KORDÁS LÁSZLÓ
KORDÁS LÁSZLÓ
KORDÁS LÁSZLÓ foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A munka világában a magyarországi munkáltatók és munkavállalók képviselői három szinten folytatnak egyeztetéseket egymással. Ezek: helyi, vagyis munkáltatói szinten; középszinten, elsősorban ágazatokban; illetve országosan, az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. Ez utóbbi esetben a kormányzat is részt vesz ezeken a tárgyalásokon.
Közismert, hogy az Európai Unió kiemelt figyelmet fordít a szociális párbeszédre, a szociális partnerek bevonására az őket közvetlenül érintő kérdésekbe és a szabályozások kialakításába. Magyarország már jóval az uniós csatlakozást megelőzően a jelölt országok között élen járó volt az érdekegyeztetési rendszer létrehozásában. A helyi szintű szociális párbeszéd, a munka törvénykönyve 1992 óta folyamatosan továbbfejlődő tartalommal rendezi ezeket a fórumokat. Az önök előtt fekvő két törvényjavaslat elfogadásuk esetén az ágazati, illetve az országos szintű érdekegyeztetés törvényi kereteit teremti meg.
Az Országos Érdekegyeztető Tanács több mint másfél évtizede a folyamatos változások légkörében zajló, sokszor heves, de soha meg nem szakadó tripartit egyeztetés alapvető intézménye, amelynek célja a munkáltatók, a munkavállalók és a kormány érdekeinek, törekvéseinek feltárása, egyeztetése, közös álláspontot tükröző megállapodások kialakítása, az esetleges országos méretű konfliktusok megelőzése, rendezése, valamint a folyamatos információcsere. Az országos szintű érdekegyeztetés Magyarországon mind ez idáig elsősorban a részt vevő felek egyezségén nyugodott.
Az Országos Érdekegyeztető Tanács jogosítványait különféle törvényeinkben találjuk meg, így a munka törvénykönyve tételesen tartalmazza, hogy melyek azok a kormány-, illetve miniszteri rendeletek, amelyek csak a szociális partnerek egyetértése esetén fogadhatók el. Ezek közül legismertebb a minimálbérek meghatározása. Mivel az OÉT további közhatalmi jogosítványokat is gyakorol, értem ez alatt a jogszabályalkotásban e fórumot megillető egyetértési, illetve véleményezési jogot vagy a Munkaerő-piaci Alap irányító testülete tagjainak delegálását, az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően a jogállását törvényben kell szabályozni.
Az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvényjavaslat régi és új elemeket is felvonultat. Régiek, azaz kipróbáltak annyiban, hogy az OÉT hatásköre, működése az időközbeni átalakulásoktól függetlenül lényegében kikristályosodott az eltelt időszakban, tehát volt mire építeni. A rendszer elemeinek összecsiszolásához a különféle döntési szinteken építkezni kell. A rendszerek elemeinek összecsiszolásához, illetve kölcsönös elfogadásához hosszabb időre volt szükség. Ahhoz ugyanis, hogy a rendszer a szélesebben értelmezett kultúra részévé váljon, azaz a szabályokat a szereplők megtanulják és elfogadják, hosszú évekre vagy éppen évtizedekre van szükség.
Annyiban új a törvényjavaslat, hogy azokat a kérdéseket, például az OÉT-ben való részvételi jogosultságokat, amelyek eddig megállapodásos alapon működtek, jogszabályi fundamentumra helyeztük. Az alkotmányossági követelményeknek akkor felel meg a szabályozás, ha minden potenciális résztvevőre egységes és objektív feltételrendszer vonatkozik, a részvétel és a csatlakozás tekintetében egyaránt. Ennek fontosabb eleme, hogy a részvétel szabályozása nem a szereplők alkujától, hanem törvényben meghatározott kritériumoknak való megfeleléstől függ.
Tisztelt Országgyűlés! Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló másik törvényjavaslat gyökerei időben nem nyúltak ennyire régre vissza. A ’90-es évek hazai érdekegyeztetési rendszerének legkevésbé kiépült szintje a középszint, az ágazati párbeszéd volt. A kollektív szerződések alacsony száma, korlátozott köre is hozzájárult a szabályozatlan piac fennmaradásához, az ebből fakadó elfogadhatatlan piaci előnyök továbbéléséhez. A csatlakozási tárgyalások során az Európai Bizottság többször jelezte, hogy az autonóm kétoldalú ágazati párbeszéd fejletlensége, az ágazati tárgyalásoknak, megállapodásoknak fórumot biztosító intézmények hiánya akadályozza a hazai szociális partnerek bekapcsolódását az Unió ágazati szociális dialógusába.
