POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! A száz lépés program újabb lépéseiről hallottunk itt egy bejelentést, ami a szakképzésre vonatkozik. Egyetértünk azzal, hogy Magyarországon a szakképzésben fordulatra, jelentős változásra van szükség. Mindennek a szüksége nem 2005 tavaszán-nyarán mutatkozik meg, hanem már évek óta jól látható.
A miniszterelnök úr számos olyan elképzelést vázolt itt föl, ami helyes. De helyes lett volna akkor is, amikor ön még csak miniszter, illetve miniszterelnöki tanácsadó volt. Gondoljon bele: az elmúlt esztendőben - az ön miniszterelnöksége erre esik - 20 százalékkal nőtt Magyarországon a munkanélküliség, elérte a 300 ezres lélektani határt. Ezen belül a legfájóbb és a legszomorúbb, hogy ma Magyarországon minden ötödik fiatal pályakezdő munkanélküli. Ehhez képest nehezen érthető, hogy ön már miniszterelnökként miért szavazott meg egy olyan költségvetést, amelyik megszüntette az előző, polgári kormány által kialakított rendet, mely szerint a második szakma megszerzése 24 éves korig ingyenes. Most ezt, úgy hallom, újból alkalmazni kívánják. Jobb lett volna először mérni, és utána szabni, először megérteni a folyamatokat, és utána oktalanul beavatkozni. Ezzel együtt az, amiről most beszél, hogy az Országos Képzési Jegyzéket át kell tekinteni, indokolt, de fölhívnám a figyelmét, hogy 2001 vége óta az önök kormánya nem nyúlt hozzá a Képzési Jegyzékhez, noha az egy folyamatos figyelmet és alakítást kívánó terület.
Ön arról beszélt, hogy most rendelkezésre áll majd az a lehetőség, hogy a nyolcadik osztályt sem befejezett gyerekek, tehát legkudarcosabb, a legnehezebb sorsú, legrosszabb családi háttérrel érkező gyerekek elkezdhetik úgy a szakképzési évfolyamokat, tanulhatnak úgy szakmát, hogy egyszerre egy fölzárkóztató képzésben vesznek részt, és egyszerre a szakmatanulást is elkezdik. Nos, miniszterelnök úr, üsse föl az 1999-ben módosított közoktatási törvényt, amikor ezt a programot felzárkóztató képzés címén megteremtettük. Nem kellett volna 2002 szeptemberétől, illetve 2003 januárjától ezt a programot pénzügyi okokra hivatkozva lehetetlenné tenni és beszűkíteni. Akkor ma nem úgy látnánk hozzá a szakképzés átalakításához, hogy minden ötödik fiatal munkanélküli.
Ön beszélt a képzési kártyáról. Nem tudjuk még ennek a kártyának a tartalmát, nem tudjuk, hogy mire jogosít, mit ad, vajon nyújt-e majd nagyobb lehetőséget a felnőttképzésben részt vevőknek, hogy alanyi jogon képzést igényelhessenek, költségvetési forrásból ilyenhez juthassanak. Noha megalkottuk a felnőttképzési törvényt 2001-ben, de ezt önök nem bővítették államilag finanszírozott képzési lehetőségek megnyitásával. Egyet biztosan tudunk: egy embernek bizonyára jó lesz majd ez a kártya: aki nyomtatja. Fölírom egy borítékban önnek, várhatóan melyik nyomda és ki fogja elnyerni ezt a nyomtatást. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
A finanszírozásról is ejtett pár szót, és az európai fejlesztési pénzek lehetőségéről ezen a területen. Ön itt a múlt héten megörvendeztetett minket néhány grafikonnal. Hoztam én is egyet, de ön ennek nem nagyon fog örülni. (Grafikonokat tartalmazó táblázatot mutat fel.) Itt a közepén pirossal be is jelöltem, hogy mire tessék figyelni. A magasabb grafikon a jelenleg is rendelkezésre álló európai fejlesztési pénz a felnőttképzés területén. Ez a kicsike szürke csík pedig az, amit a Csizmár Gábor által vezetett minisztérium ebből odaítélt és rendelkezésre bocsátott.
Ha összeadjuk a három grafikont, azt látjuk, hogy felnőttképzésre, gyakorlatorientált, a gazdaságban való erőteljesebb részvételre 15 milliárd forint van, és ha összeadjuk az önök kormányának teljesítményét, ebből alig 500 millió forintot pályáztattak ki. Ön jól számol fejben. Mennyi ez? 3,3 százalék. Van pénz, most például rengeteg pénz van felnőttképzésre. Ötlet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), innováció, elképzelés nem volt. Reméljük, hogy ezen változtatni fognak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
