KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez most egy érdekes vitává alakul már megint, merthogy én úgy éreztem, a miniszterelnök, érzékelve bizonyos állapotokat az országban, felemelte a szavát ez ellen, és azt mondta a politika egészének, hogy azért álljunk meg egy pillanatra, hiszen nem lehet mindig mindent valakinek a saját javára fordítani, kell, hogy legyenek olyan közös határpontok, ahol együtt megyünk, mert ez a Magyar Köztársaság érdeke. Ezek után Pokorni frakcióvezető-helyettes úr felszólal - ahogy mondta - a primitív politikai támadás ellen, azt mondván, hogy mindenki primitív politikai támadásnak érzékel minden megszólalást.
Szóval, először is azt gondolom, az helyes, ha a miniszterelnök ilyen ügyekben felemeli a szavát. Nagyon jó, hogy ezt a parlamentben teszi, ráadásul hetente teszi, mert hetente ülésezik a parlament, és miniszterelnökként fontosnak tartja, hogy véleményt nyilvánítson. Én jobban szerettem volna azt hallani, hogy való igaz, vannak vitáink, kell is, hogy legyenek, hiszen erre való a Magyar Köztársaság parlamentje, magát az intézményt is erre hozták létre, és helyes, ha mi különböző ügyekben vitákat folytatunk egymással, hiszen választókat képviselünk, és a választók is vitatkoznak egymással, mert adott esetben különböző ügyeket másként gondolnak megoldani, más az elképzelésük róla. De kell, hogy legyenek olyan ügyek, amelyekben közösen, együtt nem engedünk. Ilyen egyrészt a rasszizmus. Egész egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy ez az országban teret nyerjen. Minden egyes alkalommal, amikor ez a jelenség felüti a fejét, a politikai közéletnek, a társadalmi közéletnek a leghatározottabban, a legkövetkezetesebben vissza kell utasítania, és fel kell lépnie ez ellen.
És akkor, képviselőtársaim, most tekintsünk vissza az elmúlt tíz-tizenöt évre, és mindenki vizsgálja meg a saját lelkiismeretét, vajon megtett-e mindent e tekintetben, vagy pedig játszott időnként a szélsőséges indulatokkal. Vajon megtett-e mindent ennek érdekében, vagy pedig támogatott olyan sajtóorgánumokat, rádióműsorokat, amelyek kifejezetten játszanak ezekkel az indulatokkal? (Zaj az ellenzék padsoraiban.) Vajon felszólított-e az előfizetésükre? Vajon felszólított-e a hallgatásukra? Vagy pedig egyszer s mindenkorra minden alkalommal legalább egy ilyen ügyben határozottan szembeszállt azzal, amilyen irányba Magyarországon egyesek szeretnék vinni a közéletet? Mert azt gondolom, ez az igazi kérdés e tekintetben, és erről valóban érdemes vitát folytatnunk, vagy fel kell állnunk, és azt kell mondani, hogy igen, eddig, ne tovább, nem engedhetjük meg, hogy ez így folyjon.
És ugyanez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, a mi megítélésünk szerint az érettségi esetében. Nem mondta senki, hogy ezért az ellenzék felel. Lehet, hogy a politikai közéletünk a felelős, amelyik folyamatosan arra játszik, hogy minél rosszabb, annál jobb, ha minél nagyobb botrányt tudok keverni, annál közelebb kerülhetek az általam hőn áhított hatalomhoz, amelynek elvesztését immáron három éve nem vagyok képes elviselni. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy ide jutottunk. Ugyanakkor azonban ejtsünk szót valóban a több mint százezer diákról, a szüleikről, a pedagógusaikról, meg azokról, tisztelt képviselőtársaim, akik most, az ünnepeken is bent voltak annak érdekében, hogy például ma a fizika érettségi zökkenőmentesen lemenjen.
Mert egyben azért biztosak lehetünk: mindnyájan, közösen vagyunk érdekeltek egy olyan ország felépítésében, amelyik európai értékeket vall, amelyik jól illeszkedik Európához, és amelyik egyébként képes a maga számára hosszú távon is gyermekeink és unokáink érdekében a fejlődőképességet biztosítani. Ha erre nem vagyunk képesek, és ha ebben nem vagyunk képesek együttműködni és egyetérteni egymással, akkor nyerheti bárki a választásokat, megbuktunk mindnyájan. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
