BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én már az általános vitában is jeleztem, hogy az özvegyi nyugdíjrendszernek van olyan eleme, amelyiket igazságtalannak és diszkriminatívnak tarthatunk, okkal. Arról van szó, hogy az özvegyi nyugdíjrendszer jelenlegi formájában különbséget tesz özvegy és özvegy között a tekintetben, hogy a jogosultság csak akkor keletkezik, ha a házastárs halálesete és az özvegy nyugdíjba vonulása között nem telik el több mint tíz év.
Azt állítom, hogy a házastárs azzal, hogy nyugdíjra való jogosultságot szerez, azzal szerzi meg az özvegye számára az özvegyi nyugdíjhoz való jogosultságot. A társadalombiztosításról, nyugellátásról szóló törvény 47. §-a írja le, szabályozza azokat a feltételeket, hogy mikor is keletkezik özvegyi nyugdíjjogosultság. Ehhez a szakaszhoz nyúlt hozzá Tállai András és Vidorné képviselőtársam. Ők azt az alpontot érintették, hogy ha árvát nevel a szülő, csak akkor keletkezik jogosultság, ha legalább két gyereket nevel, hogy fogyatékos gyerek esetében egy gyermek esetében is keletkezzen ilyen jogosultság.
Azt szeretném elérni a módosító indítványommal, hogy ez a bizonyos, a feltételek keletkezésével kapcsolatos időintervallum legyen hosszabb. Nagyon sok olyan esetet tudunk elképzelni, amikor a házastárs lehet, hogy már nyugdíjasan hal meg, mondjuk, 63 éves korában, több mint 40 vagy akár 45 év szolgálati idővel maga mögött, az életben maradott társa viszont csak 50 éves, következésképp nem jelentkezik számára az özvegyi nyugdíjra való lehetőség. De olyan esetek is előfordulnak, amikor a házaspár egyidős, csak sajnos az egyikük még aktív korában, mondjuk, 50 évesen meghal, akár 30 év szolgálati idővel a háta mögött, és az 50 éves házastársa számára ugyancsak nem keletkezik özvegyi nyugdíjjogosultság, mert több lesz mint 10 év az az időintervallum, ami eltelik a 62 éves nyugdíjkorhatár betöltéséig.
Eredetileg szerettem volna elérni, hogy ezt az egész feléledési gondolatot vegyük ki a törvényből, de ilyenkor szólalnak meg a pénzügyesek, hogy ez nagyon sokba kerül, nagyon sok költségvonzata van a dolognak. Bizottsági ülésen az hangzott el, hogy ha egy évvel hosszabbítjuk ezt az időintervallumot, akkor az körülbelül 1 milliárd forint költségkihatással jár együtt. A javaslatom, ami tehát 15 éves intervallumot fogalmaz meg, szerintem felső becslések szerint kerülne 5 milliárd forintba; valószínűnek tartom, hogy ez a költségvonzat túl van becsülve, hiszen ha fiatalon hal meg valaki viszonylag kevés szolgálati idővel, az alapján alacsony nyugdíjat lehet kiszámítani, és az alacsony nyugdíjból számított 30 százalékos özvegyi nyugdíj talán olyan rettenetesen nem terhelné meg a nyugdíjkasszát, hogy ez gondot okozzon. Ezzel a módosítással legalábbis valamit korrigálni, szépíteni lehetne azon a jelenlegi szabályozáson, ami jó néhány esetben sérelmes az özvegyek számára.
Azért is fontosnak tartanám ezt a kiigazítást, mert minimálisan 15 év kell ahhoz, hogy szolgálati idő elégséges keletkezzen a nyugdíjjogosultsághoz, következésképp a két rendszer, tehát a saját jogú nyugdíjra való jogosultság és az özvegyi így érne egybe, így kerülne olyan időintervallumban szabályozásra a jogosultság, hogy ha valaki a házastárs elvesztése után saját jogon akar nyugdíjat szerezni, arra még legyen elégséges ideje.
Köszönöm a figyelmet.
