KAPÁS ZSOLT
KAPÁS ZSOLT
KAPÁS ZSOLT, a szociális és családügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! A szociális és családügyi bizottság 2006. január 25-én tárgyalta az egyes esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztést.
Fontos kiemelni, hogy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosítása egy nagyon fontos szemléletbeli változást okoz. A módosítás definiálja a közszolgáltató, a közszolgáltatás fogalmát. Ez teljesen új dimenzióba helyezi az akadálymentesítés fogalomkörét, és ezzel biztosítja, hogy a hangsúly az épületről átkerül az igénybe vevő személyre, és a személy igényeinek megfelelő akadálymentesítési fogalomkörhöz így juthatunk el.
Nagyon fontosnak tartjuk annak a rögzítését, hogy a bizottságban valamennyi hozzászóló úgy fogalmazott, hogy a 2005. január 1-jei határidő be nem tartása mindnyájunk számára nagyon komoly problémát jelent.
(16.20)
Az előző napirendi pontnál hozzászóló képviselőtársaim is kifejtették, hogy nagyon fontos, a társadalmat, az egész politikát minősíti, hogy hogyan bánunk és hogyan tudjuk megoldani a fogyatékossággal élő emberek helyzetét. Akkor, amikor arról olvasunk, hogy Dublinban a pubok akadálymentesítése van napirenden, akkor nagyon fontos, hogy megfelelő komolysággal és szakmai tisztességgel vegyük azt a kiindulási alapot, hogy pillanatnyilag a közszolgálati, kormányzati épületek 60 százaléka és az önkormányzati közszolgáltatást szolgáló épületek 30 százaléka van pusztán akadálymentesítve.
A bizottsági ülésen felvetődött, hogy mit lehet tenni. Vagy sopánkodunk azon, hogy nem teljesült a határidő, vagy pedig aktívan cselekszünk, és egy teljesíthető, megfelelő felmérésen alapuló, éves ütemezettségben a feladatokat rögzítő törvényt hozunk, hogy a hátralévő időszakban, a 2010-es, illetve 2013-as határidőre melyik évben, mikor, mennyiért, mit fogunk csinálni. Nagyon fontosnak tartom, hogy törvényben kerül ez megfogalmazásra, és nem egy országgyűlési határozat mellékletében. A miniszter asszony említette volt, hogy így a perelhetőség lehetősége a civil szervezetek számára évenként megvan. Nagyon remélem, hogy nem azért van ütemterv, hogy a perelhetőség feltételeit megteremtsük, hanem azért van ütemterv, hogy annak megfelelően az akadálymentesítésből adódó feladatokat elvégezzük.
A finanszírozás kérdésekor, illetve a határidők hosszakor alakult ki pezsgő vita a bizottsági ülésen: miért ilyen hosszú, miért 2010 és miért 2013? Az előterjesztő részletesen indokolta, és elmondta, hogy ez egy olyan előterjesztés, amely saját finanszírozási alapokból garantálja ilyen ütemezésben ezeknek az intézményeknek, épületeknek az akadálymentesítését. Amennyiben a nemzeti fejlesztési tervbe megfelelő formában beépülnek ezek az elemek, és megnyílnak egyéb források, minden pluszpénz ennek az ütemezésnek, ennek az ütemtervnek a rövidülését, illetve az önkormányzati területen az épületek és az intézmények számának a bővülését eredményezheti.
Összességében, az időhatárokon és az eddigi 2005-ös határidő miatti sopánkodáson túlesve, a szociális és családügyi bizottság egyhangú szavazással, egyhangúlag támogatta, hogy ez a javaslat a parlament elé általános vitára kerüljön.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
