HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Egyáltalán nem zavart ez a kis intermezzo, úgyhogy nincs ezzel baj.
Egyet kell értenem a miniszterelnök úrral, hogy az ország válaszút előtt áll, és dönteni kell. A kérdés az, hogy van-e jó döntési alternatíva, van-e jó döntési lehetőség. Én azt hiszem, hogy az elmúlt tizenhat esztendőben most kell a választópolgároknak a legnehezebb döntésre készülniük, hiszen igazán jó megoldás, igazán jó alternatíva egyik párt választási programjában sem hangzott még el, ha ezeket egyáltalán programoknak lehet nevezni.
Ha visszanézünk az elmúlt négy esztendőre, mert azért ilyenkor illik visszatekinteni (Zaj. - Az elnök csenget.) a négy évre, hogy mi történt, akkor megállapíthatjuk, hogy az egyik legnagyszerűbb döntés 2004. május 1-jén megszületett, illetve akkor testesült meg - az Antall-kormány kezdeményezte ennek a megvalósulását -: az Európai Unió teljes jogú tagjai lettünk.
(13.30)
Ha megnézzük, hogy az elmúlt két esztendőben, a belépés óta a lehetőségekkel hogy tudtunk élni, akkor már sokkal szomorúbb a kép: nem tudtunk ezekkel a lehetőségekkel jól élni. És hogy nem tudtunk jól élni a lehetőségekkel, annak okai itt keresendők a Parlament falai között, hiszen az elmúlt négy esztendő a párbeszédek hiányának a ciklusa volt. Nem a választópolgárokkal kell konzultálni, nem a választópolgárokat kell ide a Parlamentbe behívni, nem a választópolgárok hangját kell hallatni, a konszenzuskereső párbeszédre itt, a Parlament falai között van szükség, és itt lenne szükség.
Én kíváncsi voltam, hogy vajon a négy esztendő leteltével a politikai erők, a parlamenti pártok levonják-e a tanulságot az elmúlt négy esztendőből, az eredménytelenség okát keresni fogják-e és vizsgálják-e, és erre adnak-e választ a választási programjukban, adnak-e választ a kampány idején. Úgy tűnik, hogy nem. Ugyanaz a fajta különállás vagy szembenállás, ami négy esztendőn keresztül jellemezte a parlament munkáját, az ma is igaz.
Videón vagy az e-mailen, vagy az interneten megjelent egy kép a miniszterelnök úrról, ahogy táncol. Hogy egy táncos hasonlatot hozzak: mintha argentin tangót járt volna itt az ellenzék és a kormányoldal vezére. Ezek úgy táncolnak, hogy az egyik jobbra néz, a másik balra, a lábukkal követik egymást, de azt, hogy mi történik a világban, mi történik rajtuk kívül, az nagyon kevéssé érdekli őket. Itt a parlamentben nem megoldások születtek, nem megoldások születtek, hanem csak döntések, és a döntés és a megoldás az nem egyenlő. A megoldások elmaradásának mi voltunk az okai, ellenzék és kormányoldal egyaránt, azért, mert a döntések meghozatalánál mindig fontosabb volt a pártjaink érdeke vagy a pártok érdeke, mint a nemzet érdeke.
Tessék megnézni, a környező országok az elmúlt két esztendőben hogy húztak el mellettünk! (Podolák György: Mutass egyet!) Tessék megnézni, hogy lettünk a sereghajtók közé került ország az élbolyban lévők közül. És ennek az oka az, hogy nem tudtuk megteremteni annak a konszenzusnak a politikai feltételeit, amely a legjobb erőket egyesítette volna az ország érdekeinek a szolgálatában.
És bizony nincs jó választás, mert senki nem néz szembe az ország valós helyzetével, a kampányban egy szó nem esik arról, hogy az államháztartási hiány, hogy a költségvetés hiánya, hogy az eurózónához való csatlakozás 2010-es dátuma egyre távolabbinak tűnik. Senki nem beszél arról, hogy hogy kell majd a költségvetés helyzetét nyáron vagy ősszel rendbe tenni, mert nyáron majd attól fogunk félni, hogy mi lesz az önkormányzati választásokon, és erre a pártpolitikai különállásra az ország lassan rá fog menni.
Én bízom abban, hogy a következő ciklus a választások után talán a politikai gondolkodásban is változást hoz, nemcsak kormányváltás lesz, nemcsak a politikai erők viszonya változhat meg, a szemléletnek kell változnia. Ha ez a szemlélet nem változik, és minden marad így, ahogy van, akkor továbbra is egymással leszünk elfoglalva itt a Parlament falai között, és az ország ügyeivel, a nemzet sorsával és a nemzet jövőjével keveset, az elvárhatónál sokkal kevesebbet foglalkozunk.
Én bízom abban, hogy nemcsak én és nemcsak a Magyar Demokrata Fórum érzi át ennek a választásnak és ennek a váltásnak a felelősségét, a lehetőségek elszalasztásának a felelősségét és terhét, hanem a politika minden szereplője, és a következő ciklus talán más hangnemben, más gondolatisággal fog kezdődni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mint a mögöttünk hagyott négy esztendő volt. (Taps az MDF soraiban.)
