BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az autonómiatörekvések nem ismeretlenek Európában, még akkor sem, hogyha az igazi európai autonómiafilozófia ma még nem létezik. Mondom ezt azért, mert bár sokfajta autonómia létezik, ezekben nagyon kevés közös vonás tapasztalható, és ezeknek a létező autonómiáknak a többsége tulajdonképpen az első, illetve a második világháborút követően kétoldalú vagy többoldalú megállapodások segítségével jött létre.
Az akkori politikai közhangulat és az akkori politikai helyzet azt eredményezte, hogy néhány ország, például Svédország és Finnország vagy a második világháború után Ausztria és Olaszország képes volt megállapodni abban, hogy a vitatott nemzetiségű és a vitatott határok problémáját hogy oldja föl. Mára azonban a helyzet megváltozott, nemcsak a helsinki záróokmány következtében, hanem azért is, mert az azóta kialakult európai intézményrendszer az autonómiákat más megvilágításba helyezte.
Mi következik tehát mindebből? Egyrészt az, hogy az autonómiatörekvések ma már csak és kizárólag akkor lehetnek eredményesek egy adott kisebbség érdekében, ha abban az adott nemzetállam többségi és kisebbségi viszonyok között élő csoportjai meg tudnak egyezni. Teljesen világos, hogy az az autonómia, amely törvényi szabályozást igényel, tehát messze túlhaladja a szokásos emberi jogi vagy esetleg kulturális autonómia határait, ma már alkotmányos kérdés minden egyes országban. Ezeket az alkotmányos kérdéseket mindenekelőtt egy közös európai filozófia mentén kéne megoldani, amire az első lépések az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében, illetőleg miniszteri bizottságában már megtörténtek.
Mi a magyar kormány lehetséges együttműködési formája annak érdekében, hogy a határon túli magyarság különböző autonómiaformákat ki tudjon küzdeni magának? Hangsúlyozom ez utóbbit, hogy ki tudjon küzdeni magának, hiszen elsősorban az adott ország belpolitikai viszonyainak függvénye, hogy az autonómiatörekvések sikeresek lesznek-e.
Ma ott, ahol a magyarság a két legnagyobb tömböt alkotja a szomszédos országok esetében, így Romániában és Szlovákiában, a magyarok, a magyarok politikai pártjai a rendszerváltás óta szinte egyfolytában részesei valamilyen formában a többségi kormányzásnak.
(14.10)
Teljesen világos tehát, hogy amikor a magyar kormány tárgyal ezen országok kormányaival, akkor mindenekelőtt a magyarok álláspontja számára a meghatározó.
Végül, de nem utolsósorban azt gondolom - és ez a többi ország esetében is igaz -, hogy a magyar Külügyminisztérium minden szakmai, elemző segítséget megad ahhoz, hogy ezek az autonómiaelképzelések kialakuljanak, támogatni pedig azt fogja tudni, akár kétoldalú tárgyalások során is, amelyeket egyébként az adott országok magyar közösségei magukénak éreznek, és támogatni fognak.
Kérem, képviselő úr, hogy válaszomat fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
