SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Felvetődik a kérdés, hogy a kormánynak mennyire fontos ez a terület, valóban komolyan veszi-e a fogyatékos emberek problémáit, gondjait; mert ha igen, akkor egyszerűen érthetetlen az a kapkodás, illetve a másik oldalról meg nem kapkodás, hanem mulasztásos törvénysértés, amelyet önök elkövettek. 2005. január 1-jével kellett volna teljesíteni ennek a most benyújtott törvényjavaslatnak az első felét, 2005. január 1-je óta nem történt semmi.
Tisztelt Államtitkár Úr! Jeleztük előre, jeleztük 2003-ban, 2004-ben a költségvetés tárgyalásakor, hogy nincs elegendő pénz biztosítva az egyes tárcáknál, és nemcsak az egyes minisztériumoknál nincs erre elegendő pénz, hanem az önkormányzatok számára sem biztosítottak elegendő pénzt arra, hogy az akadálymentesítési programot megvalósítsák, végrehajtsák. Majd eltelt 2005. január 1-je óta most már több mint egy év, és most terjesztették be az utolsó három hétre ezt a törvényjavaslatot azzal, hogy utánam az özönvíz, majd a következő kormány oldja meg azonnal ezt a kérdést, anélkül, hogy egyébként az idei költségvetésben az itt a táblázatban föltüntetett területekre megadnák a külön pénzt. Elég furcsa az a hozzáállás, amellyel önök ezt a kérdéskört kezelik! Amilyen jó és elfogadható volt szakmai, emberi és más szempontból az előző határozati javaslat és annak háttéranyaga, annyira cinikusnak tartom ezt a mostani munkájukat.
A másik kérdés az, hogy továbbra is mindig esélyegyenlőségről beszélünk, volt is egy ilyen minisztérium, amit beolvasztottak néhány évvel ezelőtt, az uniós választásokat követően a szociális tárca alá, holott nagyon nehéz a kérdés egyáltalán, hogy ilyenről, hogy esélyegyenlőség, tudunk-e beszélni. Hiszen ha mi magunk bármelyik kiváló sportolóval elindulunk egy 100 méteres síkfutáson, van-e egyáltalán esélyünk, hogy elérjük a 60 métert, 50 métert azalatt, amíg ő beér a célba? Semmi esélyünk nincsen. Tehát nekünk esélyt kell teremteni ezeknek az embereknek a számára; nem hiszik el, hogy esélyegyenlőségük van, bármiféle lehetőségük is lesz elérni azt az életmódot, azt az életformát, ami az egészségesebb, ép embertársaiknak megvan.
Visszatérve viszont a határidőre, ha egy fogyatékos ember, de lehet, hogy nem csak fogyatékos emberről kell beszélni, nem tart be egy törvényt, nem ad be időben egy adóbevallást, ha nem fizet be időben, mondjuk, egy közüzemi számlát, abban a pillanatban a büntetését megkapja.
(16.50)
Abban a pillanatban, vagy nem rögtön, de néhány hónapon belül kikapcsolják nála a villanyáramot. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megbünteti, ha nem adja le időben az adóbevallását. Önök pedig egy évet csúsztak már, most benyújtják az új törvényjavaslatot, és semmi következménye nincs a dolognak. Semmi olyasmi nincs, amivel a kormányt szankcionálni lehetne. Nem tudunk egyetérteni Béki Gabriellával, aki összemossa az elmúlt hét-nyolc évet, hiszen a polgári kormány alatt időarányosan igenis teljesültek azok a feladatok, amelyeket el kellett végezni. Önök azonban az elmúlt négy évben sajnos elcsúsztak, és ezt előbb be kellett volna ismerni. El kellett volna ismerni, hogy a költségvetés nem biztosított annyi pénzt erre a sok-sok feladatra, amennyiből azokat meg tudták volna oldani.
