NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Hadd hívjam fel az önök figyelmét, képviselőtársaim, arra az egyezményre, amit napirendünkre vettünk, és hadd tegyem fel önöknek azt a kérdést, hogy nem ismerős-e ez az egyezmény, nem hasonlít-e ez az egyezmény, a magyar-román szociális biztonsági egyezmény kísértetiesen valamire. Ezt az egyezményt feltűnően nagy csendben írta alá október 20-án a magyar és a román fél az együttes kormányülésen, és feltűnően csendben, szinte adventi csendben terjesztette a magyar parlament elé a kormányzat.
Milyen egyezményről van itt szó? Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az egyezmény, amit most tárgyalunk, ez ugyanaz az egyezmény, amiről tavaly december 5-ét megelőzően tudomást szereztünk. Akkor meglehetősen váratlanul szereztünk tudomást ennek az egyezménynek a létéről, gyakorlatilag változatlan formában terjesztette a kormányzat a parlament elé az egyezményt, változatlan formában az egy évvel ezelőtti formáját tekintve.
Mi a lényege ennek a javaslatnak? Az a lényege, hogy az áttelepülők esetében a társadalombiztosítási rendszer tekintetében áttérünk a területi elvről a biztosítási elvre, ami azt jelenti, hogy az áttelepülő erdélyinek a nyugdíját immáron nem Magyarország fogja fizetni, hanem Románia fizeti. Ez az az egyezmény, tisztelt képviselőtársaim, amelynek a létével kapcsolatban meglehetősen izgalmas vitákat folytattunk egy évvel ezelőtt. Tagadták ennek az egyezménynek a létét. A külügyi bizottságban kezdeményeztük, hogy megvitathassuk ezt az egyezményt, de nem sikerült. Emlékeztetnék arra, hogy határozatképtelenné tette a kormánypárti többség a bizottság ülését, sőt ez az az egyezmény, aminek a kapcsán az egészségügyi miniszter úr, Rácz Jenő egészségügyi miniszter úr itt a parlamentben bujkált, mialatt a külügyi bizottságban kellett volna beszámolnia erről az egyezményről.
Tisztelt Parlament! Ez az az egyezmény, amely önmagában, a puszta léte által leleplezi azt a kampányt, amelyet a kormányzat az adófizetők pénzéből december 5-ét megelőzően folytatott. Ez az az egyezmény, amely leleplezi azt a kampányt, amely 800 ezer magyar beáramlásával próbálta riogatni a magyar választópolgárokat, és próbálta a magyar állampolgárokkal elhitetni, hogy a határon túli magyaroknak az állampolgársága a magyar nyugdíjrendszer összeomlásával fenyegetne. Ez az az egyezmény, amelyet megelőző kampány elvezetett oda, hogy Magyarországon gyanakvást sikerült a határon túli magyarok iránt kelteni, és kiábrándulást sikerült kelteni a határon túli magyarokban, amelynek eredményeként csak az idei március 15-ei eseményeket hadd idézzem föl, amikor Székelyföld nagyvárosainak a főterein a magyar miniszterelnök üzenetét kifütyülték, a román miniszterelnökét pedig megtapsolták.
Nem túlzás, ha azt mondom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az egyezmény egy corpus delicti, ez egy bűnjel. Egy bűnjel, amely, hangsúlyozom, önmagában leplezi le azt a kampányt, amit egy évvel ezelőtt önök, a kormányzat és a kormánypártok folytattak. S ha bűnjel ez az egyezmény, akkor ez a bűnjel, hogy most így nyilvánvaló lett mindannyiunk számára, akkor kötelez. Morális értelemben mindenféleképpen kötelez bennünket, szembesíti önöket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a december 5-ét megelőző kampányuk álságos és megalapozatlan mivoltával, hiszen látható, nyilvánvaló immár (Az elnök ismét csenget.) a vak számára is, hogy alaptalan volt, amivel a magyar polgárokat próbálták fenyegetni. (Az elnök ismét csenget.)
(17.40)
Befejezésül, tisztelt elnök úr, úgy látom, hogy az egyezménynek immáron a ratifikálása viszont megnyitja az utat, hogy az állampolgárság kiterjesztéséről megfelelő egyeztetéseket kezdjünk. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Idő! - Dr. Magda Sándor: El kell venni a szót tőle! - Az elnök ismét csenget.) S ha nem most, akkor majd a 2006-os választásokat követően.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
