogy csekély a remény.
Mégis arra kérem képviselőtársaimat, gondolják el, mi lesz ebben az országban jövőre, ha a szellem elleni támadások ellen nem lépünk föl együtt! De nemcsak úgy, hogy a történteket szép szavakkal elítéljük, hanem úgy is, hogy egyikünk sem, soha, semmilyen körülmények között még annak látszatát sem idézi magára, hogy a politikai ellenféllel szemben minden eszköz megengedhető.
Betörtek egy kirakatot, de a könyvet nem vitték el. Nem azért törtek be, a könyv nem kellett nekik. A történtek után az államtitkár úron keresztül kérem a belügyminiszter asszonyt, hogy kísérje fokozott figyelemmel a nyomozást, és tegyen meg mindent a hasonlók elkerülésére.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.)