Ha a mai helyzetet elemezzük, akkor megint csak érdekes, illetve megdöbbentő statisztikákat látunk. A minisztériumok és szervezeteik akadálymentesítése 32 százalékban van elvégezve - írja a háttéranyag, tehát nem 60 százalékban, mint ahogy azt Kapás Zsolt képviselőtársunk mondta -, és 100 százalékig kell elvégezni 2010. december 31-ig. Az rendben is van, ha végre tényleg kitűznek új célokat. Az a kérdés, hogy ha az új feladatokat is figyelembe vesszük, amelyeket mellétettek - például hogy az akadálymentesítésnél már nemcsak kimondottan a kerekesszékesekre kell gondolni egy-egy épületen belül, hanem a gyengén látókra, a vakokra, a siketekre, a nagyothallókra is -, akkor ez a 30 százalék jóval lejjebb csúszik, és még ennyi sincs elvégezve.
Ha az önkormányzati területre tévedünk át, és megnézzük, hogy a helyben éléskor mi a legfontosabb az embereknek, azt látjuk, hogy sokszor az ügyfélszolgálati irodák vagy azok a hatósági ügyintézési helyszínek, amelyeket az önkormányzatok kijelölnek. Nagyon nagy bajnak tartom azt, hogy a minisztériumokra sokkal több pénzt adnak, és a minisztériumoknál mindig meg is van pénz - persze erre is szükség van -, de oda, ahol az emberek többségének az élete zajlik, az önkormányzatokra nem adunk pénzt. Az önkormányzatok csak pályázhatnak, és láttuk az elmúlt két évben a pályázatok kudarcát, hogy az önkormányzatok nagyon nagy része szívesen részt vett volna a pályázatokon, szívesen beadták volna, de vagy különböző adminisztratív okok, vagy pedig pénzhiány miatt elutasították őket. Az önkormányzatok nem tudják teljesíteni ezeket a feladatokat, és ha a kormányzat nem segíti őket, nagyon nagy hibát követ el.
Harmadrészt a most megépült, illetve felújított, felújítandó épületekről, területekről is szó van. Hadd említsem meg például a Kossuth téri metróállomás felújítását. Nézzék meg, képviselőtársaim, a Kossuth téren akadálymentesen le lehet jutni a metróhoz? Nem lehet. A Blaha Lujza téren ki lehet jönni az aluljáróból vagy át lehet menni egyik oldalról a másikra? Vagy az Astoriánál? Nem lehet. Tehát nemcsak arra kell nagy figyelmet fordítani, hogy a jövőben a tervezés során mit kell tenni, hanem a hatályos törvényeket is be kellene tartani az új épületek építésénél csakúgy, mint a régiek felújításánál.
Mikor teremthetünk esélyt? Véleményem szerint esélyt akkor teremthetünk, ha a fogyatékos embereknek mind a munkahelye, mind az otthona, mind pedig a megélhetése biztosítva van. Ha a fogyatékos emberek munkahelye elvész - mint ahogy történt ez legutóbb Tolna megyében vagy történt 6-7 ezer fogyatékos emberrel az elmúlt évben csak azért, mert megszorítások történtek az ő foglalkoztatásukban -, akkor esélyük sincs az életre; azt nem mondanám, hogy az életben maradásra, de egy normális emberi életre már messze nincs esélyük. Ugyanígy, ha csökkennek az otthonteremtési támogatások, az őket hatványozottan érinti. Vagy ha azok az árak, amelyek a legjobban érintik az embereket - mint például a közüzemi díjak vagy az utazási költségek -, olyan mértékben emelkednek, mint ahogy emelkednek, az őket halmozottan súlyosan érinti.
Még egy rövid gondolat, amit talán majd Salamon László képviselő úr fog befejezni: önök újabb tanácsadó testületet hoznak létre. Teljesen egyetértek Béki Gabriella képviselőtársammal abban, hogy nem a tanácsadó testületek számát kell növelni - hisz az utóbbi hetekben csak ilyenekről nyújtottak be önök, kormánypárti képviselőtársaim, javaslatokat -, hanem más módon kell a törvényt elfogadtatni, betartatni és végrehajtatni az emberekkel.
Köszönöm szépen a figyelmüket. Összefoglalva: a kormány sem követhet el mulasztásos törvénysértést, mert akkor hogyan kérik számon az emberektől a törvények és más időpontok betartását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
