LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Semmi baj, kedves képviselőtársaim, semmi baj, kedves Magyarország, minden család ismeri a maga Stanci nénijét, aki a legjobban sikerült családi karácsonykor is csak annyit tud mondani, hogy ferde a fa és égett a sütemény. Ezt mindenki megszokta, neki ez a szerepe, őt ezért szeretjük, de a család és a politika összes Stanci nénije ellenére is szoktuk tudni, hogy minek lehet valójában örülni. És ha az ember már nem kisgyerek, akkor azt is tudja, hogy ami a karácsonyfa alá kerül, azért a család megdolgozott - és ettől az ünnep nem lesz fénytelenebb, az öröm nem lesz kisebb.
Így van ez az ország karácsonyfájával is. Van alatta olyan, aminek örülni lehet, ami tavaly még nem volt. Ez persze nem a politikusok ajándéka. A politikai osztály se nem Mikulás, se nem Jézuska, az ország dolgozott meg érte, azzal, hogy idén ezermilliárddal több a munkája eredménye, ezermilliárd forinttal több a nemzeti jövedelem, mint tavaly. Ha tízmillióan vagyunk, akkor fejenként százezer forinttal több jutott idén, mint 2004-ben. Ebből kerülhetett az ország karácsonyfája alá Útravaló-ösztöndíj kétezer gyereknek, újlakás-szerzési támogatás 40 ezer fiatalnak, átlagosan havi 32 ezer forint életjáradék több ezer falusi idős embernek, felújítási lehetőség 50 ezer panelben élő családnak, új autópálya-szakaszok a somogyiaknak, szegedieknek, az M0-s használóinak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És az adósság?)
A közös szerzemények mögött közös a nemzeti akarat, az igazságtalanságok elleni fellépés akarata. 2005 történelmét az a közös meggyőződés írta, hogy az igazságtalan különbségek nem örökkévalók. Ezért a 2005-ös esztendő a korlátok lebontásának és jelképes és konkrét értelemben egyaránt az utak építésének az éve.
(14.00)
Voltak persze az idén is kéretlen ajándékok. Az idén is szoros volt a verseny a legbutább jelzők, a legértelmetlenebb politikai mondatok tekintetében. Legalább karácsonykor próbáljunk nevetni rajtuk; valahogy úgy, ahogy az örökös luxusozásról egy hetilapban megjelent Weöres Sándor-utánzat írta: “Haj de messze luxus ország, ott terem luxus kenyér, luxus ablak luxus rácsán luxus nótát fúj a szél. Luxus póznán luxus vezér luxus nyelven szónokol, egyiké luxus mennyország, másiké luxus pokol. Rémületes luxus harcot vívnak luxus katonák, luxus kézben luxus fegyver, a majmoké a világ.” (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.)
Igen, egyesek talán az idén is azt hitték, a majmoké a világ, és alábecsülték az ország IQ-ját. Mert, Jézusom, mit gondolhatott közönségéről az a pártelnök, aki azt mondta, hogy az árak nagyobb ütemben emelkednek, mint az infláció; vagy az, aki szerint Magyarország helyén hamarosan paca lesz a térképen; vagy az, aki azt hiteti el, kétharmados garanciatörvénnyel majd azt is el lehet érni, hogy jövőre két nap süssön az égen. De dobogós helye volt annak a nyilatkozónak is, aki szerint nem igaz, hogy a Fidelitas alelnöke által vezetett iskolából kötelező volt tüntetni menni, csak annyi igaz, hogy aki az iskolában maradt, annak minden órán dolgozatot kellett írnia, a részvétel tehát nyilvánvalóan szigorúan önkéntes volt.
Tudom, nem illendő ezeket fölróni, hiszen a Fidesz alelnökétől hallottam azt a szintén jól sikerült mondatot is, miszerint ne beszéljünk többet a múlt vitáiról, törődjünk inkább a jövővel. Ajánlom ezt figyelmébe majd annak a zsebtolvajnak, aki bíró elé kerül. Mondja azt nyugodtan, bíró úr, ne törődjünk többé a múlt vitáival, csakis a jövővel. Ezt a mondatot egyébként alelnök úr arra a kérdésre találta válaszolni, hogy ugyan mit kerestek polgári körösök a miniszterelnököt csótányozó tüntetésen, és hogy a Fidesz szövetségeseként az V. kerületben felvállalt MIÉP miért koszorúzza a háborús bűnös Bárdossy sírját.
Az új évben ideje szem előtt tartanunk, a választópolgárból nem lehet majmot csinálni, a választópolgár felnőtt, a tettekből ítél, tud és akar dolgozni és emelkedni. Ez az ország felfelé törekszik. Erre lehetett építeni 2005-ben és lehet 2006-ban is. Boldog karácsonyt és új évet Magyarországnak, boldog új évet a köztársaságnak!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
