DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Már 2004-ben is 25-30 milliárd forint hiányzott a fekvőbeteg-ellátás kasszájából, és a helyzet azóta sem javult. De ha valaki erről meg akarna győződni, igencsak megzavarná a 2006. évi költségvetés: úgy tűnhet, hogy megszűnik mind a járóbetegek, mind a fekvőbetegek szakellátása. De megjelenik egy összevontnak nevezett szakellátás, vagyis a pénzellátás elszégyellte magát attól, hogy hogyan soványodik, és elkezdett elbújni.
Ha az volt a szlogen, hogy rendbe tesszük az egészségügyet 2002-ben, felmerül a kérdés, hogy hol tart. A rendszerváltozás óta először csökken, nemcsak értékben, de számszerűségében is az egészségügyi intézmények költségvetése, ezen belül a gyógyító-megelőző ellátások előirányzata 36 milliárd forinttal. Mivel máris orvoshiány van sok kórházban, természetesen szükséges a béremelés, melynek egy részét rossz szokás szerint az intézményeknek kell kigazdálkodniuk. Ugyanakkor a bér-dologi kiadás aránya annyira elszaladt a bérek irányába, hogy a dologi kiadások a legtöbb intézményben nem szűkíthetők tovább. Az aktív fekvőbeteg-ellátás alapdíjainak emelése pedig nem érte el a 1,5 százalékot.
Ugyancsak kérdéses, hogy a teljesítménykorlát alapja miért egy tetszőlegesen kiválasztott évhez van kötve. A teljesítmény ugyanis évente nagy eltéréseket mutat, főleg a kis kórházaknál. Egyetlen év kiemelése katasztrofális pénzügyi eredményt hozhat.
Az ügyesek máris tanultak a pénzvilágtól, és adják-veszik a volumenkorlátot. A Magyar Kórházszövetség állásfoglalása, amely pártoktól független szervezet: “Az idei költségvetés az egészségügyben tovább mélyítheti a tavalyi intézményi gazdálkodási válságot, és ez súlyosan korlátozhatja a betegellátás működőképességét.” - mondják.
Az egészségügyi szolgáltatások rendszerében közben növekvő zavarokat okoz az aránytalanság, a magánosítás a művesekezelések után megjelent a képalkotásban, a labor, a citológia területén, és érdekes módon a magánosított ellátási területek aránytalanul nagy részt tudnak kihasítani az egyre szűkülő egészségügyi költségvetésből.
Kérem tehát, cáfolja meg, miniszter úr, hogy itt ugyanaz a folyamat zajlik, amit a rendszerváltoztatás kezdetén megéltünk az ipari termelővállalatoknál. Nem gondolja, miniszter úr, hogy bár a tavalyi népszavazásban a többségi népakarat a kórházak privatizációja ellen foglalt állást, a jelenlegi kormányzati politika kezdeményezte nincstelenség és eladósodás mégiscsak dobra veri intézményeinket?
Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
