DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Lezsák Képviselő Úr! Ahogy képviselő úr hozzászólt az idehozott témához, csupán egyetlen gondolatot szeretnék hozzátenni, támogatni azt a gondolatot, hogy a téma újragondolásának az ideje sose múlik el. A törvényjavaslat címében benne vannak ezek a szavak: határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról. Magam is találkoztam ismételten olyan emberekkel, akik annak idején, amikor szabadságuktól megfosztva megint visszakerültek, olyan megalázva érezték magukat, hogy nem fogadtak el, különösen nem kértek kárpótlást. Aztán különböző megfontolások miatt évek múltán, a másokkal való érintkezés, a történelem újragondolása során az emberek újragondolták a helyzetüket és a világot, amiben élnek. Ilyen megfontolások alapján - és most nem kívánom ebben az éjféli órában részletezni - talán meg kellene írnunk történészek és mások számára is, de különösképpen azon személyek számára, akik még mindig gondolkoznak azon, hogy igényeljenek-e kárpótlást, elfogadjanak-e kárpótlást.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Mindenki! - aki hall bennünket. Tetszik tudni - bizonyára van, aki tudja -, vannak emberek, akik szemérmesek elfogadni. De aztán újragondolhatják. Mi, emberek, különbözőek vagyunk, különösen azok a megalázott emberek, akiket a nácizmus és a kommunizmus úgy megalázott, ami része volt a mi magyar valóságunknak.
Ilyen meggondolások alapján csatlakozom ahhoz, amit Lezsák képviselő úr is mondott, és mások is, ahogy egyfajta egyetértés alakul ebben a témában. Csupán azzal a szóval, azzal a mondattal zárom, hogy ami törvényt most alkotunk, nem az utolsó szó. Hagyjuk a kapukat nyitva addig, amíg élünk, és addig, amíg a történelem történelem!
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
