LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! A négyesztendős parlamenti ciklus utolsó napján, utolsó órájában egy törvényjavaslatról és egy törvényjavaslatot megalapozó jelentésről nyitott vitát a tisztelt Ház. Részben elismerést érdemel az együttes vita, mert növeli annak az esélyét, hogy az Országgyűléshez benyújtott jelentés tapasztalatait felhasználva készíthet a kormány törvényjavaslatot.
Ugyanakkor bírálható is ez a módszer, mert azt érzékelteti, hogy az érdekelt jelentés országgyűlési vitáját és annak tapasztalatait le sem szűrve készült a törvény-előterjesztés. Joggal érezhetik azt a képviselők, hogy a kormány csak formális kötelezettségnek érzi a jelentések vitáit, hiszen e viták eredményeit be sem várva készülnek törvényjavaslatok.
Nemcsak az ifjúság helyzetére vonatkoztatom ezt a méltatlan törvényhozói magatartást, hanem általában is érzékelem. Hadd említsek néhány konkrét esetet, ami azt igazolja, hogy úgy hoz, úgy hozott törvényeket az Országgyűlés, hogy meg sem vitatja azokat a jelentéseket, amelyek ismerete szükséges lenne újabb törvények megalkotásához.
Valóban csak felsorolásszerűen említem meg, hogy például nemrég vitatkozott a tisztelt Ház a villamos energia árairól, úgy mutogattak vissza egyes kormánypárti képviselők az előző parlamenti ciklus kormányára, mint az energiaszektor magas profitjának az okozójára, meg sem nézték a Magyar Energia Hivatal 2004. évi tevékenységéről szóló jelentést. Ha ezt a jelentést megvitatta volna a tisztelt Ház, akkor kiderült volna a visszamutogatás alaptalansága.
Vagy úgy tűzte ki a kormány a privatizációs programokat, hogy máig meg sem vitatta az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság korábbi jelentését. Vagy etnikai kisebbségi elkötelezettségét hangsúlyozza mindig a kisebbik kormánypárt, ennek ellenére nem vitattuk meg a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről készített jelentést. Vagy vitára vár a magyar tudomány 2004. évi helyzetéről készített jelentés is. Vagy a tisztelt Ház egyes képviselői úgy bírálják a legfőbb ügyész munkáját, hogy szükségtelennek érezték megvitatni és értékelni az ügyészség éves tevékenységéről készített beszámolókat.
Folytathatnám a sort, hogy érzékeltessem, hogy a jelentések az Országgyűlés kormányt ellenőrző szerepének a feltételeit szolgálják, és számomra, számunkra nagyon visszatetsző minden olyan kormányzati lépés, amely lazítaná a népképviseleti ellenőrzést. Jelen esetben is az előterjesztő indítványozza az 1995. évi 106. számú országgyűlési határozat hatályon kívül helyezését, amelyik elrendelte a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló éves beszámolók készítését.
Idézek az eltörölni kívánt határozat szövegéből: az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy 1996. március 31-éig, majd azt követően minden év szeptember 15-éig terjesszen elő jelentést a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedéseiről. Nem tudom elfogadni ezt a visszalépést, mivel az ország jövőjét jelentő ifjúság helyzetének az évenkénti megvitatásáról és az ebből összegzett tapasztalatokról mondana le a tisztelt Ház.
Hadd említsek még egy gondot befejezésül! Ma nagyon sok munkaadó megnehezíti vagy szinte lehetetlenné teszi a fiatal házasok, gyermekvállalásra készülő fiatal nők munkavállalását, mert hiányosak a családosokat védelmező törvényeink. Ennek a korántsem könnyű társadalmi gondnak a megoldását is vállalnia kellene a törvénynek. Nagyon gyakran ez a fiatalok legnagyobb megoldatlan problémája, és nem pedig a többi, a törvénytervezetben felsorolt terület.
Én megpróbálom megint a lehetetlenben a lehetségest: módosító indítványt nyújtottam be, de mindenképpen készülünk arra, hogy egy, a témához és az ifjúsághoz méltó, a fiatalokhoz méltó és a jövendő nemzedékhez méltó törvénytervezet kerüljön majd a tisztelt Ház elé.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)
