DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat számos gondolatot idéz fel, amivel persze itt most részleteiben nem foglalkozhatunk.
Hasznos volt Göndör István képviselő úr és Deutsch Tamás képviselő úr rávilágítása és néhány szempont kiemelése.
(18.40)
Valóban, ezekkel egyetértek úgy is, mint azoknak az időknek szemtanúja és átélője, és úgy is, mint utána a közéletben különböző alkalmak során részt vevő valaki.
Ami miatt most fölszólalok, az az a szándék, az az indok, tisztelt Országgyűlés, hogy néhány elemet még egyszer megvilágítsak azzal a szándékkal, azzal az indokkal, hogy ezeknek az újragondolását javasoljam. Nem szükségképpen itt a határozathozatalok formájában vagy azok módosítására, hanem inkább házi feladat a következő korszak vagy idők történészeinek és azoknak, akik a gyakorló kormányzással foglalkoznak, tehát ennek az Országgyűlésnek is.
Nevezetesen gondolok arra, tisztelt Országgyűlés, hogy a II. világháború végével létrejött új rend és új világ-, intézményrendszer bizony sok terhet és zsarnokságot hozott az országra. A hitleri zsarnokságból esztendők nyomán később egy kommunista, szovjet zsarnokságba került az ország. Az azonban hiányzik, tisztelt Országgyűlés, a mai magyar történelmi köztudatból, hogy 1945-ben szovjet megszállás alatt bár, de Magyarországon általános, titkos választásokat tartott ez az ország. Olyan titkos választásokat, ami korábban sosem volt ebben az országban.
Hét politikai párt és az egész világ szeme rajtunk volt, és ők tanúskodtak arról, hogy itt szabad választások voltak. A New York Times és a londoni újságok is azt írták, hogy milyen példamutató volt Magyarország 1945. november 4-én. Létrejött az Országgyűlés - és itt ültünk össze december 7-én annak nyomán -, megalakult egy olyan koalíciós kormány, és az ország haladt az újjáépítés útján, haladt a stabilizáció felé, haladt a békekötés felé, láttuk a szuverenitás elérkezését 1947 nyarára - de nem úgy történt! Gyalázatos szovjet puccs történt 1947. február 25-én, amit ez az Országgyűlés már törvénybe iktatott, azonban az a másfél esztendő - 1945-46-47 elejéig - demokratikus fejlődés, haladás volt, és azért, mert szovjet megszállás is volt ebben az országban, még nevezetesebbé tette azt az eseményt.
Szeretném azt javasolni, tisztelt Országgyűlés, hogy ez mindinkább gondolkodásunk témája legyen, és feladatul adjuk azoknak, akik ezzel foglalkoznak, történészeinknek. A mai magyar történetírás bizony torzított. Úgy tesz, mintha erről nem tudna. Például hány Magyar Köztársaságot említünk? 1848, 1918, 1945 és ma. Az 1945-ös Országgyűlés és az akkor létrehozott alkotmány Antall Józseftől fogva mindenkiig az újjáalakult negyedik köztársaságnak alapokmánya volt. Ma mégis azt mondjuk, hogy az 1949. évi XX. törvénycikk a mi alkotmányunk, pedig akkor az a magyar alkotmányt éppen eltörölte, az a bolsevista diktatúrát vezette be.
Példákat mondok itt most, tisztelt Országgyűlés, mert nincs mód arra, hogy részletezzem ezeket a perspektívákat, de az, hogy Magyarországon ma politikai viaskodások vannak, túl sok viaskodás van, az többek között azért is van, mert a történelmi tudatunk torzított.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel kérem, hogy ezeket a gondolatokat foglaljuk bele a további értékelésünkbe, önvizsgálódásainkba, és amikor tükörbe nézünk - igenis nézzünk a történelem tükrébe! -, akkor lássuk meg, hogy bizony, van házi feladatuk a történészeknek, a politológusoknak és a törvényhozóknak, mi magunknak.
Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
