DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Arról, amit a képviselő asszony elmondott, két ponton van alapvetően más véleményünk.
Amikor ön úgy fogalmazott, hogy - igyekszem szó szerint idézni -, aggasztó helyzetben lévő magyar gazdaságról beszélt, akkor ebben nyilvánvalóan erős vitánk van, hiszen meggyőződésem szerint a magyar gazdaság egyáltalán nincs aggasztó helyzetben. A magyar gazdaság, miközben nagyjából 2 százalékkal gyorsabban nő, mint az Európai Unió átlaga, sok-sok európai uniós tagország ezt a növekedési ütemet bizonyosan irigyelné Magyarország esetében, ha náluk ilyen lenne, sok gondjuk kevesebb lenne.
Nem hiszem, hogy a magyar gazdaság általános állapotáról ilyen jelzős szerkezetben helyes lenne beszélni, hiszen a magyar gazdaság (Zaj. - Az elnök csenget.) szereplői alapvetően jól teljesítenek, a magyar gazdaság szereplői hozzák azokat a terveiket, amelyeket meg szoktak fogalmazni az üzleti tervekben, és a magyar tőzsdeindex alakulása, a magyarországi vállalkozások eredményének alakulása, az adózás előtti és adózás utáni eredmény alakulása az elmúlt időszakban mind-mind pozitív volt.
Ha az infláció mértékének alakulását nézzük az elmúlt időszakban, kifejezetten kedvező tendenciát láthattunk magunk előtt a magyar közelmúltban, és ha azt is megnézzük, hogy Magyarországon az elmúlt három évben hogyan nőtt a reáljövedelem, akkor sincs semmi szégyenkeznivalónk, hiszen az elmúlt években több mint 24 százalékkal növekedett Magyarországon a reáljövedelem.
Ha azt nézem meg, képviselő asszony, hogy az elmúlt néhány évben hogyan alakult Magyarországon az átlagos adóterhelés, akkor sincs szégyenkeznivalónk az elmúlt időszakot illetően, hiszen a ’98-as 16,9 százalékról 2002-re 25,8 százalékra növekvő átlagos adóterhelést sikerült 2005-re 19 százalékra ismét visszavinnünk. Azaz lezajlott Magyarországon egy olyan folyamat, amelyben az adóterhek csökkentésével - a kormány több más intézkedésével is - lehetőséghez juttattuk a vállalkozásokat, lehetőséghez juttattuk az üzleti szféra szereplőit.
Tény és való ugyanakkor, hogy Magyarországon a tervezettnél az elmúlt években magasabb volt a költségvetési hiány. A legmagasabb és a leginkább eltérő a 2002. évben volt, hiszen akkor több száz milliárd forinttal lett magasabb költségvetési hiány, mint ami annak idején a kétéves költségvetésben arra az évre tervezésre került. Az is tény, hogy az azt követő években 200-400 milliárdos éves csökkentési ütem mellett sem értük el azt a kitűzött célt, amelyet megfogalmaztunk a költségvetésben. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az ennek az évnek az első időszakában lezajlott intézkedések megalapozzák azt, hogy a következő hónapokban további intézkedésekkel a tervezett költségvetési hiány körül tartjuk ennek az évnek a hiányát.
Jó lenne, ha Magyarországon, mint más európai demokráciákban az ellenzék és a kormánypártok ilyen kérdésekben egyet tudnának érteni. Jó lenne, ha a jelenlegi kormánypártok az ellenzéki pártokban partnert tudnának ahhoz találni, hogy valóban csökkentsük a hiányt. Mi kellene ehhez?
A hiánycsökkentésnek klasszikusan két módja létezik: értsen egyet az ellenzék velünk abban, hogy bizonyos kiadásokat csökkenteni kell az állami költségvetésből, vagy értsen egyet az ellenzék abban, hogy olyan esetben, amikor méltánytalan és aránytalan a közteherviselésben vállalt szerepe az egyes szereplőknek - legyenek ezek vállalkozási szereplők, legyenek ezek magánszemélyek -, akkor itt változtassunk. (Zaj az ellenzéki padsorokban.)
A két ellenzéki párt eddigi hozzászólásaiból nem azt érzékeltem, hogy az ellenzéki pártokban szándék, hajlandóság és akarat lenne arra, hogy ilyen jellegű javaslataira a kormánynak pozitívan válaszolnának, illetve azon túl, hogy állítják különböző mondataikban, hogy bizony csökkenteni kellene a hiányt, és micsoda veszély van, partnerek lennének abban, hogy a hiánycsökkentés intézkedéseiben közösen határozzunk meg bizonyos dolgokat. (Domokos László közbeszól.)
(14.30)
Ha önök ebben partnerek, akkor támasszák alá a hiány nagyságával kapcsolatos aggódásuknak a valóságos tartalmát, egyébként ezek a szavak csak pusztába kiáltott szónak minősülnek. Azt várom, hogy legyenek együttműködők abban is, hogy ha teszünk intézkedéseket, akkor akár a parlamentben is, közösen szavazhassunk erről. Erre lehetőségük lesz még júniusban, hiszen több olyan javaslat fog megfogalmazódni a parlament elé, amely ezt a célt megvalósíthatja.
Remélem, partnerek lesznek. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
