DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitanapnak örülök, és köszönöm, hogy kezdeményezték. A vitanap címének már kevésbé tudok örülni, mert az ellenzék immár sokadszor azt próbálja sugallni, mintha a baloldali kormányzás alatt rossz lenne e hazában élni. De hát nem így van.
Van okunk azonban ünnepelni, mert a tanácsrendszert felváltva, 15 éve, az 1990-es őszi választásokon született meg az új magyar demokrácia helyi hatalmi ága, az önkormányzati rendszer. Az önkormányzati rendszer kiállta az idő próbáját. A közjogi gondolkodást átalakítva olyan alkotó energiák szabadultak fel, amelyek segítségével óriási lemaradást sikerült pótolni a közszolgáltatások terén és a helyi társadalom egészében.
Bátran állíthatom, hogy az éppen aktuális kormányzat színétől függetlenül, az önkormányzatiság és az önkormányzatok fejlődtek; a hazai társadalmi folyamatok pozitív alakítói voltak és pozitív alakítói ma is. Bár a politikai csaták az önkormányzatokat sem kerülik el, itt inkább jellemző a helyi demokrácia kívánatos működési módja, a helyi ügyek, az emberek érdekében történő összefogás.
Nem tartanám szerencsésnek, ha az önkormányzatok működését pusztán pénzügyi oldalról kívánnák a kezdeményezők értékelni. Az önkormányzatiság ennél sokkal többet jelent, és sokkal többet is érdemel. A cél, hogy az emberek érdekében működjön egy helyi közösségi döntések meghozatalára alkalmas demokratikus felépítmény.
A cél jó színvonalon megvalósult. Gondoljuk végig, hogy e bonyolult rendszer jogi, szervezeti, pénzügyi eszközeinek kialakítása és folyamatos karbantartása milyen hatalmas munkát jelentett e másfél évtizedben a politika és a közigazgatás szereplőinek egyaránt.
Vizsgáljuk meg, ha kérdésként fogalmazzuk, a helyi önkormányzatok európai chartájának tételeit, tudunk-e igennel felelni ezekre. Ez azért is fontos, mert a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája nagyon komoly hatást gyakorolt a magyar önkormányzati rendszer kialakítására. Emlékezzenek csak vissza, képviselőtársaim, hogy amikor a rendszerváltás után ennek a vitája itt a parlamentben lefolyt, ezeket az értékeket és az önkormányzati chartában megfogalmazott elveket a magunk számára is kötelező elvként fogadtuk el, akartuk elfogadni, és ehhez igazítottuk demokratikus önkormányzati rendszerünket.
Tehát tegyük fel ezeket a kérdéseket, hogy a helyi önkormányzati chartának megfelel-e a mi önkormányzati rendszerünk.
Első tétel: a helyi önkormányzatok jogszabályi keretek között maguk szabályozzák, igazgatják-e a helyi lakosság érdekében a közügyek lényegi részeit? Erre a kérdésre a válaszunk: igen.
A jogot olyan testületek gyakorolják-e, akiknek tagjait általános választójogon alapuló, szabad, titkos szavazással választják? A válasz: igen.
Vannak-e a testületeknek felelős végrehajtó szervei? Igen.
Biztosított-e az állampolgárok közvetlen részvételének lehetősége a közügyek intézésében, mint népszavazás, népi kezdeményezés? Igen.
Rendezett-e az önkormányzatok feladat- és hatásköre? Igen, de vannak további tennivalóink.
Teljes és kizárólagos-e a helyi önkormányzatok hatásköre? - ami azt jelenti, hogy más közigazgatási szerv nem vonhat el tőle hatáskört. A válasz: igen.
Jogosultak-e a nemzeti gazdaságpolitika keretein belül megfelelő saját pénzügyi forrásokra, amelyekkel saját hatáskörben szabadon rendelkeznek? A válasz: igen.
Arányban állnak-e pénzügyi forrásaik az alkotmányban és jogszabályokban meghatározott feladataikkal? Igen, de el kell ismerni, hogy szűkösen.
A pénzügyileg gyengébb önkormányzatok védelmére vannak-e kiegyenlítő eljárások? Igen, vannak.
Tehát azt gondolom, képviselőtársaim, hogy büszkék lehetünk arra, amit ezen a téren elértünk.
