DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A múlt pénteken több ezer polgártársunkat láttuk felvonulni és tüntetni az egyházi iskolák finanszírozásával kapcsolatban. A tüntetéssel kapcsolatban legalább három kérdést kell föltenni magunknak. Az első kérdés: helyes-e, ha az emberek tüntetéssel gyakorolnak nyomást a politikai döntéshozókra? A második kérdés: helyes-e, ha egy olyan ügyben, amelyben nyomást akarnak gyakorolni, gyerekeket mozgósítanak? A harmadik kérdés: vajon igazuk van-e a tüntetőknek és a mögöttük álló egyházi vezetőknek és politikusoknak?
Az első kérdésre nekünk, szabad demokratáknak a válaszunk természetesen igen, hiszen azt gondoljuk, hogyne, igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a költségvetés például politikai döntés. Persze, hogy politikai döntés, a legfontosabb politikai döntésünk. A választópolgárok négyévente döntenek arról, hogy kinek adnak felhatalmazást arra, hogy ezt a politikai döntést meghozza. A választási ciklusban a választások között természetesen mindenkinek joga van különböző módon nyomást gyakorolni a döntéshozókra, hogy meghozzák a számukra kívánatos döntést. Tehát az, hogy valaki ki akarja fejezni a véleményét, rendben van.
(14.10)
De térjünk át a 2. kérdésre, mert ez az igazi súlyos kérdés! Nekem az a véleményem, hogy vitázni lehet arról - hiszen folyt is vita arról -, hogy a gyerekeket szabad-e kivinni a tüntetésre, de ma már tudjuk, hogy kötelezték őket arra - jó néhány iskolában -, hogy elmenjenek a tüntetésre. (Zaj az ellenzéki pártok padsoraiban. - Egy hang a Fidesz soraiból: Hazudsz!) Kötelezték őket, hiszen azt is tudjuk, hogy beírtak ellenőrzőkbe, és ezekbe az ellenőrzőkbe azt írták be, hogy el kell menni a tüntetésre, és aki nem megy el, azt hiányzásnak tekintik, ahol csak orvosi igazolás fogadható el felmentésként. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban. - Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Szégyen! - Az elnök csenget.)
Azt is tudjuk, hogy jó néhány helyen dolgozatot írattak a gyerekekkel, azokkal, akik nem mentek el a tüntetésre, és ott maradtak. Ez, tisztelt képviselőtársaim, ahogy az ellenzék mondja: szégyen! Úgy, ahogy van, szégyen! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: A hazugság a szégyen, Gábor! - Moraj.) A Magyar Köztársaság egyik legkomolyabb szégyene az utóbbi időben, és ezzel szembe kell néznünk.
A múlt pénteki tüntetés szervezői eltértek attól a demokratikus gyakorlattól, amit az elmúlt 15 évben követtünk, nevezetesen - szemben a pártállami gyakorlattal -, hogy nem arra biztattuk - mint a pártállam idején - a munkahelyen lévőket és az iskolákban lévőket, hogy jöjjenek ki és masírozzanak május 1-jén és április 4-én a különböző ünnepeken, és kötelezték őket arra. Ettől a gyakorlattól eltértünk az elmúlt 15 évben, búcsút mondtunk neki, és most újra jó néhányan vissza akarnak menni erre a pontra. Ezt nem engedhetjük meg, képviselőtársaim, ez szembemegy a demokratikus meggyőződésünkkel.
Nagyon fontos azt is tisztáznunk, hogy ha valóban őszinte lenne az az ellenérv, amit jó néhány egyházi iskola részéről mondanak, hogy egyébként ők önkéntesre tervezték ezt a tüntetést, akkor miért nem szombatra szervezték meg, tisztelt képviselőtársaim. Miért pénteken volt ez a tüntetés? (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Iskolaidőben!) Pénteken iskolaidőben? Hogy lehet elképzelni, hogy pénteken iskolaidőben csak úgy maguktól, jószántukból mennek el a gyerekek tüntetni? (Zaj az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Ha valóban az lett volna a szándék, hogy gyerekeket ne vigyenek oda, ha valóban őszinte lett volna ez a szándék, akkor szombatra szervezik meg ezt a tüntetést és nem pedig péntekre. Péntekre azért szervezték - és ezt is lássuk tisztán -, hogy a gyerekeket beleprovokálják ebbe a helyzetbe; egy olyan szituációban, amikor, tudjuk jól, a tanár és a diák közötti viszony, tisztelt képviselőtársaim, hierarchikus viszony. Mert egy diák nem engedheti meg magának azt sok esetben, hogy a tanárnak azt mondja, hogy nem, nem megyek el tüntetni, mert nekem más a politikai meggyőződésem, mert utána joggal fél attól, hogy a tanárnak ezernyi eszköze van arra, hogy visszaéljen a helyzetével, hogy megbüntesse őt ez ügyben; lásd: dolgozatot íratnak velük.
Nézzük meg a harmadik kérdést is, tisztelt képviselőtársaim, hogy vajon igazuk van-e a tüntetőknek, tényleg az-e a helyzet, amire gondolnak, és amit elmondtak, hogy az egyházi iskolák finanszírozásukat tekintve nehéz helyzetben vannak. Erről vita folyik a költségvetésben, úgyhogy ennek a részleteibe nem akarok belemenni, de legyen világos, hogy mi, szabad demokraták úgy gondoljuk, hogy bizony az egyház és az állam közötti viszony része az, hogy nem kell az államnak számtalan dolgot pénzügyileg támogatni, például a hitéleti támogatásra gondolok, ami az egyházak finanszírozásába és költségvetésébe beépül.
Azt is fontosnak tartjuk, hogy ezt a viszonyt gondoljuk át és alakítsuk át, mert nem jó, ami van. És azt is tudni kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy a vatikáni megállapodás értelmében ma Magyarországon az egyházi iskolák több pénzt kapnak, mint az önkormányzati fenntartású iskolák. (Felzúdulás az ellenzéki pártok padsoraiban. - Dr. Salamon László: Valótlan! Valótlan! - Az elnök csenget.) Az önkormányzatnak ki kell egészíteni az oktatást, az egyháznak nem kell!
Úgyhogy tisztelt képviselőtársaim, a leghatározottabban elítéljük azt, ami az elmúlt pénteken történt, mert ez szembemegy a magyar demokratikus jogállam gyakorlatával. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
