SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A rendszerváltás óta harmadszor kezd neki a magyar parlament, hogy a villamos energiáról, illetve a villamos energia szolgáltatásáról szóló törvényt megalkossa, újraformálja, módosítsa. Ez az én meggyőződésem szerint ezen esetben azonban nem a képviselők rossz munkáját tükrözi, nem a képviselői esetleges hanyag odafigyelést jelenti, hanem sokkal inkább arra utal, hogy a hazai és a nemzetközi szakmapolitikai környezet egyidejű és folyamatos változása és az ehhez való ésszerű alkalmazkodás érdekünk. Érdekünk tehát, hogy utánamenjünk azoknak az irányelveknek, amelyeket a világban, de ezen belül különösen Európában meghatároztak a szakmán belül.
1994-ben már mi, vagyis az első szabadon választott parlament alkotta meg azt a villamosenergia-törvényt, amely többek között a villamos ipari ágazat tevékenységek szerinti szervezeti szétválasztását tette lehetővé termelő, szállító és szolgáltató vállalatokra, megteremtvén a privatizáció lehetőségét a szektorban. Az ezt követően lezajlott privatizáció és a közeledő európai uniós csatlakozásunk okán átveendő európai villamos ipari irányelvek azonban gyorsuló mértékben feszítették szét ennek a törvénynek a kereteit, és mivel hazánk sem időleges, sem végleges derogációt nem kért az energiafejezetre az Európai Uniótól, megkerülhetetlenül szükségessé vált 2001-ben egy olyan újabb villamos ipari törvény megalkotása, amely jól harmonizált az akkor érvényes európai irányelvvel, lehetővé téve a villamosenergia-piac liberalizálását a versenypiac fokozatos bevezetésével.
Hosszabb távon aztán ez adhatja meg majd a verseny árcsökkentő hatásának lehetőségét, miközben az ellátás zavartalanságát és minőségét többé már nem állami garanciák, hanem a piaci szereplők gazdasági érdekeltsége biztosítja. Az állam szerepe innentől már csak a közgazdasági keretek megteremtésére, a rendszer összehangolására, a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére és a piaci feltételeket vállalni bármely okból nem képes fogyasztók ellátásának biztosítására és védelmére korlátozódott. Ez a törvény vezette be többek között a szervezett villamosenergia-piac, a zöldbizonyítvány és a szociális energiaellátás fogalmát és intézményét is.
Jó volt, hogy ezt a törvényt megalkottuk, de azért emlékeztetni szeretném egyes képviselőtársaimat, akik most nagyon türelmetlenül kérik számon a kormánytól, hogy 4-5 hónapos csúszásban van az eredetileg meghirdetett menetrendhez képest, hogy ezt a törvényt annak idején 2000 áprilisában nyújtotta be az akkori kormány, akkor kezdődött meg a parlamentben az általános vitája, azután több mint egy évig lekerült a napirendről, és csak 2001 májusában tértünk vissza a törvényre. Tehát azért illik erről sem elfeledkezni.
(21.00)
Az Európai Tanács és az Európai Parlament ezt követően, tehát a 2001-ben meghozott törvényünket követően az addig érvényes irányelvét hatályon kívül helyezve elfogadta azt az új irányelvet, amely a korábbi szabályozás lényegét ugyan megtartotta, de azt bizonyos vonatkozásokban kiegészítette és pontosította. Célul tűzte ki többek között, hogy versenyhelyzetet teremtsen az európai energiapiacon, hogy 2007. július 1-jétől minden fogyasztó szabadon vásárolhasson villamos energiát; hogy minden szállító és elosztó hálózathoz szabad legyen a hozzáférés; hogy a piaci szereplők különböző jellegű tevékenységének jogi, számviteli és irányítási szempontból történő szétválasztása megtörténjen; hogy a kisfogyasztók védelme jobban érvényesüljön; és hogy a szabályozó hatóság létrehozatalra kerüljön minden országban. Ehhez kell nekünk a saját jól felfogott érdekünk okán is most ismét alkalmazkodnunk, és mivel az optimális harmonizációt jobban tudjuk két lépcsőben elvégezni, már most tudjuk, hogy valamikor 2007 első negyedében egy újabb, immár negyedik, de egyben utolsó harmonizációs módosításra is sor fog kerülni.