Önkormányzati rendszerünk az alkotmány 1990. évi módosítása és az önkormányzati törvény elfogadása óta nagy utat járt be. A tanácsi rendszer helyi hatalomgyakorlása helyett mára a szolgáltató önkormányzat jelent értéket. (Zaj a Fidesz soraiban.) Csak megvártam, amíg a képviselőtársaim üdvözlik egymást, mert egy picit hangosan tették, és talán másokat érdekel, amit mondok. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Dr. Áder János: Ne aggódjon, miniszter asszony, figyelni fogunk!)
Az állam mindenhatóságát felváltotta a helyi autonómia, a közszféra, a piaci szereplők, a civil társadalom önálló feladatmegoldása. A szabályokkal körülbástyázott, lelketlen, nehézkes, bürokratikus működésből jórészt kilábaltunk, eljárásaiban rugalmasabb, humánus, de a törvényes, jól szabályozott, hatékonyabb működés felé változik a rendszer. Hiszem: az önkormányzati rendszer nem függetleníthető sem az ország gazdasági teljesítményétől, sem a politikai, társadalmi intézményrendszer különböző elemeitől.
Csak hogy néhány jellemző példát mondjak: az első ciklusban a nagy állami privatizációban az önkormányzatok is részt vettek, annak pozitív és negatív jellemzőivel és felhangjaival együtt. A második ciklusban, a '90-es évek közepén történt kényszerű költségvetési megszorításokat az önkormányzatok sem kerülhették el. Az Orbán-Torgyán-kormány különbségtevő támogatási módozatát az önkormányzatok nagy része bánta.
(9.10)
Végül az Európai Unióhoz való csatlakozás közösségi jogharmonizációt igényelt, és az uniós támogatások fogadásához szükséges belső szellemi és anyagi felkészítés elkezdődött.
Beszélni kell arról is, hogy az évek során felhalmozódtak az önkormányzati rendszerben olyan problémák, amelyek javarészt a közigazgatási rendszer egészében jelentkező működési gondokból fakadnak. Egyik megelőző kormány sem vállalta a szükséges reform elindítását - az Orbán-Torgyán-kormány sem. Az önkormányzati rendszer szétaprózott, túlzottan központosított az újraelosztás; ezek és a feladatfinanszírozás problémái, a települések teljesítőképességében mutatkozó egyenlőtlenségek mind abba az irányba mutatnak, hogy korszerűsíteni kell a közigazgatást. Ennek a munkának neki kellett látni.
Mi más utat járunk e tekintetben, mint amire a Fidesz készül. Valamennyien olvashatták a híradásokban, hogy Varga Mihály képviselő úr egy konferencián szó szerint a következőt mondta: „3200 önkormányzat működik Magyarországon, Svédországban ez a szám 300 fölött van, Nagy-Britanniában 600 fölött, tehát itt egy kicsit szétaprózott ez a rendszer, itt szerintem valamilyen módon olyan átalakítást érdemes elindítani, amely gazdasági szempontból koncentrálja az önkormányzatok erejét.” És azt, utalt vissza egy korábbi hozzászólásra, amit a miniszter úr mondott, hogy a kistérségi program indult el, helyes iránynak tartja, azonban kevesli, és az önkormányzatok számának csökkentésében látja a megoldást. (Dr. Áder János: Ilyet nem mondott, ez hazugság! – Közbeszólás az MSZP-frakció soraiból: Ezt mondta! – Dr. Áder János: Nem mondott ilyet!) Én azt gondolom, mi más úton akarunk járni, mi azt a korszerűsítési programot akarjuk végigvinni, amely a kistérségi rendszer kialakítását jelenti. (Dr. Áder János: Nem a Népszabadságból kellene tájékozódni, vagy nem csak abból! Ott van a Népszabadságnál a helyreigazítási kérelem!)
Tisztelt Országgyűlés! Kormányunk célja a szolgáltató, ügyfélközpontú közigazgatás megteremtése (Dr. Kosztolányi Dénes: Szomorú, hogy maga a belügyminiszter hazudik ebben az országban!), a korszerűsítés elvei pedig a települési autonómia megerősítése mellett a kormányzati hatáskörök decentralizációjában és a feladatellátások integrációjában fogalmazódott meg. A decentralizáció során 2004-ben 23 milliárd forint került a minisztériumoktól a regionális fejlesztési tanácsok hatáskörébe. A költségvetésben ez már 58 milliárd forint, amelyből másfél milliárd forintot a településihulladék-közszolgáltatás fejlesztésére, 10 milliárd forintot belterületi közutak burkolatfelújítására lehet felhasználni.
