GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Négy héttel ezelőtt mondtam el az első olyan napirend előtti hozzászólást, amelyben a száz lépés programjának első lépéseit ismertettem. Az elmúlt hetekben ezeket a bejelentéseket hol indulatos kritika, hol gúny, hol hangos elutasítás övezte. Ha másért nem, azért érdemes volt ennek nekiállni, mert ma úgy látom, hogy a nyugodtabb és elemzőbb hang volt a jellemző a Házra. Azt hiszem, hogy az ország szempontjából ez fontos, még ha politikailag talán van, aki úgy gondolja, hogy ez rövid távon nem annyira kifizetődő. Szerintem ráadásul rövid távon is ez a kifizetődő, hogy fontos dolgokról szakszerűen, nyugodtan beszélünk itt a Házban.
Ha jól értem a frakciók képviselőinek hozzászólását, akkor abban nincsen vita, hogy amit javasol ez a tizennégy pont a szakképzés átalakításáról, az helyénvaló, az fontos, az egy igazságos és versenyképes Magyarország irányába visz bennünket. Köszönöm szépen a támogatást.
Abban van persze közöttünk vita, hogy kell-e, szükséges-e a szakképzés átalakításáról folyó vitához odabiggyeszteni, hogy most, 2005-ben hogyan is állunk a fiatalok munkanélküliségével, mert legnagyobb jóindulattal sem tudok eltekinteni ez esetben attól, hogy rövid két mondat erejéig felhívjam a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy akiknek ma nincsen munkája, azok képzése 2001-ben kezdődött el. 2001-ben én nem voltam miniszterelnök, 2001-ben nem feleltem a szakképzésért. Volt, aki felelt közülünk, volt, aki az akkori szakképzésért viselte a felelősséget. Az, hogy akkor mi történt, az határozza meg, hogy ma mi van a munkaerőpiacon.
De mondok mást: ugyanez igaz természetesen a kínálati oldalon is. Az, hogy ma mennyi munkahely van, hogy ennek a munkahelykínálatnak milyen a szerkezete, ezek a döntések, ezek a beruházások, az ezen beruházásokról szóló elemzések, hát, sok-sok évvel ezelőtt kezdődtek el, ezért lényegesen jobban megéri az ország számára is meg ezekben a politikai vitákban is némi mértékletesség. Énszerintem tudniillik az érvek akkor fognak hatni, ha van bennük annyi szakmaiság, hogy azok számára, akik hallanak és látnak bennünket, a legelső percben nem lesz árulkodó, hogy bizony itt szakmailag megalapozatlan politikai hangulatkeltés zajlik.
Mit csináltunk az elmúlt években? Tudhatnák, hiszen itt ültek az Országgyűlésben! 2003-ban például módosítottuk a szakképzési törvényt. Tudhatnák, hogy kilenc szakképesítés esetén növeltük a szakképzés idejét. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szerényebben!) Tudhatnák, hogy megváltoztattuk a szakiskolák normatív finanszírozását az iskolák számára kedvezően. Tudhatnák, hogy a tanulószerződésekhez kötődő finanszírozási, képzési feltételeket több lépcsőben és többször megváltoztattuk. Tudhatnák, hogy például a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával tizenhat gyakorlatorientált szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményének gondozásáról állapodtunk meg, azaz adtuk át nekik. Az történt már az elmúlt években is, amiről most beszélek, hogy a munkaerőpiac irányítsa ezt a folyamatot, sokkal inkább, mint az oktatási piac. Ezt tettük.
Egyébként igazuk van, lett volna még több idő és energia akár ezzel is foglalkozni, ha időnként itt a Házban nem egészen kétes színvonalú politikai csatározás zajlana, hanem sokkal inkább mutatnák ezek a viták azt a hangulatot, mint amit a mai napon is az önök jóvoltából is lehetett itt tapasztalni.
Arra kérem önöket, hogy a következő hetek is inkább erre hasonlítsanak, mert lehet, hogy az országnak, gyermekeinknek jobb lesz. Tudják: “Egy igazságosabb Magyarországért!”
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