Most azonban nyilván csak az előttünk lévő törvénytervezetről, azaz a harmadik lépcsőről beszélhetünk. Mielőtt azonban erről beszélnék, szükségesnek tartanám azt elmondani, hogy a villamosenergia-iparág és -piac jogi szabályozását illetően most sem állunk rosszul. Államtitkár úr említést tett erről egy futó mondatban. Azt gondolom, hogy nagyon szerény volt, amikor csak egy mondatban említette meg, amit én talán többen fogok megemlíteni, hogy az Európai Bizottság 2004 őszén 18 tagállamot szólított fel arra, hogy nem teljesített harmonizációs kötelezettségének tegyen eleget, majd tíz tagállammal szemben indított eljárás. Magyarország nem volt köztük.
Az újonnan csatlakozott tíz tagállam közül, mint azt hallottunk, hazánkban a legnagyobb a szabadpiacról villamos energiát vételezők aránya. Ez tudomásom szerint jelenleg már 27 százalék fölött van, ami számukra, mármint a szabadpiacra kilépett fogyasztók számára, nagyfogyasztók, feljogosított fogyasztók számára mintegy 18 milliárd forint árelőnyt jelent.
Az Európai Bizottság negyedévvel ezelőtt kiadott jelentésében kedvező képet mutatott a magyar energiapiacról. Ezen a helyzetünkön nyilván még csak javítani fog ez az előttünk lévő törvényjavaslat, melyet - nem habozok kimondani, még ha ez nem igazán szokásos is itt a parlamentben és a parlamenti viták során - egyszerűen jónak tartok, és csak remélem, hogy nagy tömegben megjelenő módosító indítványokkal nem fogjuk szétverni azt, ami az eredeti, megcélzott szándéka volt ennek a törvényjavaslatnak.
Véleményem alátámasztásául igen, én is hivatkoznék a gazdasági bizottságban az Energia 2000 nevű egyesület jelen lévő nagy hírű szakemberének a véleményére, aki ezen a területen mindig igen éles kritikákat szokott megfogalmazni. A kritikája most nagyon-nagyon finomra volt hangolva, és kiemelte, hogy általában és teljes egészében egyetért mindazzal, amit az előttünk lévő törvényjavaslatból kiolvashatott.
Ennek a törvénymódosításnak az előzőekben már említett jogharmonizációs kényszeren túl persze az is oka, hogy egyúttal a villamosenergia-piac megnyitása óta eltelt több mint két év tapasztalatai alapján jogosan felmerült pontosítási igények kielégítésére is jó lehetőség nyílt most. A törvénymódosítás feltétlenül jelentős előrelépést jelent a fogyasztóvédelem, a hatékonyabb árampiaci működés, a Magyar Energia Hivatal feladatkörének bővülése, az engedélyesek, azaz az energetikai társaságok kötelezettségeinek egyértelműsítése és a környezetvédelmi szempontok érvényesítése terén.
Ami a fogyasztóvédelem, a fogyasztók pozícióinak javulását, erősödését illetően elmondható, én szükségesnek öt dolgot találok kiemelni. Egy: a szolgáltató ezentúl köteles - ez többször elhangzott - a fogyasztót a szerződési feltételek minden esetleges változtatásáról, változásáról, még a vezetékek karbantartásáról és természetesen az árakról is írásban értesíteni. A szolgáltató ezentúl csak érvényes hitelesítéssel rendelkező fogyasztómérővel mérheti a vételező fogyasztását. Ez nagyon régóta húzódó és nem megoldott vitatéma, a fogyasztóvédelmi egyesületeknek mindig ez volt az első számú kívánalma és követelése, hogy hitelesített fogyasztásmérőt ismerjen csak el a törvény mint fogyasztásmérés alapját és lehetőségét. Természetesen ez némi terhet hárít a szolgáltatókra, és bizonyos időt tesz szükségessé, hogy a nem hiteles órákat lecseréljék, ezért a törvény 2007. január 1-jét szabja meg végső határidőnek, ameddig mindenhol le kell cserélni a fogyasztásmérőket hitelesre.
