TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen ezt a felvetését, mert azt gondolom, hogy az a közöny, amely azon a buszon volt jellemző, nem jellemző most már a parlamentre és a társadalomra, mert nap mint nap láthatjuk azt, hogy elindult egy olyan folyamat, amely mindenképpen megmozdítja azokat az embereket, akik tenni akarnak azért, hogy a másság elfogadásra kerüljön, és azt, amit akkor vasárnap átélt az a fiatalember, tán azzal a parlamenti nappal, amit tegnap itt láthattunk és érzékelhettünk, egy új helyzet indul el Magyarországon. Mert nem volt még a rendszerváltás óta olyan történelmi pillanat, amikor a Parlament falain belül miniszterelnök elítélje a rasszizmust ilyen szinten, ahogy tegnap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr elítélte, és nem volt olyan jelenség sem, hogy a kormányzó pártok ilyen szinten jelen legyenek egy olyan demonstráción, amely békés demonstráció volt a Moszkva téren vasárnap délben. Mert azt gondolom, hogy az jellemezte mindenképpen, hogy a jelenlegi kormány kívánja kezelni ezt a kérdést, és természetesen köszönet az MDF-nek is, akik részt vettek ezen a demonstráción, és hangosan elmondták a véleményüket ugyanúgy, ahogy elmondta a kormányzó párt, hogy ilyen és ehhez hasonló eseteket nem tűrnek meg az országban.
Mégis azt gondolom, hogy a közöny valóban ott lebeg felettünk, romák felett, és valóban van, és nemcsak a romák felett, hanem a fogyatékkal élőkkel szemben is vannak előítéletek és vannak közönyös megnyilvánulások, és lehetne a sort folytatni. Mégis azt gondolom, hogy nekünk, romáknak egy kicsit talán másabb a helyzetünk, mert nincsen egy olyan anyaország, akihez be tudnánk kopogtatni, hogy segítséget kérjünk abban az esetben, ha atrocitások érnek, tehát nekünk Magyarország a hazánk, ezt el kell fogadnia mindenkinek, és tudomásul kell vennie. Ezt nem úgy mondom, hogy nem szeretnénk másodikak lenni ebben az országban. Mi elsők sem szeretnénk lenni ebben az országban, egyenlőek szeretnénk lenni ebben az országban.
Azt gondolom, hogy ha az egyenlőségjelet mindenki meg tudja találni - legyen az szélsőjobboldali, jobboldali vagy baloldali -, akkor ma Magyarországon lehet arról beszélni, hogy az egyenlő esélyek elve alapján lehet érvényesülni Magyarországon. Ha ezt nem tudjuk megtalálni, és nem tudja megtalálni a mindenkori politikai elit, és nem tudja megtalálni a társadalom, akkor továbbra is közönyre számíthatunk, és továbbra is olyan kirekesztésre, amely nagyon sokszor általánosításra ad okot. Azt gondolom, hogy az általánosítások a legveszélyesebbek a magyarországi cigányság számára, mert ha azt mondják ma, hogy egy cigány fiatal elkövetett valamit, akkor nem az a fiatal követte el, hanem a cigányok követték el. Azt gondolom, hogy ez is egy olyan dolog, amely mindenképpen egy olyan közönyt és egy olyan negatív kisugárzást hoz, amellyel mindenképpen megbélyegzik a magyarországi cigányságot.
Tehát azt gondolom, hogy nem csoportokat, nem egy országot kell akkor elítélni, ha egy honfitársunk valamit tesz, akár külföldön, akár belföldön, hanem azt kell mondani, az a személy. A cigányságra nem nagyon jellemző, hogy ezt a kérdést így kezelnék, hanem pont ellenkezőleg. Ha valamit tesz egy roma, akkor azt mondják, a romák ezt csinálják. Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ez a közöny és ez a megítéltetés ne így történjen meg, mert akkor valóban egymással szembe kell hogy álljunk nagyon sokszor, és az senkinek nem lenne jó ebben az országban. Tehát azt gondolom, hogy a magam részéről valóban egyenlőséget szeretnék hirdetni, és azt is képviselem a magyar parlamentben is, és egyébként civil életemben roma emberként is ezt képviselem, hogy mi nem szeretnénk első- és másodrendű állampolgárok lenni, mi egyenlőek szeretnénk lenni a többségi társadalommal.
A közönyhöz még annyit szeretnék mondani, hogy a képviselő úr is említette, hogy a János Kórház orvosai mindent megtettek. Én magam is szeretném kiemelni, mennyire fontos az, hogy az orvosi segítségnyújtás az első pillanattól magas fokon jelen volt a gyerek gyógyításában, és így lehetett elérni, hogy ma már arról beszélhetünk - és itt be is szeretném jelenteni -, hogy a tegnapi nap a szülőkkel beszéltem, és úgy néz ki, hogy Józsika a hétvégén haza is mehet a kórházból. Azt gondolom, hogy ez csupán annak köszönhető, hogy az orvosok ott voltak és segítettek. Tehát azt gondolom, hogy persze a közöny is megjelenik az egyik oldalon, a másik oldalon viszont nagyon nagy elfogultság van abban az irányban, hogy tenni kell ebben az ügyben valamit, és azt gondolom, hogy az orvosi kar mindent megtett annak érdekében, hogy a fiú felépüljön.
A mai helyzet pedig az, hogy továbbra is azt gondolom, hogy ha ezt a kérdést hasonló szinten fenntartjuk, akkor ma Magyarországon nem roma és nem roma ellentéteket szülünk, hanem pont ellenkezőleg, ez a kérdés napirenden lesz, és tudjuk kezelni akkor azokat a problémákat, amelyek nap mint nap még mindig érik a roma és a nem roma társadalmat. Ezért fontos, hogy erről beszéljünk, még a Parlament falain belül is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
