DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Miniszterelnök úr előadásából is világosan kiderült, hogy Magyarországnak nem sikerült egyedi elbírálást elérnie. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban.) Látom az ön mosolyát, és hallom a szocialisták megjegyzéseit. Tudják, ez a mondat nem tőlem származik, hanem az önök korábbi miniszterelnökétől, Medgyessy Pétertől, aki még ellenzéki politikusként állította ilyen magasra a mércét. Aztán kormánypártiként, már miniszterelnökként Medgyessy Péter ezt a lécet leverte, és úgy tűnik, hogy most Gyurcsány Ferencnek sem sikerült átugrania ezt, még egyszer mondom, az önök által állított mércét. (Dr. Magda Sándor: Savanyú a szőlő.) De nem is ez az érdekes. Azt hiszem, sokkal fontosabb, hogy Magyarország valójában mekkora összeget is kap.
Miniszterelnök úr érdekes módon most erről nem beszélt. Korábban viszont, két nappal ezelőtt beszélt erről az összegről. Ráadásul egymásnak ellentmondó számok jelentek meg az elmúlt napokban. Az ön pénzügyminisztere, Veres János egy tévéinterjúban még 22,6 milliárd eurós támogatásról beszélt, most is bólint rá, hogy hét év alatt ennyit kap majd Magyarország; ön ugyanazon a napon, miniszterelnök úr, már 30 milliárd euróról beszélt. (Dr. Veres János: Összekeveri a kohéziós pénzekkel.) Azt is hozzátette, hogy ez jobb végeredmény, mint amennyit az európai parlamenti képviselőink közös erővel kialkudtak.
Miniszterelnök Úr! Ön 30 százalékkal magasabb összeget jelölt meg, mint amennyit mi valójában kapunk. Miniszterelnök Úr! A trükkös költségvetési könyvelés után most jön az európai uniós forrásokkal való szélhámoskodás? (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Közbekiáltások ugyanott: Hogy beszélhetsz így?! Ülj le!) Lehet, hogy ennek a vége egy újabb kormányzati sikerpropagandát tükröző fizetett hirdetés lesz? Lehet, hogy ezt a valójában csak az ön fantáziájában szereplő összeget a hirdetésekben majd el is költik látványos, soha meg nem valósuló beruházásokra? Miniszterelnök úr, kérem önt, ne menjenek ezen az úton tovább!
Mi készséggel elismerjük, hogy a brüsszeli megállapodás jobb, mint az utolsó brit ajánlat volt. Készséggel elismerem azt is, hogy önnek is szerepe volt abban, hogy Magyarország a következő hét évben több forráshoz jut, és hogy néhány - néhány - szigorítást sikerült kivédenünk. De kérem önt, ne éljen vissza a magyar polgárok tájékozatlanságával! Kérem önt, még csak véletlenül se jusson eszébe fizetett hirdetésben reklámozni a brüsszeli eredményt!
Miért mondom ezt? Azért, mert néhány napja csak, hogy az ön gazdasági miniszterét újabb turpisságon érték. Múlt héten ön itt, a parlamentben, miniszterelnök úr, hivatkozott a Financial Times cikkére, amiben többek között az alábbi mondat olvasható: “A magyarok jobban élnek, mint valaha.” Korábban is hallhattunk hasonló kijelentéseket, többek között öntől is, hogy Magyarországon nagy a jólét, a gazdasági miniszter úrtól, hogy dübörög a gazdaság, és hogy minket irigyel Franciaország, Spanyolország, Németország. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!)
Amikor a múlt heti felszólalása közben néhány fideszes képviselő célzást tett arra, hogy vajon Magyarországnak mennyibe került ennek a cikknek a megjelentetése, ön a következőt válaszolta: “Kár azt kiabálni, hogy a cikk mibe került, az Európai Unió kultúrája, a kormány kultúrája más.” Ön tehát cáfolta, hogy fizettek volna ezért a cikkért. Két nappal később a Gazdasági Minisztérium szóvivője kénytelen volt elismerni, hogy a Gazdasági Minisztérium 20 millió forinttal támogatta a hatoldalas melléklet megjelentését. (Felzúdulás a kormánypárti oldalon. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Magyarul önök feladtak egy fizetett hirdetést egy brit lapban, amiben agyba-főbe dicsérték saját magukat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!) Ráadásul önök a brit lap pénzért vásárolt cikkét egész oldalas magyarországi fizetett hirdetésben idézték, pénteken meg is jelent különböző napilapokban.
Tehát önök 20 millió forintért vásároltak három kampánymondatot, amit újabb, további tízmilliókért, egy hazug kormánypropaganda szolgálatába állítottak. Miniszterelnök úr, nem gondolja, hogy annak a sok tízmillió forintnak, amit önök a választók megtévesztésére fordítanak, jobb helye lenne? Jobb helye lenne például a fogyatékosokat ellátó szervezeteknél, a kistelepülési önkormányzatoknál, az ellátásuk biztonságáért aggódó idősotthonok lakóinál? Miniszterelnök Úr! Önöknek semmi sem drága a hatalom mindenáron való megtartásáért? (Derültség a kormánypártok soraiban.)
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)
