DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvényjavaslatnak a vitája kapcsán Soltész Miklós frakciótársam kivételével valamennyi képviselőtársam - számomra legalábbis úgy tűnt - felszólalásában a törvényjavaslat erényének tekintette és megelégedéssel nyugtázta, hogy sikerült megoldást találni arra a helyzetre, hogy a kormány elmulasztotta feladata teljesítését. Erényként fogják fel azt a megoldást, hogy íme, mulasztás történt, de nem baj, mert hát akkor megváltoztatjuk a törvényt, és azt a határidőt, amit eddig nem tartott be a kormány, kitoljuk 2010-re és 2013-ra.
Engedjék meg, hogy én ebben a megelégedésben ne vegyek részt. Nekem ez nem tetszik. Sisák képviselő úr int, hogy ő sem repesett ettől; valóban így volt. Engedjék meg, hogy én ezzel a hozzáállással alapvetően vitatkozzam. Miről van szó? Arról van szó, hogy ez a törvényjavaslat egy törvénysértést legalizál. Erről van szó. Lehet sopánkodásnak nevezni azt, amit most mondok - Kapás képviselő úr a bizottsági vélemény ismertetésekor erről beszélt -, hát igen, sopánkodni akarok. Elfogadhatatlan megoldásnak tartom, hogy egy törvényi határidő megsértését úgy orvosoljuk, hogy más törvényi határidőt írunk elő, és a fogyatékosok legfeljebb várnak még öt vagy nyolc évet, amíg a problémájuk megoldódik. Ez elfogadhatatlan! De a fogyatékosok problémáján túlmutatóan is elfogadhatatlan. Milyen hozzáállást, milyen véleményalkotást fog ez az állampolgárokban kelteni a törvények súlyát, megbízhatóságát, komolyan vételét illetően? Miféle törvények azok, amelyek törvénysértésekhez igazodva módosulnak, és törvénysértéseket akarnak megerősíteni? Ennyit a határidő-módosítás kérdéséről.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A másik: a 4. § tokkal-vonóval alkotmányellenes, tisztelt képviselőtársaim. A 4. §-ban arról rendelkezne ez a törvényjavaslat, hogy az eljáró hatóság és mindenki más, aki ezt a törvényt egyedileg alkalmazza, egy alapvető jogot a saját belátása szerint elvégzett teszt alapján korlátozhat. Az alapvető jogok korlátozhatóságával kapcsolatos tesztet, a szükségességi-arányossági tesztet csak az Alkotmánybíróság alkalmazhatja, és ennek a gyakorlása nem ruházható át egyes személyekre anélkül, hogy az alapvető jogok korlátozásának a konkrét törvényi szabályozása megtörténne. Ez ellenkezik az alkotmány 8. § (2) bekezdésével, hadd idézzem, hogy világos legyen mindenkinek: “Alapvető jogokat és kötelességeket törvényben kell szabályozni, és alapvető jogok lényeges tartalmát törvény nem korlátozhatja.” Hát akkor milyen alapon fogja egy hivatalnok korlátozni? De ellentétes ez a jogbiztonság követelményével is, ami a jogállamiság mellőzhetetlen eleme. S azt, hogy “Magyarország független, demokratikus jogállam”, szintén megtalálják az alkotmány legelső rendelkezései valamelyikében.
Egy további kérdés, tisztelt képviselőtársaim, amit érinteni szeretnék, az a törvényjavaslat 7., 8. és 9. §-ával kapcsolatos. Itt olyan rendelkezéseket találunk, amelyekkel egyetértek, és amelyeket fontosnak tartok. Gyakorlatilag a törvény eredeti formájával mellőzött, méltánytalanul és logikátlanul margóra szorított bírósági eljárás jogállami súlyát és szerepét teszi helyre. Ez helyes dolog. Ami viszont helytelen, és amiért erre külön kitérek, tisztelt képviselőtársaim: azt, hogy ez a törvény, amit módosítunk, és helyre teszünk ezekkel a rendelkezésekkel, ilyen hibáktól hemzseg, ezt mi elmondtuk három évvel ezelőtt a törvényjavaslat vitájában.
(17.00)
Akkor senki nem hallgatott ránk. Most, három év múlva, miként az indokolásból kiderül, a bíróságok és a jogalkalmazás során jelzett tapasztalatokat figyelembe véve kényszerülünk rá ennek a módosítására.
Miért nem hallgattak akkor az ellenzéki véleményekre? Akkor nem állhatna elő az a helyzet, ami megint csak túlmutat a konkrét törvényjavaslaton, hogy egy 2003-ban, nem egészen három évvel ezelőtt elfogadott törvényt kell újra módosítani. A hibákba való visszaesés most is kísért.
Tisztelt Országgyűlés! Itt jelezték a kormánypárti bizottsági előadók, hogy az országgyűlési biztosok kritikával éltek a mostani törvényjavaslattal szemben is, és ez a kritika nem került figyelembevételre, láthatóan nem szívlelik meg a törvényjavaslat előterjesztői, vagy a hozzászólásokból is kitűnően ezeket az észrevételeket nem veszik figyelembe. Ugyanolyan hibákat fogunk elkövetni, mint amilyeneket három évvel ezelőtt követtünk el.
Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületével kapcsolatosan egyetértek a Béki Gabriella által elmondottakkal, legfeljebb engedje meg, képviselő asszony, hogy akár ennek kapcsán, akár más hasonló helyzetekben egyfajta SZDSZ-es hozzáállást kifogásoljak. Önök nemegyszer kemény kritikát mondanak a kormány által előterjesztett javaslatokat illetően, azután a végén mégis megszavazzák. Akkor mi értelme van, már ne haragudjanak?! Mi a célja? Akkor egyszer vegyék már a bátorságot, ettől a törvénytől nem fog tönkremenni a kormány, még csak le sem fog mondani, egyébként sem mond le ez a kormány. Nyugodtan meg lehet buktatni ezt a törvényt, ha ez nem jó, és esetleg csak a jó részeit elfogadni egy más javaslattal, más megoldást teremteni rá.
Egyébként hadd jegyezzem meg: messzemenően elméleti dolog, de önmagában számomra az is érthetetlen, ha egyáltalán akar a kormány egy ilyen testületet, ezt törvénybe akarja foglalni. Az alkotmány felhatalmazza a kormányt, hogy az államigazgatási feladatok megoldására létrehozhasson szerveket. Különben mellékesen megjegyzem, ez a testület nem lesz a kormánytól független, ellentétben az indokolásban írtakkal, mert összes tagját a miniszterelnök nevezi ki, és a felmentéssel kapcsolatos feltételeket is a miniszterelnök állapítja meg.
Általánosságban szeretnék arra hivatkozni a törvényjavaslat kapcsán, és a mostani ülésszakunkra jellemző problémaként szóvá tenni: azáltal, hogy két hét múlva a Ház befejezi a munkáját, technikailag lehetetlen módosító javaslat elfogadása. Tehát nem adják meg az esélyét sem annak, hogy ezt javasoljuk, mert ha a módosító javaslatot benyújtjuk, netán megszavazzuk, akkor a törvényt ez az Országgyűlés már nem tudja zárószavazáson elfogadni. Ez önmagában árulkodik arról, mit gondolnak önök a túloldalon a törvényalkotásról és az Országgyűlés szerepéről.
Befejezem, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Országgyűlés. Tanulni kellene végre már a hibáinkból, és félő, hogy sok tekintetben ez most sem történik meg.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
