TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Talán nem lepi meg az első mondatom, ha azt mondom, hogy én az ön beszédét nem úgy értelmeztem, mint néhány előttem szóló. Én elfogult vagyok, mert három évtizeden át 15-18 éves fiatalokat neveltem. Én elfogult vagyok, mert három évtizeden át gimnáziumi tanárként, igazgatóként évente éltem át tanítványaimmal az érettségi vizsgák túlfokozott izgalmát. Harminc év tapasztalata alapján mondhatom: 120 ezer fiatal érettségije elleni támadás nemcsak bűncselekmény; embertelenség, eléggé el nem ítélhető gonoszság, szándékos és megtervezett károkozás, terrorcselekmény. (Derültség a Fidesz soraiban.) Lehet, hogy a gonosztevő nem a fiatalokat célozta meg, de őket találta el.
Lényegét tekintve minden érettségi megszervezése, minden tanulmányi verseny megszervezése hasonlóan történt iskolai pályafutásom során, mint az idén. Ennek ellenére sok kérdés tehető fel. Lehet-e másként, biztonságosabban, korszerűbben szervezni az érettségi vizsgát? Nyilván lehet. Lehet-e az informatika széles körű alkalmazásával jobbá tenni a vizsgát? Nyilván lehet. Lehet-e véletlen, hogy a tételeket úgy hozták nyilvánosságra, hogy a lehető legnagyobb legyen a zavar? Nyilván nem lehet véletlen. Lehet-e felelőst, bűnbakot keresni? Igen, lehet. Ha Tatára utazom, és összeütközik a vonatom egy másikkal, akkor a közlekedési miniszter felelőssége felvethető. Ugyanakkor ha felrobbantják valahol a sínt vagy - mint Matuska - a viaduktot, akkor nem közlekedésszervezési problémával állunk szemben. Itt a miniszter feladata a további tragédiák elhárítása. Ezt tette Magyar Bálint miniszter úr is. (Zaj az ellenzéki oldalon.)
De ma, az elmúlt héttel a hátunk mögött, a legfontosabb valódi kérdés az, hogyan reagálhat értelmesen egy érett, felnőtt társadalom az érettségi elleni és más hasonló merényletekre, szellemi vagy fizikai terrortámadásra. Erre jó választ még sehol nem találtak a világon, ugyanakkor nagyon határozott arról a véleményem, hogy mit nem kellene tenni ilyen esetekben. Például nem kellene úgy nyilatkozni, ahogy Pokorni úr és Csáky úr nyilatkozott az imént. (Derültség és moraj az ellenzéki oldalon.) Határozott a meggyőződésem, hogy nem érti a terrorizmus lényegét (Derültség az ellenzéki oldalon.), aki az érettségi elleni tervezett támadást a miniszter alkalmasságának a kérdésével akarja eldönteni, aki az érettségi vizsga egyébként minden szempontból indokolt megújítása ellen újabb támadásra véli alkalmasnak az időt. Aki úgy viselkedik egy ilyen ügy tárgyalása során, mint önök, uraim. Aki úgy nyilatkozik ellenzéki párt vezéreként, hogy a kormány és az Oktatási Minisztérium alkalmatlan egy érettségi megszervezésére is. (Derültség és taps az ellenzéki oldalon.)
Ezekkel a reagálásokkal, uraim, és a mostani tapsolásukkal akarva-akaratlanul azt erősítik, hogy szakmai és politikai viták eldöntésének alkalmas módja az ilyen eljárás. Vannak elfogult, szélsőséges megoldásokra hajlamos emberek, akik úgy vélik, a cél szentesíti az eszközt. Ezekből a felelőtlen nyilatkozatokból és viselkedésből újabb bátorítást kapnak azok, akik ezt csinálják. Hasonló tőről fakadhat az érettségi elleni támadás, mint az ünnepségek tudatos megzavarása és más hasonló cselekedetek, avagy a súlyos vagy éppen szörnyűséges, kegyetlen megtámadása egy 15 éves cigány fiúnak. Lehetséges, hogy hamarabb alakulnának ki normális viszonyok Magyarországon, ha valamennyien egységesen és határozottan elítélték volna az október 23-ai és március 15-ei és más ünnepségek, rendezvények tudatos és megtervezett megzavaróit az elmúlt tizenöt évben. Ha egyetlen gyűlöletkeltő, embertelen megnyilvánulásra sem kerestünk volna mentséget, legyen szó újnáci felvonulásról, kódolt antiszemitizmusról vagy cigányellenességről... (Zaj az ellenzéki oldalon.)