Azt akarjuk, hogy a legkisebb településen élők és gyermekeik elérhető közelségben magas színvonalú oktatásban, egészségügyi és szociális ellátásban részesüljenek; esélyeiket, lehetőségeiket ne korlátozzák egy-egy kistelepülés szűkösebb erőforrásai; a fejlesztésekhez egyesíteni tudják erőiket; az igazgatási ügyeket gyorsan, szakszerűen intézzék az itt lakók számára. Ezért ösztönözzük, hogy fogjanak össze, és közösen javítsanak a szolgáltatások színvonalán. A kistelepülések túlélését az összefogás garantálja, ezért az a kormány álláspontja, az az álláspontunk, hogy a közös feladatellátás, a kistelepülések pénzügyi ösztönzése a közös feladatellátásra, ez a jövő útja, ez jelent megoldást a kistelepülések számára, és még véletlenül sem az önkormányzatok megszüntetése.
A térségi modellkísérletek és a már megalakult társulások is bizonyítják, hogy nem veszít senki, ezzel mindenki nyer: a kistelepülések jobb minőségű szolgáltatást kapnak, a városok szerepe pedig felértékelődik. A társulás nem vesz el feladatot a várostól, több város együttműködése esetén pedig munkamegosztás alakulhat ki. Ennek érdekében fogadtuk el a kistérségek önkéntes társulásáról szóló törvényt. Tavaly 7,7 milliárd forintos pályázati alapot hoztunk létre a társulások ösztönzésére, eredményeként a 168 statisztikai kistérségből év végére 118 helyen alakították meg a többcélú kistérségi társulást, valamint 39 helyen a területfejlesztési társulást. Ehhez további 9 milliárd forint járul, amely a már megalakult társulások által vállalt feladatok normatív finanszírozásra szolgál. Az újonnan megalakuló társulások számára, tehát azoknak a társulásoknak a számára, amelyek az idén alakulnak meg, ismét egy pályázati rendszer áll majd rendelkezésre 6,4 milliárd forintos pályázati összeggel. Szakmai műhelyeinkben elkészült a regionális önkormányzatok felállítására vonatkozó koncepció. Felkérésemre a dél-dunántúli régióban - reményeim szerint a közeljövőben - indul az önkormányzatok regionális szintű társulása.
Az Országgyűlés elfogadta a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvényt, amely az ügyfélközpontú közigazgatás kialakítását célul tűzve, 47 év után újraszabályozza ezt a területet, és egy korszerű, az ügyfelek szempontjait szem előtt tartó, teljes mértékben ügyfélközpontú, új közigazgatási hatósági eljárás fog hatályba lépni november 1-jén. Jelenleg folyik a közigazgatás felkészítése a hatálybalépésre, és arra, hogy korszerű, magas színvonalú, gyors, pontos, szakszerű kiszolgálásban részesüljenek az állampolgárok. (Dr. Kosztolányi Dénes: Mennyi pénzből?!)
Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzatok állami támogatása 1991-ben 237 milliárd forint volt. Tíz év alatt, 2001-re, évi 795,3 milliárdra nőtt, tehát tíz év alatt igen jelentős a növekmény. 2005-ben ez a támogatás már 1350 milliárd; ebben persze a leglényegesebb elem a 2002-ben végrehajtott 50 százalékos közalkalmazotti bérfejlesztés hatása, amely az önkormányzati rendszerben is megjelenik bértömeg formájában. A kormány javaslatára a decentralizálás jegyében 2003-tól a személyi jövedelemadó helyben maradó része 5-ről 10 százalékra emelkedett, a gépjárműadó pedig teljes egészében a beszedő önkormányzatnál marad, ezzel is segítve az útfelújítás pénzügyi forrásainak megteremtését. 2002-ben 14,5 százalékkal, 2003-ban 16,5 százalékkal, 2004-ben pedig 0,3 százalékkal nőtt az állami hozzájárulás reálértéke. 2004-hez hasonlítva a 2005-ös évben 100 milliárd forint körüli támogatásnövekmény várható - ez közel 8 százalékos növekedés, az inflációs prognózist is figyelembe véve 3,5 százalékos reáltámogatás-növekedést jelent.