2001-ben a munkaügyi kapcsolatokért akkor felelős Gazdasági Minisztérium, valamint a szociális partnerek együttműködésével létrehozott, “Az autonóm szociális párbeszéd erősítésére” című PHARE-projektet az Európai Unió jóváhagyta. A PHARE-program 2004-ben sikeresen befejeződött, célkitűzéseit teljesítette. Ez idáig az ágazati bizottságok keretében intézményesített működés épült ki 36 ágazati, illetve alágazati és szakágazati munkáltatói és munkavállalói szervezetei között, előmozdítva az ágazati szintű kétoldalú konzultációt és egyeztetést. Szorosabb együttműködés jött létre az európai szintű ágazati párbeszéd bizottságokkal is.
A választási ciklusokon, kormányokon átívelő PHARE-program, valamint az érdekegyeztetés megújításáról szóló, 2002. július 26-án kötött OÉT-megállapodás alapján a kormány a szociális partnerekkel együttműködve, javaslataikra támaszkodva alakította ki a középszintű érdekegyeztetés új rendszerét. E közös munka eredményeként az érintett szociális partnerek javaslatai alapján született meg 2004. szeptember 22-én az ágazati párbeszéd bizottságok működési feltételeiről és rendjéről szóló megállapodás, amely jelen törvényjavaslat koncepcionális alapját képezte.
A kétoldalú, középszintű szociális párbeszéd alapvető rendeltetése, hogy megfelelő keretet nyújtson az ágazatra kiterjeszthető kollektív szerződések kötéséhez. Erre elvileg jelenleg is lehetőséget biztosít a munka törvénykönyve.
Ezzel a lehetőséggel korábban a jelenlegi keretek között a szociális partnerek alig éltek, 2005-ben mindössze három ágazatra vonatkozóan volt életben az egész ágazatra kiterjesztett hatályú kollektív szerződés. Ez pedig a munkavállalók számára hátrányos azon ágazatokban, ahol jelentősen kisebb a munkáltatók száma, és ezért jellemző a munkáltatói, azaz a helyi szintű kollektív szerződések létrejötte. A törvényjavaslat az ágazati, al- és szakágazati párbeszéd bizottságok működésére vonatkozó szabályokat tartalmazza, de elismeri és szabályozza a megváltozott munkaképességűek és az őket foglalkoztatók érdekképviseletei közötti szociális párbeszéd intézményeit is.
(19.30)
A törvényjavaslat az ágazati párbeszédbizottságokban való részvétel és döntési jogosultság feltételeit a munkavállalói és a munkáltatói érdekképviseletek javaslatainak beépítésével, az Országos Érdekegyeztető Tanács esetében is követett egységes elbírálás elve alapján olyan többelemű mérési rendszer alkalmazásával állapítja meg, amely objektíven meghatározza az ágazati érdekképviseletek súlyát. Mindemellett a szabályozás messzemenően befogadó jellegű, így elkerülhető a kisebb súlyú érdekképviseletek kirekesztése, de a döntési jogosultságokat érintő meghatározással el lehet érni, hogy a nagyobb tagsági háttérrel, illetve erősebb képviselettel rendelkező szervezetek döntési kompetenciája is érvényesüljön. Mindez úttörő jellegű elem a hazai érdekegyeztetés megteremtésében és szabályozásában.
A kormányzat a Munkaerő-piaci Alapból biztosítja az országos és az ágazati szociális párbeszéd működésének az európai uniós szociális párbeszédbe való bekapcsolódásának feltételeit. Rendkívül fontos garanciális elem, hogy a Munkaerő-piaci Alapból rendelkezésre álló eszközöket csak az ágazati párbeszédbizottságok vehetik igénybe, amelyek a törvényeknek megfelelően jöttek létre, s amelyeknek tagjai megmérettették magukat, amelyek tehát legitimnek minősülnek.
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy végezetül egy körülményre nyomatékosan felhívjam szíves figyelmüket. A két javaslat előkészítését szabályozási tárgyából eredően a szociális partnerek kiemelt érdeklődése kísérte. Az egyeztetési folyamat az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvény esetében közel egy éve, az ápb-k, tehát az ágazati párbeszédbizottságok esetében pedig több mint három éve több fórumon folyamatosan és intenzíven folyt. Az egyeztetések során a jogszerűség és a gyakorlatnak való megfelelés szempontjait kellett egymással összhangba hozni. Ez nehéz feladatnak bizonyult. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy a benyújtott javaslatok élvezik az Országos Érdekegyeztető Tanács és az ágazati párbeszédbizottságok képviselőinek támogatását.
Bizonyos vagyok abban, hogy a parlamenti vitában jobbító javaslataikkal önök is hozzájárulnak az érdekegyeztetés, a szociális párbeszéd e két alapvető intézménye törvényi működésének megteremtéséhez. Erre kérem önöket is.
Remélem, hogy a majdan elfogadandó törvények mindannyiunk keze nyomát magukon viselve olyan jogszabályok lesznek, melyek megfelelő keretet nyújtanak az országos érdekegyeztetés és a középszintű szociális párbeszéd számára.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
