HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslat célja és az előterjesztés indoka támogatandó, és a Magyar Demokrata Fórum támogatja is. Ugyanis a korábban Kaya Ibrahim gyűjtőnévvel illetett, mostanában a Britton céghez kapcsolódó olyan akciókról van szó, ahol a köz-, illetve egyéb tartozást felhalmozó kiürült cég eltűnik a nyilvántartásból úgy, hogy az eredeti tulajdonrészek elidegenítése után a tulajdonosok elérhetetlenek, személyazonosságuk sem egyértelműen azonosítható, tartózkodási helyük sokszor ismeretlen, illetőleg vagyontalanok.
Az üzleti élet biztonsága, a hitelezővédelem alapelvei egyértelműen kívánják az ezzel a nemkívánatos jelenséggel szembeni fellépést. A tervezett szabályozás azonban komoly aggályokat vet fel, részben törvényessége, részben pedig hatékonysága, hatásossága tekintetében. A törlési eljárás 56. § (2) bekezdése így szól: az 50 százalékot meghaladó szavazati joggal rendelkező tag felelőssége a cég tartozásaiért korlátozott, az (1) bekezdésben meghatározott esetben a határidő eredménytelen lejártát követően a tag nem hivatkozhat korlátozott felelősségére, és az érintett tag korlátlanul felel a cég ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a törvényes működés helyreállítása érdekében úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Erre őt a cégbíróság az (1) bekezdésben meghatározott végzésében figyelmezteti.
A javaslat korlátlan felelősséget állapítana meg. Ez azonban szembekerül a társasági törvény alapelveivel, különösen annak a felelősség korlátozásáról szóló rendelkezéseivel, azok feltételrendszerével. Az érintett személy viszont egy objektív ténnyel szembeni kimentési bizonyításra köteles, amely nagyon nehéz helyzetet teremt mindkét oldalról, ugyanis a szükséges adatok a cégeljárásban másból, mint az iratokból nem állapíthatóak meg. Ebből az következik, hogy ebből az egész ügyletből csak a bizonyításra kötelezett kerülhet ki rosszul. Ráadásul a javaslat nem említi a céget operatíve vezető vagy vezetők felelősségét. Az 56. § (1) bekezdése szerinti vétség - a cégbíró felhívásának nem teljesítése - szolgálhat némi felelősségi alappal, de a súlyos szankciókkal való fenyegetettségre nem biztos, hogy ez elegendő garancia.
Még bonyolultabb a kérdés a javaslatnak a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítása címet viselő 63/A. §-ában. A 63/A. § úgy szól, hogy a felszámoló vagy a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapíthatja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző öt éven belül vagyoni hányadát átruházó volt tag korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy az átruházás során jóhiszeműen járt el, és a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be.
A javaslat szövege a “rosszhiszemű” megjelöléssel a következőket akarja mondani: az átruházó tag, tudva azt, hogy tulajdonától azért akar megválni, hogy a felhalmozott tartozásaitól megszabaduljon, ezzel az államnak, szállítóinak, hitelezőinek kárt okoz, és ezeket azzal a célzattal teszi, hogy az előbbieknek kárt okozzon. Ez a magatartás a büntetőjog oldalára tereli az ügyet, mert ebben tűnnek ki a csalás alapelemei vagy más, megtévesztésen alapuló és kárt okozó bűncselekmények. Ehhez képest neki kellene a vétlenségét bizonyítani, amely büntetőjogi alapelveket tör át. A hitelezővédelmet viszont az sem biztosítja, ha az adós az átruházás időpontjában fizetőképes volt, mert ennek a kijátszására különböző technikákkal lehetőség van. Prognosztizálható, hogy a törvényszövegben írt tényállás megvalósulása egy szándékos bűncselekmény megállapításától függne, ami ezen a törvényhelyen az eljárás fő kérdése lehet, így a büntetőeljárás végeredményének bevárásához vezethet. Az idő múlása viszont tovább rontaná a hitelező pozícióit.
Összefoglalva: a társasági törvény módosítására is szükség lenne, mert olyan alapelvekről van szó - korlátolt felelősség fogalma és hasonlók -, amelyek a társasági törvényben vagy imperatív, vagy kógens szabályként szerepelnek. Egyebekben olyan szövegmódosításra is szükség volna, amely elkerülné a mostani szövegben megjelenő egyértelmű büntetőjogi felelősséget, és a hitelező védelmét, korlátlan felelősségét a társasági törvényben írt szabály módosításával összhangban, illetve a büntetőeljárástól függetlenül, annak kikerülésével tenné megállapíthatóvá. Amennyiben ezeket alkotmányos és törvényes eszközökkel megoldja a jogalkotó, így éri el, hogy az üzleti élet biztonsága és az abba vetett hit, a romboló magatartás és annak szankciói meghatározása megvalósul, akkor lépést tesz a hitelezők érdekeinek hathatós védelmére. Az előbbiek miatt a helyes cél mellett a jogszabályi megoldás továbbgondolása és jelentős módosítása látszik célszerűnek.
Összefoglalva még egyszer: a célokkal és a szándékokkal egyetértünk, de ezzel a törvényi megoldással nem, mert úgy a hatékonysága, mint számos helyen a törvényessége erősen megkérdőjelezhető. Amennyiben a törvény jelentős módosításon esik át, az MDF támogatni fogja. Köszönöm szépen.