Azután a fogyasztók pozícióját erősíti az is, hogy a fogyasztó és szolgáltató közötti közüzemi szerződés kötelező tartalmi elemei rögzítésre kerülnek. De elvi jelentőségű annak rögzítése, hogy a jogszabályi feltételek teljesülése esetén minden fogyasztónak joga van villamosenergia-ellátásban részesülni.
Végül megemlíteném azt is - a fogyasztóvédelem szempontjából ez sem jelentőség nélküli intézkedés -, hogy rendezésre kerül azon fogyasztók helyzete, akik nem közcélú hálózaton keresztül, tehát például ipari parkon belül lévő vállalkozások vagy régi téesz területén, téesz által kiépített hálózatokon keresztül ellátottak.
A hatékonyabb, flexibilisebb árampiac kialakítása szempontjából lényeges, hogy a fogyasztók versenypiacra történő kilépési ideje lerövidül a korábbi hat hónapos határidőről hatvan napra.
Ha a fogyasztó kilép a versenypiacra, úgy térítés nélkül ugyanazok a hálózatcsatlakozási jogok illetik meg, mint amit közüzemi fogyasztóként már megszerzett.
Rendelkezik ezen túl a törvénytervezet arról is, hogy a versenypiaci részvételhez szükséges fogyasztásmérő berendezés költsége nem a fogyasztót, hanem a felszerelésért felelős hálózati engedélyest terheli.
Ugyancsak itt a parlamentben nagyon sokat vitatkoztunk arról, hogy miként kellene a Magyar Energia Hivatal jogosítványait erősíteni, bővíteni. Nos, ez a törvényjavaslat döntő lépést tesz ezen a téren, amikor kimondja, hogy a hivatal a monopoljellegű engedélyekkel szemben benyújtott panaszok esetén vitarendező jellegű eljárást folytat le a visszaéléseket megakadályozandó; amikor a korábban engedély nélkül üzemeltetett közvetlen vezetékek és 50 megawatt teljesítmény alatti kiserőművek - legalábbis a 0,5-50 megawatt közötti kiserőművek - létesítése és üzemeltetése is engedélykötelessé válik. Igaz, és jó, hogy így van, ezek úgynevezett egyszerűsített eljárás keretében kerülnek engedélyezésre.
A hivatal a kötelezettségek engedélyesek részéről történő bárminemű megsértése vagy a verseny általuk történő akadályozása esetére hatékony büntetési eszközökkel lesz ellátva, hogy úgy mondjam, fogakat kap a Magyar Energia Hivatal. Ezt valamelyik ellenzéki képviselőtársunk már kiemelte. Örülök, hogy együtt örülünk mindennek.
Az engedélyes társaságokban történő részesedésszerzések, vagyonértékesítések, illetve megterhelések jóváhagyásához szükséges hivatali hatáskör erősödik, a hálózatok biztonságos működtetésére vonatkozó minimális minőségi követelményeket is előírhat a MEH, a Magyar Energia Hivatal az engedélyesek részére.
(21.10)
Végül, de nem utolsósorban, nem utoljára pályázatot írhat ki a Magyar Energia Hivatal erőműépítés és vezetékfejlesztés céljára, ha azt az engedélyesek nem fejlesztik az ellátásbiztonság követelményének megfelelően és a rendszerirányító által szükségesnek tartott mértékben.
Az energetikai társaságok kötelezettségeinek egyértelműsítése is egy lényeges vonása ennek a törvényjavaslatnak. A verseny tisztaságának biztosítása érdekében minden EU-irányelvekben megfogalmazott szétválasztási, úgynevezett unbandling-szabályt, így a számviteli, illetve a döntési és végrehajtási hatáskörök szétválasztási szabályait is pontosan előírja, szigorítja a tervezet. Szigorú adatvédelmi és adatkezelési szabályokat is megfogalmaz az engedélyes számára a tervezet.
