KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ígérem, hogy egy pompás utolsó kérdést fogok önöknek feltenni.
A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal az oktatási és gazdasági tárca közös felügyelete alatt működik, a hazai vállalatok által befizetett innovációs járulékból és a költségvetési támogatásból, tehát az adóbevételekből. Ezeket a forrásokat helyezi ki pályázati úton kutatás-fejlesztési tevékenységre különböző programokon keresztül.
A Magyar Nemzet és a Heti Válasz tényfeltáró cikksorozatai után néhány hete már a Népszabadság is címoldalon számolt be a hivatal erősen megkérdőjelezhető támogatási gyakorlatáról: “Ismeretlen döntnökök, titkos döntések” címmel.
A hazai nagyvállalatok, a gazdasági élet szereplői, a kutatók körében osztatlan a felháborodás azzal a támogatási gyakorlattal szemben, amit a hivatal és annak vezetője folytat. A hazai pályázóknak sokszor méltatlan bírálati körülményekkel kell szembesülniük, és nemegyszer azzal is, hogy olyan pályázatokat részesítenek előnyben, amelyek céljukat, irányultságukat tekintve nem felelnek meg a kiírásnak.
A Magyar Innovációs Szövetség mint szakmai szervezet vezetője nyilatkozta a következőket: “Éveken át harcoltunk, hogy a vállalatok elfogadják az innovációs járulékot, azt hangoztatva, hogy az az ő versenyképességüket is szolgálja. A jelenlegi pályázati gyakorlat ennek fényében nehezen védhető.” A Kutatás és Technológiai Innovációs Tanács elnöke szerint pedig: “A legnagyobb probléma, hogy a pályázati bírálatok és döntések áttekinthetetlenek és önkényesek.”
Joggal fogalmazódik meg tehát a kérdés: mi folyik a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalnál? És miért nem tesz semmit a két SZDSZ-es tárcavezető a törvényesség és a méltányosság helyreállítására?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF soraiból.)