A helyi önkormányzatoknak az Európai Unióból származó forrása 23 milliárd forintról 54,4 milliárd forintra nő; a 2005-ös évre ez két és félszereződő nagyságrendet jelent. Az uniós társfinanszírozásban, illetve hazai forrásból megvalósuló fejlesztéseket szolgáló fejezetektől átvett pénzeszköz várhatóan 60 milliárd forint lesz. Az így több mint 1460 milliárd forintot kitevő támogatás növekménye csaknem 11 százalékkal haladja meg az előző évi előirányzatot.
A következőkben az önkormányzatokra fordított állami juttatásokból kiemelek néhány fontos tételt. A szociális feladatok ellátására közel 30 milliárd forint a támogatásnövekmény. A helyi tömegközlekedés támogatását első ízben a 2004-es költségvetés vállalta, akkor közel 9 milliárd forint összegben, 2005-ben ez 15 milliárd forintra emelkedett. A belterületi szilárd burkolatú utak burkolatfelújításához - ezt úgy hívja az önkormányzati köznyelv, hogy kátyúpénz - 10 milliárd forint áll rendelkezésre, ami 2005-ben 30 százalékkal túlléphető, illetve 2006-ra 50 százalékos mértékig vállalható rá kötelezettség. A helyi önkormányzatok saját forrását is tekintve így közel 35 milliárd forintos útfelújítás valósulhat meg. Az uniós támogatásokhoz szükséges önerő biztosítására rendelkezésre álló előirányzat 3 milliárd forinttal, 7,4 milliárd forintra nő.
A közoktatásban az esélykiegyenlítés folytatása, a korszerűbb taneszközök, felszerelések beszerzése, az informatikai fejlesztés élvez prioritást. Tovább bővül az ingyenes tankönyvellátásban részesülők köre, az erre fordított pénz 4 milliárd forinttal több, mint tavaly. A decentralizált döntéshozatal érdekében jelentősen emelkedtek a fejlesztési tanácsok jogkörébe utalt források, idén ez 58 milliárd forintot jelent, amelyből 42 milliárd forint az önkormányzatok fejlesztési, felújítási feladatait szolgálja.
(9.20)
Az önkormányzatok jelentős fejlesztési lehetőséget nyertek el a cél- és címzett támogatások rendszerében: 2002-2004-ben a központi költségvetés több mint 200 milliárd forint támogatást nyújtott, amely alapján mintegy 300 milliárd forint összértékben történtek beruházások. További jelentős pályázati lehetőséget jelentett a bérlakásprogram, a lakóépületek energiamegtakarítási programja, a települési szilárdhulladék-közszolgáltatás fejlesztési programja.
Tisztelt Országgyűlés! Nem akarok ennél részletesebben beszélni finanszírozásról, hiszen a kormányzati munkamegosztásban Katona Tamás államtitkár úr erről részletesen fog beszélni. Csak mindenesetre szerettem volna néhány példával a hangsúlyait megmutatni annak, hogy az önkormányzati finanszírozáspolitikában melyek azok az igen fontos kérdések, amiket a kormány prioritásnak tart.
Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzatok fontos partnerei a kormánynak, nincsenek jelentős, őket érintő döntések az önkormányzati szövetségekkel történő egyeztetés nélkül. Ezúton is szeretném megköszönni a szövetségek vezetőinek az eddig tanúsított partnerséget, a korrekt viszonyt. Ha valahol, hát az önkormányzatiságban nincs helye a becsontosodott, hátra-hátratekintgető szemléletnek. Itt közvetlenül tetten érhető a polgárok igénye a helyi demokrácia kiteljesítésére, a modernizációra, a sokszereplős együttműködési rendszerre, a nyílt közigazgatásra, az informatika bevonására, az állami decentralizációra, a minőségi szolgáltatásokra.
Nincs tehát létjogosultsága a vitanap címében feltett kérdésnek. A magyarországi önkormányzati rendszer stabil, betölti hivatását, a közigazgatás korszerűsítése napirenden van, az önkormányzatok fejlődnek. Kormányunk ismeri a polgárok önkormányzati szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeit, és ennek megfelelően cselekszik.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