A környezetvédelmi szempontok érvényesítése terén egy dolgot emelnék ki, nevezetesen azt, hogy a tervezet a megújuló energiaforrásból és a hulladékból nyert energiákból származó villamosenergia-előállítás támogatásának szabályozását kiterjeszti a kapcsolt energiatermelés elősegítésére is. A most érvényben lévő törvényünk is rendelkezett a különféle megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia kötelező és emelt áron történő átvételéről, ez kerül most kiegészítésre kapcsolt energiatermeléssel is.
Itt tartom szükségesnek megjegyezni azt, hiszen a megújuló energiatermelés szinte egy mitikus erőt kapott, és mindenütt igazán népszerű a téma, sok helyen előjön szakmán túl is, szakmán kívül is, azt gondolom azonban, józanoknak kell lennünk ezen a téren, tisztelt képviselőtársaim, látnunk kell, hogy sajnálatos módon Magyarország természeti adottságai a megújuló energiaforrások területén sem sokkal kedvezőbbek, mint a nem megújuló energiaforrások területén. Ezt nagyon nehéz elfogadni, különösen nagyon nehéz elismerni, de sajnos a tény ettől tény.
Nem véletlen egyébként, hogy az Európai Unió épp Magyarország számára adta meg a legkisebb számokat, a legkisebb kötelezően előírt, betartandó és elérendő számokat a megújuló energiaforrások - hogy úgy mondjam - csatarendbe állítását illetően. Hisz a villamosenergia-termelés területén az a 3,6 százalék, amit nekünk 2010-re el kell érnünk, az a legkevesebb a tagországoknak kiosztott irányszámok közül, de ugyanez vonatkozik az 5 százalékra is, amit a teljes energiastruktúránkon belül kell ebből elérni, és ez nem véletlenül van így, ez annak az elismerése, ami nagyon sajnálatos, hogy sajnos mi ezen a téren is hátrányos helyzetben vagyunk. Ezért amikor a megújuló energiaforrásokról beszélünk - most ennek nincs itt a helye egyébként, mert a törvény ezzel nem foglalkozik részleteiben -, akkor nagyon higgadtan kell a lehetőségeinket ezen a téren mérlegelni.
Szó esett itt a Mavir ügyéről, a TSO kialakításának lehetőségéről a hazai villamosenergia-piac megnyitása óta eltelt időszak tapasztalatai alapján, valamint mert az új EU-irányelv is ezt preferálja. A 2001-ben létrehozott úgynevezett független rendszerirányítót úgynevezett átviteli hálózati rendszerirányítóvá, TSO-vá fogjuk átalakítani, és ennek a lehetőségét is megteremti a tervezet. A jelenleginél kevésbé bonyolult és kevésbé költséges módon működő TSO saját eszközrendszerrel, vagyis hálózattal fog üzemelni, ismét az MVM Rt. részeként, és mindez garantálja a rendszerirányító hatékony működését és ezzel a rendszerhasználati díjak csökkentését is. A több hónapos átalakulási folyamat teljes periódusában jogszerű állapotot és működést biztosít az előttünk lévő tervezet.
A törvénytervezetben szereplő módosításokkal a szabad demokraták tehát egyetértenek. Ezek egyrészt az EU belső villamosenergia-piacára, a kapcsolt villamosenergia-termelésre és a megújuló energiaforrásból előállított villamosenergia-támogatásra vonatkozó három irányelv részletszabályozásainak való pontos megfelelést és a hazai villamosenergia-piac liberalizációját követően felmerült pontosítási igények törvénybe foglalását jelenti.
A törvényjavaslat egyúttal biztosítja, hogy a jelenlegi hazai működési modell, a kettős piac mellett a villamosenergia-törvény összhangba kerüljön az EU joganyagával, a fogyasztók pozíciói és a Magyar Energia Hivatal hatáskörei egyaránt erősödnek. Mindez az oka annak, hogy az SZDSZ jónak, indokoltnak tartja és támogatja az előttünk lévő törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
