KOCSIS RÓBERT
KOCSIS RÓBERT
KOCSIS RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy ellenzéki képviselőként kicsit rácáfolva a gyurcsányi totális ellenzékiség doktrínájára, a törvénymódosítás mellett szóljak. Ennek oka, hogy amint az előttünk fekvő törvény módosításának az indokolásában szerepel, az előterjesztő nem kíván eltérni a 2001-ben elfogadott törvény főbb irányaitól.
Természetes, hogy ennyi idő elteltével szükség van néhány technikai módosításra, amely egyrészt az életszerűséget biztosítja, másrészt az időközben lecsapódott gyakorlati tapasztalatokat kívánja beépíteni. Természetes, hogy a gyakorlati alkalmazhatóság tapasztalatainak csiszolni kell a törvényt, a törvény eljárási rendjét és a végrehajtására hivatott intézményrendszert azért, hogy ezeket az értékeket integrált módon meg tudja védeni, és a módosított törvénybe beemelt kategóriákat minél összetettebben tudja megvédeni.
Fontos a világörökség fogalom mint védelmi kategória szerepeltetése és az olyan új elemek beemelése, mint a nemzeti emlékhelyekre vagy történeti emlékhelyekre vonatkozó meghatározások. További eredmény a törvény gyakorlati alkalmazhatóságának megfelelő koncepcionális és fontos örökségvédelmi politika felerősítése is. Biztató, hogy a törvénymódosítás a szabályok előírta közigazgatási egyeztetésen túlmenően társadalmi vitákon is átment, és a szakmai és civil szervezetek is támogatták. Hasznos, hogy a törvénymódosítás együtt jár az intézményrendszer bizonyos korszerűsítésével, amennyiben erősen hangsúlyozza a műemlékvédelem tudományosságát és annak hátterének erősítését.
A törvény legnagyobb eredménye azonban éppen az, ami kimaradt belőle, a 14 állami tulajdonú műemlék fürdő és a többi állami tulajdonú műemlék eladásáról való lemondás. Ugyanakkor hiányolom, hogy nem törekszik a törvény a nemzeti örökségünkbe tartozó műemlékekkel kapcsolatosan idegenforgalmi szempontok érvényesítésére. Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy történelmünk és nemzeti kultúránk emlékeinek bemutatása hazánk, a főváros és településeink legnagyobb vonzerejét jelentik. Állapotuk tükrözi hazánk állapotát.
Szükséges tehát az előttünk fekvő hasznos, ám önmagában nem elégséges törvénymódosításon túl a szemléletváltás és a költségvetési keretek bővítése is. Másképpen: minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Ez esetben annyit, amennyit a költségvetésben a célok megvalósítására fordítani tudnak 2006-tól. A szemmel látható eredményekhez azonban valószínűleg már kormányváltásra lesz szükség.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
