BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Ez az egyes esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosításáról szóló javaslat tulajdonképpen két törvényt módosít. Azért érzem kicsit nehéz helyzetben magam, mert ebből az egyikkel maradéktalanul vagy jobbára maradéktalanul egyetértek, a másikkal kevéssé. Hogy össze lett kapcsolva, azt gondolom, hogy kizárólag olyan megfontolás miatt, hogy a fogyatékosügyi törvény módosítása fontosabb számomra, kényszerből fogadom el a másik törvényre vonatkozó módosítást.
Ami a fogyatékosügyi törvényt illeti, itt néhány szakasz kerül bevezetésre, mint a közszolgáltatás, az akadálymentesség, egyenlő esélyű hozzáférés definíciója, ezek mind abszolút korrekt, pontos és vállalható kiegészítések a hatályos törvényhez. Ennek a törvénymódosításnak a lényege, az érdemi kérdés az a bizonyos határidő, amit itt többen említettek előttem, hogy annak idején, '98-ban be találtuk írni a törvénybe, hogy az akadálymentesítés határideje 2005. január 1-je.
(16.40)
Erre utólag persze lehet mondani, hogy irreális volt, meg tarthatatlan volt; azt gondolom, egyik kormány sem tett komoly érdemi lépéseket, kísérletet arra, hogy ezt a határidőt tartani akarja. Amikor a törvény született, akkor hét tiszta év volt vagy majdnem hét év; most ez a módosítás, amit itt a kezünkben tartunk, az évek száma szerint arra irányul, hogy hat évvel toljuk ki, részben hat évvel, aztán még plusz három évvel az eredeti határidőt.
Igazság szerint nem törvénybe való az a melléklet, amelyik itt részletezi a feladatot, ez kifejezetten intézkedési csomag, de én magam is örülök, hogy megjelenik a törvény mellékleteként, mert azt gondolom, ezáltal súlyosabb, számon kérhetőbb ígéretté válik. Tehát én magam is örülök, hogy ennyire konkrét, precíz és részletező az a két táblázat, melléklet, ami részben a központi költségvetési szerveknél, részben pedig az önkormányzatoknál helyezi kilátásba a megvalósítandó akadálymentesítési ütemet.
Ezzel kapcsolatban én bizottsági ülésen is fogalmaztam meg kérdéseket, mert az én megközelítésemből az következne, hogy először kerítsünk sort azokra a lépésekre, amiket többen és gyakrabban használnak. Ilyen módon számomra az önkormányzati akadálymentesítés élvezhetne vagy élvezne, ha lenne befolyásom rá, privilégiumot. Itt részletezve van, hogy milyen önkormányzati irodák, hivatalok milyen ütemben kerülnek akadálymentesítésre; kezdődik az okmányirodák akadálymentesítésével, ezeknek közeli határideje van, 2006-2007; a gyámhivatalok akadálymentesítése szerepel 2007-re; hogy aztán az önkormányzati ügyfélszolgálatok majd nem is 2006-tól, hanem 2007-2010-ig húzódóan kerüljenek megváltoztatásra. A nagyobb baj az, hogy azok a típusú intézmények, amelyek oktatási célúak vagy egészségügyi célúak, bizony nagyon-nagyon későn kerülnek sorra. Például az egészségügyi alapellátásra vonatkozóan kétévenként ígéri legalább egy intézmény akadálymentesítését, a szakellátásnál pedig 2007-től kezdődően legalább ugyancsak egy intézményét megyénként; én ezt tartom nagyon kevésnek, és nem lesz befejezve a folyamat 2013-ra. Mindent egybevéve mégis azt mondom, hogy legalább konkrét a terv, legalább jobban számon kérhető, mint az a határidő, amit valamikor megfogalmaztunk, és amiből kicsúsztunk.
A másik törvény módosítása számomra meglehetősen aggályos. Elsősorban azért, mert ez a törvény most itt részletez több szakaszban egy újabb tanácsadó testületi konstrukciót, aminek nyoma van az eredeti törvényben is. Egészen pontosan az eredeti, most hatályos törvény 14. § (3) bekezdése úgy fogalmaz, hogy kiemelkedő tapasztalatokkal rendelkező, a miniszterelnök által felkért tagokból álló tanácsadó testülettel együttműködve látja el a feladatát a hatóság. Ehhez képest ez a törvénymódosítás, ami a kezünkben van, egy önálló szakaszban, 17. a), b) és c) pontokban nagyon-nagyon részletezi, hogy hány főből, hogyan, milyen módon kerüljön fölállításra ez a tanácsadó testület.
Nos, azt kell mondanom, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége részéről mindenféle olyan lépést ellenzünk és kritikával fogadunk, ami az úgymond, állami vagy államhoz közeli kapcsolt szervezeteknek a bővítésére, földuzzasztására, kiépítésére irányul, mert azt gondoljuk, ez felesel azzal a követelménnyel, amit egyébként a szocialisták és a szabad demokraták is megfogalmaznak a választási programjukban, hogy kisebb és olcsóbb államot akarunk. Odáig megyek vissza gondolatban, hogy én a hatóság fölállításával sem értettem egyet akkor, amikor három évvel ezelőtt ezt a törvényt vitattuk, mert azt gondoltam, ezek a feladatok nagyon jól elhelyezhetők a meglévő intézményrendszeren belül, mondjuk, valamelyik ombudsman hivatalában. Annak idején ennek a szakasznak az elhagyására is fogalmaztam meg módosító indítványt, és csüggedten látom, hogy most ahelyett, hogy akár három év tapasztalata alapján belátnánk, hogy nem érdemes ezeket a típusú intézményeket duzzasztani, bővíteni, mégiscsak duzzasztjuk meg bővítjük őket. Hogy aztán olyan részletkérdésekbe ne is menjek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy milyen alapon fogalmazza meg a javaslattevő, hogy összeférhetetlen egy ilyen poszt, mondjuk, országgyűlési képviselő vagy kormánytag számára.
Sajnos letelt az időm. (Taps a kormánypárti oldalon.)
