DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha az ember elhagyja Kiszombornál a magyar határt, és továbbhalad Csanád és Nagyszentmiklós irányába, Nagyszentmiklóst elhagyva már nemsokára egy rendkívül furcsa vidékre érkezik, óriási belvizek és összefüggő vízterületek borítják a tájat. Lent a szerb-román határnál, ami Bánságot átlósan keresztbe metszi, ott pedig egészen katasztrofális a helyzet, hiszen az Óbéga, a Béga és a Temes folyók, amelyek szelídebb időkben pusztán kis csatornának látszanak, elöntötték a tájat, éppen azokban a napokban, amikor az Európai Unióban szavaztak arról, hogy Romániát is felveszik majd az európai nemzetek közösségébe.
Az öröm és a baj együtt jelentkezett Románia számára, körülbelül 30 ezer hektárnyi területet öntött el a víz, ez egy fél balatonnyi terület, szerb oldalon 5 ezer hektár körülit, de ami még fájóbb, hogy ebbe bizony nagyon szép számmal belekerültek települések, különösen Újvár, a hozzá tartozó Ótelek, Jánosfölde, Torontálkeresztes, Torontálgyülvész és néhány más falu, valamint egy távolabbi területen Bodófalvát is részben elöntötte a víz, Szerbiában két települést öntött el.
Tehát egyszerre jelentkezett a katasztrófa, és ez felszínre hozta a meglévő ellentmondásokat. Ki kell mondanunk, hogy Romániát nyilvánvalóan felkészületlenül érte ez az árvíz, és a töltés nem is ott szakadt át, ahol várták, és a román illetékes szervek nem voltak a helyzet magaslatán, ezért az ottani sajtó bizonyos hétköznapi nacionalizmussal próbálta ezt a zavart fedezni. Sajnos, Romániában az a helyzet, hogy a románság egy része még mindig nem képes azt tudomásul venni, hogy ez a vidék 80 év óta az övéké, és azonnal begörcsölnek, ahelyett, hogy a megértés irányába haladnának.
Ugyanakkor a román társadalom nagyobbik része Temes megyében azonnali szolidaritásról tett tanúságot, hiszen a román családok, a román többségű falvak befogadták az ottani összedőlt házakból kimenekülő magyarokat és románokat. Hasonlóan a szerb oldalon is azt tapasztaltuk, hogy ez a szolidaritás ott is működött. Szerbiáról viszont azt is el kell mondani, hogy sokkal felkészültebben reagáltak, gyorsabban voltak képesek eredményeket elérni.
Csongrád megyének testvérmegyéje Temes megye, Szegednek testvérvárosa Temesvár, és nagyon sok településnek testvérvárosa Temes megyében sok-sok vidék, Makónak az említett Bánófalva, a Lugos vidékén, és Algyő az, ami a leginkább veszélyeztetett Ótelekkel szolidarizált, és az első napokban azonnal megindultak a segítő akciók. A Honvédelmi Minisztérium felajánlását megint csak egyfajta görcs által indíttatva nem fogadták el a románok, de a katasztrófavédelmi segítséget és az Ativízig segítségét már messzemenően elfogadták, felálltak a szivattyúk, és talán a gátak újramegnyitásával a víz le fog majd csurogni.
De mindenféleképpen az a tanulság, hogy egyrészt a testvértelepülési kapcsolatok, a megyék közötti kapcsolatok, valamint a regionális kapcsolatok és a különböző szakmai hatóságok közötti kapcsolatok nagyon gyorsan a helyzet magaslatára jutottak, tehát ez az árvíz, a vizek összefolyása voltaképpen felszínre hozta azt, hogy ennek a bizonyos eurorégiónak, ennek a Duna-Tisza-Maros-Körös eurorégiónak ténylegesen az lenne a funkciója, hogy itt a vizek folyását is követve, a természeti kényszert is követve, az ottani települések, az ottani önkormányzatok és az ottani hatóságok az eddiginél sokkal jobban fogjanak össze.
Talán akkor a végére még azt is mondanám, hogy nagyon fontos, hogy amikor most már a víz le fog vonulni, akkor az újjáépítésben Magyarország szervezetten nyújtson segítséget, és ebben támaszkodjon a régió településeire és szervezeteire, hiszen nagyon fontos, hogy ez a segítség ne vesszen el egy nagy kalapban, hanem célzottan oda jusson, ahol az emberek bajban vannak.
Nagyon fontos az is, hogy ebből levonja a tanulságot mind Szerbia, mind Románia, mind Magyarország, hogy igenis, a Tisza folyása nem ismer határokat, és ezen a vidéken szükség van az együttműködésre. Ugyanakkor abban is bízom, hogy az újjáépítés egy új típusú együttműködést is fog majd hozni, és a román nemzetben is megszűnik az a görcs, ami tapasztalható volt ezekben a napokban, legalábbis az egyes román sajtómegnyilvánulásokat olvasva. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Úgy tudom, hogy miniszter úr éppen azon a vidéken járt a minap, ezért forróbb információkkal is tud szolgálni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
