LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVIII. törvény 26. §-a értelmében az Országgyűlésnek országos fogyatékosügyi programot kell megfogalmaznia és elfogadnia.
Ez a program egy országgyűlési határozat mellékletének formájában tartalmazza azokat a stratégiai célokat, alapelveket és intézkedési terveket, amelyek a fogyatékossággal élő személyeknek a jelenleginél kedvezőbb lehetőséget, esélyegyenlőséget biztosítanak már a belátható jövőben.
Úgy vélem, és úgy véljük, hogy az elénk tárt program visszalépést jelent mind a múlt célkitűzéseihez mérten, mind pedig a múltban megszólított civil szervezetek véleményének figyelembevétele területén is.
Az előző országos fogyatékosügyi program megalkotása előtt az országgyűlési képviselők az országgyűlési határozattervezettel egy időben megkaphatták az érdekelt szervezetek egyetértő vagy kritikus észrevételeit, javaslatait is. Lehet, hogy most is részt vett az új program készítésében a fogyatékossággal élők egyesületeinek egy része, de észrevételeik, javaslataik nem jutottak el hozzánk.
Minden jel szerint most azért nem vontak be annyi érdekelt egyesületet a határozati javaslat megszövegezésébe, mint korábban, mert egyértelműen egy rosszabb, gyengébb határozattal váltották fel a korábbit, aminek a teljesítését már amúgy is évek óta késleltette a kormányzati akarat, az állami költségvetés vagy éppen a szaktárca érdekérvényesítő képességének, készségének hiánya.
Arra gondolok, hogy például az akadálymentesítés programjára évről évre a 2002 előtti összegek töredékét fordította a kormányzat, ezért a mára már teljesíthetetlenné váló határidőket ennek az új határozatnak a révén egyszerűen eltörli. Az ellenzék is nehéz helyzetben van, mert a mulasztás már akkora, hogy még kormányzati lehetőség esetén is csak lassan tudja bepótolni a korábbi országgyűlési határozatban törvényként előírt és nem teljesített, olykor és többnyire indok nélkül halogatott előírásokat.
Csalódottak a rendelkezésre álló rövid idő alatt megkérdezett mozgáskorlátozottak, látássérültek, hallássérültek és az értelmi fogyatékosok hozzátartozói. Nem a hátrányos helyzetük belátható időn belüli javulását olvasták ki a programból, hanem azt, hogy milyen még további új programokat és további törvényeket kell megalkotni annak érdekében, hogy majd a távoli ködös jövőben valamilyen pozitív, kedvező folyamat elkezdődjön.
Tisztelt Ház! Kedvezőtlennek tekinthető a programon belül az általánosságok magas és a konkrétumok alacsony terjedelmi aránya, azaz szerencsésebb lenne egy határidőket, forrásokat megjelölő cselekvési ütemterv. Az érdekeltek, a gyógyító orvosok, az ápolók a hozzátartozókkal, a gondoskodó családtagokkal együtt inkább kézzelfogható intézkedéseket és kevesebb további helyzetfeltárást, felülvizsgálatot és távlati programokat tartalmazó programcsomag-ígéreteket vártak el a kormányzattól.
Nem szerencsés, és megnehezíti a tisztánlátást, hogy - pusztán a mulasztások kozmetikázása érdekében - az akadálymentesítésre vonatkozó konkrét újabb határidőket nem az országos fogyatékosügyi program tartalmazza, hanem egy új jogszabály.
Tisztelt Ház! A program ismételten leszögezi - Soltész Miklós képviselőtársam szólt erről - a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az előnyben részesítés kötelezettségének elvét, de nem szankcionálná, nem büntetné ennek az alapelvnek a megsértését. Közelmúltunk egyik történelmi tapasztalata az, hogy mit sem ér például az alapvető emberi szabadságjogok megsértésében tevékeny személyek bűnös múltjának feltárása, ha ezt a feltárást nem követik a további bűnelkövetést megelőző szankciók.
A konkrét, jelen esetben nem sokat ér a fogyatékossággal élő személy hátrányos megkülönböztetésének, a rá nézve sérelmes elbírálásnak és a kirekesztésnek a tilalma, ha e tilalom megszegőit nem fenyegeti semmilyen büntetés. Alapelvként kellene hogy bekerüljön ebbe a programba a fogyatékossággal élők hátrányos megkülönböztetését alkalmazó személyek és intézmények büntethetősége.
Tisztelt Ház! Az érdekeltek véleménye szerint a program a közlekedés területén nyilvánvalóan illúziókat táplál. Ma Budapesten és a nagyvárosokban annyira leromlott a tömegközlekedés helyzete, annyira megritkították a járatokat, hogy állandósult a zsúfoltság. Belátható ideig még a mozgásukban korlátozott emberek tömegközlekedési eszközökre történő feljutása is mindennap csak a jó szerencséjüktől függ, azaz nem lehet elvárni a mozgássérültektől, hogy napi rendszerességgel megkíséreljék az utazást villamoson, buszon vagy éppen a nem helyjegyes vonatokon.
Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy reálisan csak saját közlekedési eszközzel mozoghatnak a mozgássérült fogyatékossággal élők. Ha ez így van, és ha sajnos ezt naponta tapasztalhatjuk, akkor az esélyegyenlőség javítása érdekében a közlekedés területén a programban tervezett intézkedések nem elégségesek, és jelentősen bővíteni kellene az egyéni közlekedési lehetőségek igénybevételét. Ezen a területen az elmúlt esztendőkben erős visszalépés történt.
A program a fogyatékossággal élők számára a közlekedésük megoldása érdekében egyéni program kialakítását írja elő, ami hatalmas visszalépés véleményem szerint a múltban érvényesült nem egyéni, azaz normatív megoldásokhoz viszonyítva. A program nem néz szembe azzal a ténnyel, hogy 2005-2006-ban, néhány visszaélésre hivatkozva, fogyatékossággal élők ezreinek tették lehetetlenné a munkavállalást. Óhajokon, kívánságokon kívül konkrét tervet az állásukat vesztettek érdekében nem vázol fel a program.
Tisztelt Ház! Úgy vélem, jobb lenne fenntartani a ma hatályban lévő fogyatékosügyi programot, mert ezt semmilyen vonatkozásban nem helyettesíti és nem javítja az előterjesztett új változat.
Tisztelt Miniszter Asszony! A miniszter asszony jóakaratát vagy Béki Gabriella jó szándékát nem vitatom, de az elmúlt néhány esztendőben szembe kellett nézni azzal a kíméletlen ténnyel, hogy a szocialista-szabad demokrata kormányzat a fogyatékossággal élők helyzetének javítását minden alkalommal rosszul rangsorolta. És ez a mostani javaslat, program bizony csak egy erőltetett pótcselekvés.
(15.50)
A fogyatékossággal élők, családi környezetük méltányos négy esztendőt, méltányos költségvetéseket érdemeltek volna, mint ahogy ön, kedves miniszter asszony és Béki Gabriella s a pironkodó, a magánbeszélgetésekben is érezhetően rosszkedvű kormánypárti képviselők megértőbb, az önök javaslataikkal azonosuló, együttműködő kormányzatot érdemeltek volna. “Volna” - mondom. A ciklus elment. Nagyon nehéz örökség marad az új kormányzatra.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
