GODÓ LAJOS
GODÓ LAJOS
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Külön örülök annak, hogy a minisztérium vezetése részéről ön válaszol a kérdésre, hiszen ön előtt a legismertebb tény a cigánytelepek helyzete. Nyilván lehet, hogy az elnök úr összekeverte az ellenzéki képviselő úr esetében a válaszadást, mert itt takarításról volt szó, és félek, hogy a cigánytelepeken élők rendkívül rossz lakhatási és szociális helyzettel kénytelenek szembenézni. Legtöbb esetben az alapvető infrastruktúra hiányzik, az alapellátások elérhetetlenek a telepeken élők számára.
Az elmúlt 30 évben több kormányzati intézkedés próbált megoldásokat kidolgozni a helyzet javítására, legtöbb esetben azonban nem voltak igazán sikeresek ezek a kezdeményezések, ugyanis a ma ismert telepek jelentős része azért alakult ki, mert egyrészt a telepfelszámolás során csak a lakhatási elemmel foglalkoztak a megvalósítók, másrészt nem sikerült megoldani a térbeli elkülönülés problémáját. A telepek elhelyezkedése egyenlőtlen az országban, egybeesik a cigány nemzetiségűek területi megoszlásával. Különböző felmérések alapján a cigány lakosság létszáma 500-700 ezer fő között van, több mint 50 százaléka az ország északkeleti megyéiben - Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Heves megyében, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Pest és Hajdú-Bihar megyében - él. Ennél alacsonyabb, de jelentős a roma népesség száma a Dél-Dunántúlon is.
A romák több mint 60 százaléka községekben, aprófalvakban és mintegy 14 százaléka még telepeken, gyakran igen kedvezőtlen, sokszor az egészségre is ártalmas körülmények között lakik. Hagyományosnak tekintett cigánytelepeken pedig a romák 6 százaléka, megközelítőleg 36 ezer ember lakik.
