ERDŐS NORBERT
ERDŐS NORBERT
ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyiunk fülébe csengenek József Attila Thomas Mann üdvözlése című versének zseniális sorai, melyben a szabadság szülte rendet reméli a száz éve született költő. Nekünk, egykori pártállami elnyomás alatt felnövekedetteknek talán még többet jelent ez, mint az azóta született generációknak. Korábban a szabadság hiányzott nagyon, de amikor végre ránk köszöntött, meg kellett tapasztalnunk, hogy nem hozta magával automatikusan a rendet. Sőt, sokan úgy érzik, hogy egy másik nagy magyar költőt, Ady Endrét idézzem: “Minden Egész eltörött”.
Talán kicsit profán a párhuzam, ha azt mondom, hogy ez igaz a legtöbb vidéki kistelepülési játszótérre is. Ezeknek többsége a 70-es, 80-as években vasból és betonból, többnyire - az akkor divatos szóval és jellemző állampolgári magatartásformával - társadalmi munkában épült. Az anyagok felett elszállt az idő, a játékok állapotáról pedig lerí a pénztelenség, az önkormányzatok, a helyi közösségek, az emberek pénztelensége, azoké, akiknek 2002-ben egy szabadelvűnek mondott párt vezetője éppen pénzből ígért többet. Azóta megtudhattuk: a szabadelvűség ennek a politikai erőnek az értelmezésében pusztán annyit jelent, hogy választási kampányban mindent szabad - legfőképpen ígérni. S ezeket az ígéreteket szintén szabad elfelejteni, ha az emberek elhitték őket.
Ahogy olvastam Göncz Kinga miniszter asszony írásbeli válaszát arról, hogy milyen támogatást kaphatnak az önkormányzatok játszóterek létesítésére, felújítására, akaratlanul is a bolsevik propagandagépezet logikája jutott az eszembe. Abból megtudhattuk, hogy milyen sanyarú volt a múlt, és milyen csodálatos lesz a jövő. Csak éppen a jelenről nem esett egy szó sem, vagy csak annyi: elvtársak, a kommunizmus a küszöbön áll, beköszönt a jólét, addig fél lábon állva is ki kell bírnunk. Ehhez képest a jelenlegi kormányzati kommunikáció alig változott. Mivel semmilyen kézzelfogható eredményre nem hivatkozhatnak, ezért nem marad más, csak a beszéd; úgy is mondhatnánk, a duma - nem a tettekről, mert azok bizony nincsenek. Csak a szándékokról, tervekről, elképzelésekről, ötletekről, koncepciókról, hogy milyen Magyarországot fognak csinálni - jövő időben, mert jelen, az nincs. Madách Imre szavait kiforgatva azt is mondhatjuk: a tett palástja a szószátyárkodás.
Október 28-ai írásbeli válaszában a miniszter azt írta: az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium még ebben az évben infrastruktúra-fejlesztési célú pályázatok megjelentetését tervezte az ifjúsági szállások, az ifjúsági közösségi terek, a közterületi játszóterek és az ifjúsági információs pontok támogatására. Azóta természetesen utánanéztem; november 1-jén ki lett írva a pályázat, november 30-ai hatállyal lehetett a pályázatokra pályázni, a pályázatot kevesebb mint 120 millió forint értékben hirdették meg, ami a legoptimistább számítás szerint sem elég 35-40 játszótérnél többre. Vagyis annyi pénz van országosan erre az igen fontos célra, ami még Békés megyére is kevés volna.
A minisztérium még azzal is segíti a kistelepüléseket, hogy, idézem: “a saját forrás 50 százalékának erejéig beszámítható lesz a játszótér építésénél végzett önkéntes közérdekű munka forintosított értéke”. Úgy látszik, nem tudják, hogy amióta hazánkban a baloldali koalíció vezetése alatt lezajlott a jóléti rendszerváltozás, azóta a villanyszámlát is csak akkor tudja kifizetni a kistelepülési helyhatóság, ha úgynevezett “Mónika-pénzt” kap rá. Ami viszont elmaradhatatlan: a minisztérium nemcsak anyagi forrásokkal, hanem továbbképzések szervezésével, kiadványokkal járul hozzá, hogy az önkormányzatok új lehetőségekkel ismerkedjenek meg a játszótérépítés és -fejlesztés terén. Ez az igazi hazai pálya a Gyurcsány-kormánynak: szó, szó, szó. Közben a kistelepüléseken maradnak a balesetveszélyes, csúnya, lepusztult játszóterek.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)
