DR. PERSÁNYI MIKLÓS
DR. PERSÁNYI MIKLÓS
DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban nagyon súlyos helyzetben vannak azok az emberek, akik a Temes és a Béga közében ezeken az elöntött területeken élnek. A tegnapi nap volt szerencsém ezen a helyen járni, helikopterről felülről is megnézni az állapotokat, hiszen van olyan település, amelyre még ma sem lehet bejutni, nézni azokat az összedőlt otthonokat, amelyekben magyar, román, szerb emberek élnek, éltek, amíg ez az árvíz el nem jött.
A helyzet tehát igazán súlyos, és azt mondhatom, hogy az enyhítésben hatalmas szerepe van annak a segítségnek, amelyet képviselő úr is említett. Ez a segítség többféle kapcsolaton alapszik, a testvértelepülések kapcsolatán, a régiók együttműködésén, a kormányok kapcsolatán.
(9.30)
Ezt a kapcsolatot jelenleg - ha úgy tetszik - jogi alapok is jól szolgálják, hiszen 2003. szeptember 15-én volt szerencsém aláírni azt a két kormány közötti, a határvizek védelme és fenntartható hasznosítása céljából folytatandó együttműködésről szóló egyezményt, amely figyelembe veszi a jelenleg is érvényes nemzetközi megállapodásokat, uniós irányelveket, és hangsúlyt helyez a kölcsönös segítségnyújtásra is.
Az április közepén történt nagyon nagy esőzések nyomán bekövetkezett áradás valóban emberek ezreit űzte el otthonukból. Hogy milyen intézkedések történtek ezzel kapcsolatban közvetlenül Romániában, az, úgy gondolom, nekem most nem tisztem mérlegelni. Bennünket először Winkler Gyula román kereskedelmi miniszter úr keresett meg telefonon, nevezetesen, a Szegedi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetőjét. Román kérésre május 3-án magyar vízügyi szakemberek a helyszínen felmérték, hogy milyen beavatkozás lehetséges. Május 5-én kaptam meg azt a levelet, amelyben Sulfina Barbu román miniszter asszony segítséget kér tőlünk. 6-án összeállítottuk a vízkár elhárításához kért műszaki felszerelést, május 7-én Budapestről elindult a kontingens, és május 8-án érkezett meg Temesvárra, a hozzá csatlakozott szegedi kontingenssel együtt. A felszerelést egy szivattyútelep mentesítésére küldtük. Összesen 16 nagy teljesítményű szivattyút küldtünk, amelyek kapacitása 8-10 köbméter között van másodpercenként.
Természetesen voltak a segítségnyújtásnak negatív felhangjai is egy-két napig a román sajtóban, amelyek arról nyilatkoztak egy bukaresti szivattyúgyár nevében, hogy nekik is van megfelelő technológiájuk, miért nem náluk rendeli ezt meg a román kormány. Egy nappal később kiderült, hogy ez a szivattyú egy nap alatt tud annyit, mint amennyit egy óra alatt az általunk küldött egyetlen szivattyú tud, nincs belőle készletük, és nem tudják üzembe helyezni a gáton.
Érdekes volt a román közvélemény reakciója, amely arról szólt, hogy nagyon negatív dolog az, ha egy segítségnyújtással kapcsolatban nem az öröm és a köszönet hangjai hangzanak el, hanem a fanyalgásé. A romániai reakciók egyébként általában véve nagyon pozitívak a magyar segítséget tekintve, részben a kormány köszönetét fejezte ki a miniszter asszony számomra, Temes megye vezetői, a prefektus, a megyei elnök éppúgy, mint a megyei RMDSZ nagyon komoly köszönetet nyilvánítottak, de a legfontosabb az, hogy az ott élő emberek ugyanúgy elmondták, hogy milyen nagyra értékelik azt a magyar segítséget, amelyet ilyen gyorsan rendelkezésre tudtunk bocsátani. Úgy érzem, számunkra ez a legfontosabb.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
